Habár a kertészkedést gyakran ajánlják relaxációs tevékenység gyanánt, azért megnézném azt a terapeutát, aki saját fóliaháza mellett állva éppen arról értesül, hogy a jégverés a szomszéd faluból indulva bevette a kanyart, és nagyjából tíz perc múlva itt lesz. Színtiszta zen állapot. Az elmúlt hetek szeszélyes időjárása szerzett néhány ehhez hasonló pillanatot. És ez csupán egy ok arra, hogy az embert egye az ideg a kertje miatt.
Anélkül, hogy közhelyeket pufogtatnánk, be kell látnunk, hogy ha kemencében sült lepényekről van szó, mégiscsak a népi leleményt kell ismételten megénekelnünk. Adva vannak a lapos kenyerek, amelyek kelettől nyugatig minden kultúrában előfordulnak valamilyen formában, és amelyek feltehetően régebbi találmányok a mi kovászos, pityókás, vert kenyerünknél.
Kertelés nélkül bevallom, mióta a bal lábam a jobb – és ez még nem azt jelenti, hogy egészen jó –, teljesen elhanyagoltam (nem lévén más választásom) egyik kedvenc foglalatosságomat, a kertészkedést. Nem mondom, hogy az effajta munka könnyű, de szerethető, és vannak előnyei is: sokkal jobb, mint egy pszichoterápia, az embernek sikerélménye van, feje fölött kék (általában) az ég, tüdejében friss (aránylag) a levegő, fülében madárcsicsergés, mindeközben meg még a növekedés csodáját is szemlélheti. Nem utolsósorban maga az eledel is egészségessé válik, azáltal, hogy a növények rovar- és gyomirtómentességet élveznek.
Ízletes és egészséges fogásokhoz alapanyagot nemcsak az üzletek polcairól tudunk beszerezni, hanem akár mi is fellelhetünk és gyűjthetünk a hozzánk közel található erdők rejtekében. Ami rendkívül fontos, hogy pontosan tudjuk, mi az, amit leszedünk, majd elfogyasztunk. Mindig legyünk körültekintőek, ha bizonytalanok vagyunk, kérjük ki egy hozzáértő szakember véleményét, elkerülve az esetleges ételmérgezést.
Kifejezetten emberi tulajdonság megemlékezni azokról, akik szolgálat teljesítése közben életüket adták a… kertért, még akkor is, ha nem emberek, csupán növények, de alapvetően élőlények. Mint minden esetben, a hősi halál hozzávalói közt szerepelnie kell egy grandomán ideának (esetünkben a „mindenáron” vidéki veteményes), egy diktátornak (aki, ugye, én lennék), hozzá nem értésnek és jó adag félresikerült küldetéstudatnak (utóbbi kettőt a diktátor fogalma alapvetően feltételezi).
Egykori szállóigénk azt mondta a meggondoltan cselekvő, eszes emberre, hogy „sóval sóznak a szakácsok”. A só olyan fontos az életünkben, hogy ami sótalan, az egyben azt is jelenti, hogy valamiben hiányos: nem nagyon kedveljük a sótalan ételt, de a sótalan embert és a sótalan beszédet sem. Régi magyar irodalomban találkozhatunk ennek ellentétével, a „sós beszédű” emberrel, ez a bölcsesség dicsérete főleg azokon a vidékeken, ahol a só ritka kincsnek számított a régmúlt időkben.
Érdekes, édeskés íze, különleges, mély színe, borsos ára és nehézkes beszerezhetősége, felhasználása, vadászati és természetvédelmi szabályok – talán ezek miatt szorult háttérbe környezetünkben is a vadhús – szarvas, őz, vaddisznó, de kisebb állatok, mint nyúl vagy fácán – fogyasztása. Noha átvitt értelemben is vadászni kell a jó, megbízható vadhúsforrásra, megéri néha időt s pénzt fektetni ezek beszerzésébe, hiszen isteni fogásokat lehet belőlük készíteni, sütve, főzve, feldolgozva is különleges élményt nyújtanak.
Az angyalgyökér vagy angelika nevű növény nem tartozik az általánosan ismert fűszerek és gyógynövények közé. Felhasználását tekintve három adatot szoktak közölni: karmelita víz, gyomorkeserű italok, olasz vermut.
Vajdasági, kárpátaljai, erdélyi és magyarországi borászokkal beszélgettünk a szőlőtermést befolyásoló földrajzi és éghajlati viszonyokról, a múltba visszanyúló borászati tradíciókról és korszerű természeti technológiákról. Erre a Csíkszeredában megszervezett Borszereda adott lehetőséget, ahol számos különleges bort ismerhettünk meg.
Két hónapnyi lelkesen dilettáns kertészkedés után learattam az első termést: rukkola, kerti zsázsa, fodros salátalevelek… és sok tanulság. Nem számít kifejezetten nagy teljesítménynek, ezek a növények ugyanis akkor is képesek kihajtani és kövér leveleket növeszteni, ha az ember zsebéből véletlenül kihullnak a magok, miközben hátrasétál a csűrig.
Nyolc – manapság már nem is annyira kemény – hideg hónap után, május elején Gyergyószentmiklóson is beköszönt a meleg évszak. Fényre, színekre, tapintásra éhesen vetjük hát bele magunkat a kinti munkálatokba, feltéve persze, ha rendelkezésünkre áll némi szabad terület. Többszörösen is szerencsésnek érzem magam, ugyanis a bejárati ajtón kilépve nem egyenest egy poros utcára jutok, vannak növényeim, amiket gondozhatok, ugyanakkor el is tudom végezni (ugyan már nem a régi kezdő- és végsebességgel) ezt a munkát!
Ahogy melegedik az idő, egyre többen mozdulnak ki a szabadba sütögetni, grillezni, minőségi időt tölteni szeretteik körében. Az ilyen alkalmakkal jellemzően együtt jár a zsírosabb, pörkölt húsfélék, szószok és az alkohol fogyasztása. Mire érdemes odafigyelni, hogy ne kelljen emésztés-elősegítő után nyúlni egy-egy kerti parti után? Hogyan tudjuk fenntartani az egészséges egyensúlyt, elkerülve a túlfogyasztást, emésztésünk megterhelését vagy a kínzó másnaposságot? Milyen ételkészítési módszereket, alapanyagokat részesítsünk előnyben, ha fontos számunkra az egészségünk, és emellett szeretnénk a súlyunkat is kordában tartani? Ezekre a kérdésekre keressük e havi lapszámunkban a válaszokat.
