Ünnepi alkalmakkor mindig olyan ételt csináljunk, ami kissé munkaigényesebb, ami nem túl egyszerű, aminek az alapanyaga picit drágább. Mindenből a legjobbat használjuk, mert ez is megemeli az ünnep hangulatát, szintjét, a rákészülés és a minőség fogja magasztossá tenni az alkalmat – vallja szakácsunk, Szőcs Előd (Zsiráf), aki bemutatja, hogyan állítsuk össze az ünnepi menüsort, tálalást és terítéket.
Az európai ánizs az ernyősvirágúak családjába tartozik, a kömény és a kapor rokona. A növény magjait használjuk fűszerként, melyek illatosak, kissé édeskések. Az egyik legősibb európai fűszernövény, az időszámításunk előtt 1500 évvel készült óegyiptomi papirusztekercsek feljegyzései már említést tesznek mind étkezési, mind gyógyászati alkalmazásáról. Őshazájának a Közép-Keletet és a Földközi-tenger keleti medencéjét tartják. Az ókori Görögország és Róma kedvelt gyógynövénye és fűszere volt.
Gróf Bánffy Miklós 1949. augusztus 16-án levélben kért útlevelet a román miniszterelnöktől, Petru Grozától. „Egész vagyonomat elvesztettem, és nyugdíjam sem lévén, most, 76 éves koromban, a szó legszorosabb értelmében nincs miből megélnem – indokolta, miért akar áttelepülni családjához Magyarországra. – Ellenkező esetben pedig nem marad egyéb számomra, mint az öngyilkosság vagy az éhen halás.” Az éhezés réme nem pusztán retorikai eszköz volt Erdély egykor leggazdagabb arisztokratája részéről. Mielőtt különös kegyként megkapta volna az útlevelet, volt, hogy egykori cselédei kegyelemkenyerén élt. Korábban híres szakácsok főztek rá saját kastélyában vagy városi palotájában, királyok asztalánál evett, Magyarország és Európa legelőkelőbb éttermeiben vacsorázott.
Aszékelyföldi Tercsi vágóhíd és húsfeldolgozó létesítménye 2023-ban kezdte meg működését Csíkjenőfalván. A projekt, amely a helyi közbirtokosság kezdeményezésére indult, nemcsak a helyi gazdák számára nyújt új lehetőségeket, hanem a vásárlóknak is garantálja a prémiumminőségű, hagyományos, adalékmentes hústermékek elérhetőségét.
Az ünnepi vacsoráknak méltó kiegészítői azok a desszertek, amelyek éppolyan finomak, mint amilyen szépek. Annak, aki a hagyományos és jól bevált recept szerint készült finomságokon kívül még valamilyen újszerű, kreatív édességgel lepné meg családtagjait és vendégeit, András Zsuzsi kétféle receptet is ajánl.
Már megint december, melyről leghamarabb a következők jutnak eszembe: hideg, tüzelő, hó (habár ez már egyre inkább csak keserédes emlékként), karácsony, szilveszter. Forró italok, levesek, gyapjúzoknik, búbos kályhák, vastak könyvek időszaka ez. Jómagamnak. Gyermekeink ezekből már majd semmit nem értenek, nem művelnek. A fejlődés ára. Lényeg, hogy mindenki elégedetten, boldogan tegye a dolgát, de persze nem árt, ha közben informálódik, művelődik is az illető humanoid egyed. Köztudottan az üres fejnél már csak az üres gyomor kellemetlenebb, szerencsére ez utóbbi könnyebben orvosolható. Az alábbiakban néhány ünnepi asztalra illő falatról emlékeznék meg, vendégként (és nemcsak) betoppanó üres gyomrok kapcsán.
Noha a pulykát általában az amerikai hálaadáshoz társítjuk, gyakran megjelenik különböző európai konyhákban is, a karácsonyi menü fénypontjaként. Hogyan került ez az amerikai eredetű szárnyas a magyarok karácsonyi asztalára, s hogyan érdemes ezt a méretes baromfit elkészíteni? Ennek jártunk utána!
Székelyföldi névváltozatai: borsikafenyő, borsikabokor, gyalogfenyő. Kékes, hamvas bevonatú bogyótermései szolgáltatják az édes-kesernyésen aromás, kissé csípős ízű fűszert, a borsikabogyót, fenyőborsot, növénytani nevén borókát. Ősidők óta ismert gyógy- és fűszernövény.
Gondolom, említettem már, hogy egyik kedvenc zöldségem a káposzta, sülve-főve együtt vagyunk, örökké tartó barátságban. E tájakon illik is szeretni, ugyanis Gyergyószárhegy országunk elsőként levédett káposztafajának szülőhelye. Sikere a kemény munkában, kitartásban, hagyományőrzésben rejlik, hisz majd háromszáz éve ültetik ugyanazt a fajt (mindenféle génmódosítás, keresztezés, újítás nélkül) ugyanabba a jó, fekete földbe.
Az őszi szezonban sem veszti érvényét a kijelentés, miszerint részesítsük előnyben a szezonális alapanyagok fogyasztását. A betakarított növények minősége függ attól, hogy milyen helyen, milyen körülmények között voltak termesztve, a tárolás, a szállítás, valamint az érettségi fokuk is meghatározza azt. Ha egy zöldséget a természetes betakarítási időszakában fogyasztunk, akkor a legfrissebb, legjobb minőségű formában juthatunk hozzá és a benne levő tápanyagokhoz. Ez nemcsak egészségünknek, hanem környezetünknek is kedvez, hiszen a termelés és elfogyasztás között minimális a megtett távolság, így nem szennyeződik olyan mértékben környezetünk, valamint csökken az alapanyagok minőségromlásának esélye, frissebb, sértetlenebb marad az adott zöldség, emellett támogatjuk a helyi termelőket, gazdaságot.
A tea több ezer éve a kínai gyógyászat egyik legfontosabb alappillére, így a hűvösebb időjárás és a járványidőszak megérkezése tökéletes alkalom, hogy parkolópályára helyezzük picit az alkoholt, és megnézzük, mi fán terem a minőségi tea.
Az egyik karácsonyi klasszikus nálunk a zsírjában sült libamáj. Szeretjük, szeretjük, de még jobban szeretjük a finom hagymás és fokhagymás zsírt, ami körbeöleli. Aranybarna benne a hagyma, és páratlan finom sós-zamatos íze van: fontos, hogy szép vékony rétegben jusson belőle a kenyérszeletre a vékony szelet libamáj alá. Tökéletes karácsonyi finomság ez, Nagymama váradi receptje szerint készül és készült minden évben, kivéve azokat a sötét időket, amikor ezért vagy azért nem sikerült libamájat szerezni.
