Az európai ánizs az ernyősvirágúak családjába tartozik, a kömény és a kapor rokona. A növény magjait használjuk fűszerként, melyek illatosak, kissé édeskések. Az egyik legősibb európai fűszernövény, az időszámításunk előtt 1500 évvel készült óegyiptomi papirusztekercsek feljegyzései már említést tesznek mind étkezési, mind gyógyászati alkalmazásáról. Őshazájának a Közép-Keletet és a Földközi-tenger keleti medencéjét tartják. Az ókori Görögország és Róma kedvelt gyógynövénye és fűszere volt.

Dioszkoridész és Plinius is taglalják írásaikban fűszeres ízét és gyógyerejét. Dioszkoridész sokféle gyógyító tulajdonságát felsorolja, általános fájdalomcsillapítónak tartja, Plinius mindemellett megemlíti, hogy a párna alá tett ánizsmag megvéd a rossz álmoktól. A középkortól Európa-szerte termesztik, szobanövényként is megél. Az ánizs­magot általában egészben használjuk. Persze össze is törhetjük, de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti jellegzetes ízét és illatát. A görögök legnépszerűbb alkoholos itala az úzó, a törökök nemzeti itala a raki és a bolgár masztika fő aromaanyaga az ánizs, ami a francia abszintből sem hiányozhat. Legnagyobb értékét a régi korokban gyógyító hatása határozta meg, amely sokkal fontosabb szerepet játszott a mainál. Általános fájdalomcsillapító, teája és a belőle nyert illóolaj görcsoldó, javítja a gyomorműködést, émelygés és puffadás esetén is használ. Csökkenti a szomjúság érzetét. Kiadós étkezés után jöhet egy korty ánizslikőr, hogy könnyebb legyen az emésztés. Egyes leírások szerint alkalmas szédülés, fejfájás, asztma és keringési betegségek gyógykezelésére is.

Az európai ánizs nem összetévesztendő a csillagánizzsal, a hasonló íz és illat ellenére a két növény nem áll egymással rokonságban. Hajdanában a nevük is megkülönböztette őket egymástól. A csillagánizs régi neve bádián volt. Kibédi Mátyus István Diaetetica című könyvében (Kolozsvár, 1762) így ír róla: „A bádián (anisum stellatum) terem Szibériában, Kínában, Philippinae nevű szigetekben, de micsoda fán, még nem elég ismeretes. Linnaeus [Carl von Linné svéd természettudós és orvosdoktor] hasonlítja ezt a kecskerágófához. Maga ez a gyümölcs csillagformát mutat. Erejére és hasznára nézve a nálunk termő ánizsmagtól csak annyiban különböz, amennyiben kedvesebb ízű és hathatósabb szagú. Innen sokan, hogy a szájuknak jó szagot és ízt csináljon, ezt nyelvük alatt hordozni és rágogatni igen szeretik. Egyébiránt mind a bádián, mind a mi ánizsmagunk gyengén száraztó és melegítő fűszerszámos erejükkel egybeköttetett édességükkel a rekedezésben, köhögésben, gyomorfájásban, kólikában oly kívánatos hasznot tesznek, hogy régen consolatio intestinorum, vagy inkább belső részek vigasztalóinak neveztetni megérdemlették.” A szerző felsorolása a bádián fűszerszámos és gyógyító jellegzetességei­ről tulajdonképpen megegyezik azzal, amit ma is tudunk róla. A csillagánizs mind fűszerként, mind gyógynövényként mintegy 5000 éve ismeretes Kínában. A régi kínai tanítások szerint a csillagánizs szabályozza az életenergia áramlását a testben, és melegítő hatású. Thomas Cavendish angol utazó hozta magával először Londonba a Fülöp-szigetekről 1588-ban. A csillagánizs a modern gyógyszeriparnak is egyik fontos természetes alapanyaga, 2005-től az influenzajárvány elleni gyógyszerek összetevője, jelen van a köhögés elleni szirupokban, olaja bőrbetegségek elleni gyógy­kenőcsökben. Teáját meghűlés, köhögés, hörgőgyulladás és asztma esetén vélik hatásosnak.

A két ánizsfajta konyhai felhasználása azonos, de a csillagánizsnak erősebb és maradandóbb az aromája. Főként tészták, sütemények, cukorkák ízesítésére szolgál, különféle alkoholos italok, likőrök, puncs fűszere. A vörös káposzta, a körtekompót, a céklasaláta, a vadas ételek és mártások ízét pikánssá tehetjük egy parányi ánizzsal.

Két könnyen elkészíthető ánizsos recept:  

Ánizslikőr: 6 deci 70 százalékos alkoholban 5 deka, mozsárban összetört ánizsmagot 6-8 napig áztatunk naponkénti felrázással. Leszűrés után 40 deka cukorból és 5 deci vízből főzött szirupot öntünk hozzá, pár nap után fogyasztható.  

Ánizsperec, hozzávalók: 15 deka vaj, 20 deka cukor (vagy méz), 25 deka liszt, reszelt citromhéj, 1,5 deka ánizsmag, 2 tojás. A hozzávalókat összedolgozzuk, apró pereceket formázunk, tojásfehérjével megkenjük és porcukorral meghintve lassú tűzön megsütjük.

És végül egy ánizsillatú különlegesség: a zöld ánizsgomba. Feltűnő ánizsillata, fűszeres, édeskés íze különleges fűszergombává teszi.

Fotó: freepik.com