Kenyér és paradicsom. Néha csak ennyi kell a boldogsághoz, mondjuk, olyan dolgos reggeleken, amikor nincs sok időnk megadni a reggeli módját, csak perceink vannak, mégis örömmel akarjuk indítani a napot. Ugyanazok az alapanyagok, de három teljesen másként felvillanyozó gyors reggeli.
Cukrászunk a tejszínhabot sós túróra, dizájnerünk a tálalást hagymára, tördelőnk a képernyőt uborkára s az újságíróink az irkát kaporra cserélték – így vettük ki mindannyian részünket a Székely Konyha és Kert csapata által rendezett, szinte felülmúlhatatlan grillpartin. S hogy miért szinte felülmúlhatatlan? A Gyimesi Skanzen Panzió mágikus környezetében, a Craterflame páratlan grilljein sütötték szakácsaink a finomabbnál finomabb fogásokat, miközben borszakértőnk ajánlott italt a fogások mellé. Ennél jobb nehezen lehet!
A bibliai édenkertet paradicsomként is emlegetjük, mely elnevezésnek eredetileg persze semmi köze a zöldséghez (amely egyébként gyümölcs?), lévén születésileg sokkal idősebb. Elméletileg. A paradicsom kifejezés egy óperzsa szóból származik – körülkerített helyet jelent –, mely a görög nyelven keresztül a latinba (paradisus) vándorolt, onnan meg a magyarba.
A paradicsom útja az azték földekről a székelyföldi konyháig nemcsak botanikai, hanem kulturális és gasztronómiai kaland is: egykor mérgezőnek hitték, ma viszont egészséges szuperélelmiszerként tartjuk számon – miközben még mindig vitatjuk, zöldség-e vagy gyümölcs. Cikkünkben végigkövetjük, honnan indult, hogyan terjedt el Európában, és mikor került be a székely veteményesekbe a paradicsom.
Kedves Olvasóm! A fentieket ne keresd a fűszerek között, nem is volt helyük a fűszerládikóban, na és a modern konyha is rég megfeledkezett róluk, pedig sok étel alapízét és állagát határozták meg. Néhány, a gasztronómiatörténetben is járatos művelődéstörténész szerint a feketelének talán halvány emléke él a „hátravan még a feketeleves” szólásmondásban, legtöbben viszont ezt a feketelevest a kávéval azonosítják.
A paradicsom a világ egyik legelterjedtebb és legkedveltebb zöldsége, amelynek nemcsak gasztronómiai, hanem dietetikai szempontból is fontos szerepe van. Frissen, főzve, pürésítve vagy szárítva is gyakran fogyasztjuk, számos étel alapját képezi. Bár a paradicsom tápanyagokban gazdag élelmiszer, korlátlan fogyasztása nem mindenki számára ajánlott. E havi cikkünkben górcső alá vesszük, milyen élettani előnyökkel jár a rendszeres fogyasztása, valamint milyen betegségek esetén kell óvatosan bánni vele.
Az idén május elején zajlott le a negyedik Borszereda, de nekem ez volt az első alkalom. Mielőtt megkezdődött volna, azon agyaltam, hogy vajon milyen lesz ez a buli itt a Hargita árnyékos, ködös oldalán, ahol a szőlő köztudottan nem terem meg, legalábbis egyelőre nem. Nálunk van finom pityóka, alma, pálinka és sör, kell-e ide borkultúra úgy, hogy szőlő sincs? Gyorsan le is lövöm a poént: a rendezvény közben és utána is azt éreztem, hogy nagyon is kell! Mert amit a borkultúra ad – a mosolygó arcokat, az inspiráló beszélgetéseket, a zene élvezetét, a vidám összekacsintásokat –, arra mindig szükség van. De lássuk részletesebben is, hogy milyen volt.
Az egyik legegészségesebb zöldségünk a sárgarépa (daucus carota), mely Erdélyben igen kelletlenül hallgat erre a névre, tudván, hogy semmilyen rokonságban nincs a répafélékkel. Eredetét tekintve a vadmurok nemesített változata, a hosszas folyamat során föld alatti része oly módon gyúrta ki magát, hogy közben nem szálkásodott. Számos jótékony gyógyhatása van: erősíti az immunrendszert, a szemet, értékes ásványi anyagokat tartalmaz, amikre akkor van a legnagyobb szükségünk, ha fáradtnak vagy gyengének érezzük magunkat. Az olyanoknak, mint például én, kifejezetten ajánlott a murok fogyasztása, hiszen lassítja az öregedést. Amellett, hogy gyakran rágcsálom nyersen, főtt ételekben is nagyon szeretem, mert finom és mutatós, pláne, ha bevetjük különböző szeletelési technikáinkat. Egy étel ugye nemcsak ízességével, hanem szépségével is vonzza a fogyasztókat, meggyőződésem hát, hogy ez utóbbira is nagy gondot kell fordítani!
Világ körüli kenyérútra invitálja az olvasókat ebben a hónapban szakácsunk, Szőcs Előd. Különböző régiók/országok, Közép-Amerika, Olaszország, a Közel-Kelet és India jellegzetes laposkenyér-variánsait készítette el, amelyeket finom, fűszeres és könnyed fogások mellé kínált.
A lepénykenyerek világszerte szinte minden kultúrában jelen vannak, és bár sokféle formában, vastagságban és ízvilágban fellelhetők, az a közös bennük, hogy általában laposak, egyszerű hozzávalókból készülnek, és gyakran sütőben, serpenyőben vagy kemencében készítik őket.
Süssetek kenyérrudakat! Pláne ha sose sütöttetek még kenyeret. Vagy ha a gyerekeitek nem sütöttek még soha kenyeret. A kenyérrúd a legjobb bevezető a kenyérsütésbe, igazi dzsolidzsóker, negyedóra alatt bármikor asztalra tehető, éhes gyereket, váratlan vendéget egyformán el lehet kápráztatni vele. Ráadásul a kenyérrúd a kenyérsütés trójai falova, becsempészi ugyanis a hűtőszekrényünkbe a hidegen kelt tésztát, amiből aztán bármikor támadhat kenyérrúd, fokhagymás masni, focaccia, pizza, de még ciabatta is. A kenyérrúd egy minipékség ígérete, sokféle friss kenyér öröme.
Anthony Bourdain mondta, hogy reménytelenül romantikus kell legyen az, aki idejét és energiáját sajtba és borba fekteti. Mindkettő ősrégi része a kultúránknak, minimum pár ezer éve foglalkozunk azzal, hogy minél több és jobb készüljön. Ennek ellenére a készítés módja lényegében majdnem semmit nem változott az idők során sem a sajtoknál, sem a boroknál. Hatalmas változást a hűtés hozott igazából, de attól még ma is készülnek és főleg érnek sok helyen sajtok barlangban. A boroknál is az irányított hőmérséklet lendített nagyot, ehhez képest ma egyre nagyobb divat a natúr bor, amelynél igyekeznek minél természetesebb készítési módokat alkalmazni, és a lényeg a minimális emberi beavatkozás.
