Az egyik legegészségesebb zöldségünk a sárgarépa (daucus carota), mely Erdélyben igen kelletlenül hallgat erre a névre, tudván, hogy semmilyen rokonságban nincs a répafélékkel. Eredetét tekintve a vadmurok nemesített változata, a hosszas folyamat során föld alatti része oly módon gyúrta ki magát, hogy közben nem szálkásodott. Számos jótékony gyógyhatása van: erősíti az immunrendszert, a szemet, értékes ásványi anyagokat tartalmaz, amikre akkor van a legnagyobb szükségünk, ha fáradtnak vagy gyengének érezzük magunkat. Az olyanoknak, mint például én, kifejezetten ajánlott a murok fogyasztása, hiszen lassítja az öregedést. Amellett, hogy gyakran rágcsálom nyersen, főtt ételekben is nagyon szeretem, mert finom és mutatós, pláne, ha bevetjük különböző szeletelési technikáinkat. Egy étel ugye nemcsak ízességével, hanem szépségével is vonzza a fogyasztókat, meggyőződésem hát, hogy ez utóbbira is nagy gondot kell fordítani!
Világ körüli kenyérútra invitálja az olvasókat ebben a hónapban szakácsunk, Szőcs Előd. Különböző régiók/országok, Közép-Amerika, Olaszország, a Közel-Kelet és India jellegzetes laposkenyér-variánsait készítette el, amelyeket finom, fűszeres és könnyed fogások mellé kínált.
A lepénykenyerek világszerte szinte minden kultúrában jelen vannak, és bár sokféle formában, vastagságban és ízvilágban fellelhetők, az a közös bennük, hogy általában laposak, egyszerű hozzávalókból készülnek, és gyakran sütőben, serpenyőben vagy kemencében készítik őket.
Süssetek kenyérrudakat! Pláne ha sose sütöttetek még kenyeret. Vagy ha a gyerekeitek nem sütöttek még soha kenyeret. A kenyérrúd a legjobb bevezető a kenyérsütésbe, igazi dzsolidzsóker, negyedóra alatt bármikor asztalra tehető, éhes gyereket, váratlan vendéget egyformán el lehet kápráztatni vele. Ráadásul a kenyérrúd a kenyérsütés trójai falova, becsempészi ugyanis a hűtőszekrényünkbe a hidegen kelt tésztát, amiből aztán bármikor támadhat kenyérrúd, fokhagymás masni, focaccia, pizza, de még ciabatta is. A kenyérrúd egy minipékség ígérete, sokféle friss kenyér öröme.
Anthony Bourdain mondta, hogy reménytelenül romantikus kell legyen az, aki idejét és energiáját sajtba és borba fekteti. Mindkettő ősrégi része a kultúránknak, minimum pár ezer éve foglalkozunk azzal, hogy minél több és jobb készüljön. Ennek ellenére a készítés módja lényegében majdnem semmit nem változott az idők során sem a sajtoknál, sem a boroknál. Hatalmas változást a hűtés hozott igazából, de attól még ma is készülnek és főleg érnek sok helyen sajtok barlangban. A boroknál is az irányított hőmérséklet lendített nagyot, ehhez képest ma egyre nagyobb divat a natúr bor, amelynél igyekeznek minél természetesebb készítési módokat alkalmazni, és a lényeg a minimális emberi beavatkozás.
Fekete bors, köménymag, mustármag, koriander, boróka, szezámmag, fenyőmag, ánizsmag… hogy csak a leggyakrabban használtakat soroljam. Manapság sokszor idézik Bingeni Szent Hildegard 12. században élt apáca orvosságoskönyvét, amely többnyire csak érdekességként, korabeli hiedelemként állja meg a helyét, nem pedig követhető gyógymódként.
Amikor ezeket a sorokat írom, áprilisban, épp fagypont körül van a hőmérséklet, és frissen érkezett tizenöt centi hó, de ez nem akadályoz meg abban, hogy napsütésről, melegről és hűsítő italokról álmodozzam. Májusban remélhetőleg beindul végre a grillszezon is, de ezúttal megpróbálunk eltérni a klasszikus sör-bor-pálinka tengelytől. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy még mi jót isznak az emberek a világban, miért ne próbálhatnánk mi is ki a legjobbat? Nagyjából minden italfajtát szószokban és ételek készítésében is lehet használni, ezt is érdemes számontartani. Nem mindenki iszik alkoholt amúgy sem.
Amikor már friss, élénk színek borítják a tájat, jobban csúsznak a gyümölcsös, könnyed desszertek: cukrászunk, András Zsuzsi ezúttal két krémes klasszikust készített, amelyek üde ízvilággal kápráztatnak el. A limoncellós tiramisuról elmondható, hogy kellemesen eltér a hagyományoktól, amely a kávé gazdag, erőteljes ízét a limoncello citrusos zamatára cseréli.
Ha nem ügyelünk, Gyergyóba is megérkezik a meleg évszak, ugyanis a teraszon, napozás közepette, épp most intek búcsút a csatornán lefelé csordogáló utolsó hófoltoknak. Ilyenkor már nálunk is kibukkan a föld alól a zöldhagyma, hónapos retek, mely apropó folytán mai menüsorunk főszereplőivé avanzsáltak, a „fogyasszunk frisset, helyit” jegyében. Míg a bennünket körülvevő levegő hőmérséklete nő, a feltálalt ételeké csökken, a forró leveseket, italokat felváltja a hűsítő langyos meg hideg.
Tavasszal, a természet éledésével érdemes a konyhánkat, étkezésünket is felfrissíteni, újragondolni s a zsíros téli alapanyagokat, fogásokat könnyedekre, frissekre cserélni. Készíthetünk laktató, üde fogásokat tavaszi zsenge zöldekből, friss sajtokból, de ezek kombinációjából is.
Főzzetek borscslevest. Vegyetek elő egy fej hagymát, egy szép murkot (sárgarépa), két közepes fej céklát, két közepes krumplit a kamrából. Törjetek hozzá egy zellerszárat, négy-öt gerezd fokhagymát, egy kicsi darab gyömbért. Vegyetek elő egy jóféle hámozott paradicsomkonzervet (a darabolt is egész jó, de késsel kicsit bele kell kapirgálni).
Kapribogyó ‒ kaporna vagy kapornya, régi szakácskönyvekben találkozhatunk vele ilyen néven is. A bogyó név különben is megtévesztő, mert nem a cserje termése, hanem fiatal virágbimbója a fűszer. A cserjét Franciaország déli részén nagy tömegben termesztik. Igénytelen növény, kertekben, parkokban szívesen alkalmazzák dísznövényként alkonyatkor nyíló virágai miatt, amelyek szép színfoltjai a mediterrán tájnak. Fehér virágszirmai messziről látszanak, a virág közepéből hosszan, lazán szétálló sok lila vagy fehér porzó még díszesebbé teszi. A borsó nagyságú bimbókat az ókorban étvágygerjesztő gyógyszerként is használták, a cserje ecetes, sós lével kezelt húsos terméseiből pedig salátát készítettek.
