Paradicsomleves a világ majd minden konyhájában megtalálható, ilyen vagy olyan formában, gondoljunk csak az arabos harirára, a latinos gazpachóra vagy a saját, mezei, kantinos betűbetétesre. Nevesíthetjük ez ügyben az olasz szakácsokat is, persze ők bazsalikommal ízesítik, míg jómagam a zellert részesítem előnyben. Levesünk érdekessége, hogy a paradicsom először sül, aztán fő (miként majd minden például az örmény konyhában is), a selymességért és sűrűségért meg a murok felel. Nincs benne semmilyen formájú glutén, avagy laktóz, csak az egymásba olvadó zöldségek és fűszerek varázslatos aromája kényezteti a fogyasztót!

A megmosott, kettévágott paradicsomokat tegyük vágási oldalukkal felfelé egy sütőpapírral bélelt (konyhai kisegítő-kímélő változat) tepsibe, rácsepegtetve két evőkanálnyi olívaolajat és megszórva sóval, borssal. Toljuk a sütőbe és süssük egy órácskát, 180 fokon. A maradék olajon dinszteljük meg az apróra vágott hagymát, fokhagymát, répát (+ só, bors), öntsük fel egy kis vízzel/zöldségalaplével, esetleg maradék húslevessel, pároljuk tízpercnyit, ekkor társulhat a sült paradicsom (én meghámoztam, de tegyen mindenki belátása szerint), a többi alaplé, balzsamecet, kakukkfű, bazsalikom. 15 perc főzés után mehet is a turmixba, vagy a turmix(bot) a fazékba. Friss bazsalikommal, mindenféle pirítósokkal tálalhatjuk.

Nálam most az a furcsa eset fordult elő, hogy a kakukk­fű volt friss, a bazsalikom pedig szárított. Mindez úgy történhetett meg, hogy újfent sikerült megölnöm egy cserepes bazsalikomot (a kertemben is szakadatlan elhunytnak nyilvánítaná a növényhalottkém, ha erre járna), ezzel ellentétben az út melletti sziklákról kacérlilán kacsintott rám egy vad kakukkfű-folyondár, melynek egy része rögvest a paradicsomleveses fazékban kötött ki.