Időnként ki kell mászni a gourmand-életérzés elefántcsonttornyából. Mi, borkedvelő emberek hajlamosak vagyunk piedesztálra emelkedni, mintha mi lennénk a jó ízlés bástyái, a titkok őrzői. A látszat ellenére mi is szeretjük a gyorsétkezést, a pizzát, még az ezredes sült csirkéjét is megesszük titokban.
Nem túlzás azt mondani, hogy az ország legjobb steaksütője a mi Kicsi Zsigánk: a gyergyószentmiklósi Zsigmond András ugyanis társával, Beczásy Attilával megnyerte a fődíjat a Romanian Beef Master steaksütő versenyén. Ízelítőt adunk a nyertes steakből.
A belsőségeket – mint például a máj, vese, szív, velő – évszázadok óta fogyasztjuk, különösen a hagyományos, „orrtól a farokig” alapú húsfeldolgozás révén (lásd Székelyföldön a disznóvágást). Táplálkozás-élettani szempontból ezek az állati részek rendkívül gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjékben, ugyanakkor túlzott vagy nem megfelelő fogyasztásuk bizonyos betegségekben szenvedőknél kockázatot is jelenthet. E havi cikkünkben górcső alá vesszük a belsőségek fogyasztásának előnyeit és kockázatait.
E tájakon a téli tüzelőt takarosan oszlopokba rakjuk, a pénzt élire, s még a népies rakott szoknyát is felöltjük nagyobb, sátoros ünnepeken. Aztán ha a kedvünk úgy tartja, még az ebédhez valót is egymásra rakjuk egy tepsibe, gondolván itt a rakott káposztára, krumplira, melyek közkedvelt, megszokott fogásaink közé tartoznak. Belsőségeket sem dobunk el, azon kevés népek közé tartozván, kik egy állat majd minden porcikáját ehetővé varázsolják. Ám a megszokottaktól kissé eltérve, készíthetünk különlegesebb falatokat is.
A csőben sütés hallatán sokan valami összetett konyhai eljárásra gondolhatnak – pedig ez az ételkészítési technika egyáltalán nem bonyolult, és nem is csőben történik, ez a klasszikus sütési mód egyszerű, mégis látványos, ízletes módja annak, hogy a hétköznapi alapanyagokból különleges fogások szülessenek. Lényege, hogy az alapanyagok rétegezve, mártásban készülnek a sütőben. Szakácsunk, Szőcs Előd pityókát sütött csőben, amit zöldparadicsomos salátával és sült hússal tálalt.
Gasztronómia, turizmus és identitás: ezek voltak a fő témái azoknak a beszélgetéseknek, amelyeket a Taste of Transylvania gasztrofesztivál szombati napján, a Kövi Pál sátorban tartottak.
A péntek délelőttöt töltöttük Balázs Árpád fotós kollégámmal a Taste of Transylvanián, Gyimesben. Már-már veteránként tértünk vissza a fesztiválra, harmadszor jártuk be, dolgoztuk le a fesztivált kettesben, kiismertük jól magunkat. Nem direkt választottuk ezt a napot, mégis úgy jött ki, hogy lapunk több szakácsának előadását, főztjét is meg tudtuk ízlelni, a több tíz izgalmasabbnál izgalmasabb fogás mellett.
„Mindennap egy alma az orvost távol tartja” – legalábbis a mondás szerint. Emögött ugyan van némi igazság, ám fontos leszögezni, hogy egyetlen élelmiszer sem képes önmagában biztosítani az egészséget vagy helyettesíteni a változatos, kiegyensúlyozott étrendet. Az alma viszont kétségtelenül értékes része lehet egy egészségtudatos étrendnek.
