A bibliai édenkertet paradicsomként is emlegetjük, mely elnevezésnek eredetileg persze semmi köze a zöldséghez (amely egyébként gyümölcs?), lévén születésileg sokkal idősebb. Elméletileg. A paradicsom kifejezés egy óperzsa szóból származik – körülkerített helyet jelent –, mely a görög nyelven keresztül a latinba (paradisus) vándorolt, onnan meg a magyarba.
A fogyasztható paradicsom nevét pedig az édenkert gyümölcséhez, az almához való hasonlósága (a gyergyói paradicsom például – szerintem – kiköpött mása az édenkerti almának: kerek és zöldespiros) és isteni íze miatt kapta. A paradicsom a XVI. század végén Amerikából jött, látott és győzött Európa-szerte. Azt nem tudhatom, hogy kígyó szerepelt-e a történetben, de íze, formája majd mindenkit oly módon bűvölt el, hogy esetenként még aranyalmának, paradicsomi almának is becézgették. Némi viták folytak arról, hogy zöldség-e, vagy gyümölcs, az angol nyelv kevésbé kifejező fruit szava miatt, az 1800-as évek végén óriási perbe is torkollott az ügy az Egyesült Államokban egy importzöldségadó folytán, melynek végeredményeként a tisztelt bíróság leszögezte: a paradicsom zöldség és punktum. Ahogy Gyergyóban a medve nem játék, világszerte az adó sem az, az államnak pedig mindig igazabbja van, mint egy kereskedőnek. A botanikusok meg tán azóta is sztrájkolnak. Mi meg élvezettel fogyasztjuk, a kicsit, a nagyot, a pirost, sárgát, feketét, zöldet, a lédúsat, a roppanóst, frissen, aszalva, sütve és főzve.
Paradicsomleves a világ majd minden konyhájában megtalálható, ilyen vagy olyan formában, gondoljunk csak az arabos harirára, a latinos gazpachóra vagy a saját, mezei, kantinos betűbetétesre. Nevesíthetjük ez ügyben az olasz szakácsokat is, persze ők bazsalikommal ízesítik, míg jómagam a zellert részesítem előnyben. Levesünk érdekessége, hogy a paradicsom először sül, aztán fő (miként majd minden például az örmény konyhában is), a selymességért és sűrűségért meg a murok felel. Nincs benne semmilyen formájú glutén, avagy laktóz, csak az egymásba olvadó zöldségek és fűszerek varázslatos aromája kényezteti a fogyasztót!
Hozzávalók:
• 1 kg paradicsom
• 5 ek. olívaolaj
• 1 fej hagyma
• 5 cikk fokhagyma
• 2 db répa
• 1 l zöldségalaplé vagy víz
• 1 ek. balzsamecet
• 1 tk. szárított kakukkfű
• 1 kis csokor friss bazsalikom
• ½ tk. só
• 1 csipet bors
Elkészítés:
A megmosott, kettévágott paradicsomokat tegyük vágási oldalukkal felfelé egy sütőpapírral bélelt (konyhai kisegítő-kímélő változat) tepsibe, rácsepegtetve két evőkanálnyi olívaolajat és megszórva sóval, borssal. Toljuk a sütőbe és süssük egy órácskát, 180 fokon. A maradék olajon dinszteljük meg az apróra vágott hagymát, fokhagymát, répát (+ só, bors), öntsük fel egy kis vízzel/zöldségalaplével, esetleg maradék húslevessel, pároljuk tízpercnyit, ekkor társulhat a sült paradicsom (én meghámoztam, de tegyen mindenki belátása szerint), a többi alaplé, balzsamecet, kakukkfű, bazsalikom. 15 perc főzés után mehet is a turmixba, vagy a turmix(bot) a fazékba. Friss bazsalikommal, mindenféle pirítósokkal tálalhatjuk.
Nálam most az a furcsa eset fordult elő, hogy a kakukkfű volt friss, a bazsalikom pedig szárított. Mindez úgy történhetett meg, hogy újfent sikerült megölnöm egy cserepes bazsalikomot (a kertemben is szakadatlan elhunytnak nyilvánítaná a növényhalottkém, ha erre járna), ezzel ellentétben az út melletti sziklákról kacérlilán kacsintott rám egy vad kakukkfű-folyondár, melynek egy része rögvest a paradicsomleveses fazékban kötött ki.
A nálunk megszokott rizsköreteken (sima rizs, rizibizi) kívül is van élet a nagyvilág konyháiban, melyek akár egytálételként is megállják helyüket, gondolván itt a bibimbapra, a rizottóra, a paellára vagy a pad thaira. Ma pedig egyenesen Mexikóig utazunk (elméletben) egy paradicsomos rizsreceptért, melyet sebtében feljavítva néhány pluszkiegészítővel rögvest el is készítettünk. A végeredményre még véletlenül sem foghattuk rá, hogy unalmas lenne, sőt azóta is, ha túl sokat ülök a napon, hasonló rizsételt hallucinálok. Paradicsomos lében, rengeteg fűszerrel fövő, pikáns rizs, melyben pont annyi jalapeno lapul, amitől az élvezeti érték nem lendül át a szenvedésibe. És akkor még beszéljünk arról is, hogy a megszokott hántolt, fehér rizs lecserélése is hozhat változatosságot étrendünkbe, egy ideje barna, vad-, jázminrizs keverékével kényeztetem magam, a családomat és minden főztömre áhítozó egyént.
Hozzávalók:
• 3 ek. olívaolaj
• 1 hagyma
• 1 darab jalapeno
• 3 gerezd fokhagyma
• 40 dkg jázminrizs
• 5 dl alaplé
• 40 dkg paradicsom
• 1 dl passzírozott paradicsom
• 2 ek. mexikói fűszerkeverék
• 1 tk. só
A fűszerkeverékhez:
• 3 ek. csili
• 2 ek. füstölt paprika
• 2 ek. kömény
• 1 ek. fokhagymapor
• 1 ek. oregánó
• 1 tk. Cayenne-bors
• 2 tk. csilipehely
Elkészítés:
Az alapreceptben feltüntetett apróra vágott hagymát, fokhagymát, csípős paprikát két répával és egy kápia paprikával gazdagítottam, dinsztelés után került bele az átmosott rizs, a koktélparadicsom, a paradicsomlé, az alaplé meg a fűszer. Itt hívnám fel az érdeklődők figyelmét arra, hogy ha kevéssé csípőst szeretnének, szórjanak kevesebb fűszert, lévén benne három olyan összetevő, mely már önmagában sem kíméli nyelvünket. A főzési mód pedig azáltal egyszerűsödött, hogy eledelünk kuktában készült, tapasztalatom szerint ily módon hamar és biztosan megfő (fütyülés után 5/10 perc, mennyiségtől függően). Tálalás előtt kevertem hozzá egy vörösbab- és kukoricakonzervet is. Maroknyi mangoldlevél sem rontaná el amúgy, csak épp nem volt kézügyben. Korianderrel is szórható, pláne, ha a környéken fellelhető. Húsevők sülttel fogyasztják!
Végezetül térjünk vissza kies erdélyi tájainkra, megemlékezvén a lakodalmak egyik állandó, cukorszintemelő eledeléről, a paradicsomszeletről. Rajongói vélemény szerint ez egy szelet Paradicsom. Süteményünk a rétegesek családjának tagja, melyeknek fő jellemzője a tésztalapok között lapuló krém. Jelen esetben négy lap között pihen három adag krém, és bármily furcsa, a paradicsom a lapokba kerül, imígy járulva hozzá annak halványrózsaszín píréhez. Véleményem szerint nagyon szépek a színes sütemények, az pedig roppant értékelendő, ha ezt nem valami mesterséges festék adja.
Hozzávalók:
A tésztához:
• 11 ek. paradicsomlé
• 11 ek. olaj
• 11 ek. cukor
• 1 tojás
• 40 dkg liszt (hogy azt ne mondjam: amennyit a tészta felvesz)
• 1 kk. szódabikarbóna (van, aki szalalkálival készíti)
A krémhez:
• 6 ek. gríz
• ½ liter tej
• 20 dkg vaj
• 8 ek. porcukor
Elkészítés:
A cukros lisztkupac közepébe öntjük a folyékony hozzávalókat, majd jól egybegyúrunk mindent. Négy adagra osztjuk, négy lapot sütünk. A krémhez a grízt a tejben megfőzzük, kihűtjük és a kikevert porcukros vajhoz kavarjuk. Köztudottan botcsinálta cukrász lennék, vagy tán még az sem, de szerintem egy kis reszelt citromhéj garantált ízfokozóvá válhat ebben a történetben. A kihűlt lapok közé rejtjük a krémet, ha pedig netán egy lappal többet sütünk, középre egy baracklekváros réteg is kerülhet. A tetejére szórhatunk porcukrot, vagy csorgathatunk rá csokoládéöntetet.
