Az egyik legegészségesebb zöldségünk a sárgarépa (daucus carota), mely Erdélyben igen kelletlenül hallgat erre a névre, tudván, hogy semmilyen rokonságban nincs a répafélékkel. Eredetét tekintve a vadmurok nemesített változata, a hosszas folyamat során föld alatti része oly módon gyúrta ki magát, hogy közben nem szálkásodott. Számos jótékony gyógyhatása van: erősíti az immunrendszert, a szemet, értékes ásványi anyagokat tartalmaz, amikre akkor van a legnagyobb szükségünk, ha fáradtnak vagy gyengének érezzük magunkat. Az olyanoknak, mint például én, kifejezetten ajánlott a murok fogyasztása, hiszen lassítja az öregedést. Amellett, hogy gyakran rágcsálom nyersen, főtt ételekben is nagyon szeretem, mert finom és mutatós, pláne, ha bevetjük különböző szeletelési technikáinkat. Egy étel ugye nemcsak ízességével, hanem szépségével is vonzza a fogyasztókat, meggyőződésem hát, hogy ez utóbbira is nagy gondot kell fordítani!
A murok pedig az a zöldség, amely a szeletelőiskolák fő alapanyaga, ha ezt az ember lánya sikeresen felszeli julienne-re, vichyre, brunoise-ra, akkor tán már a fazék mellé is odaengedik a konyhában. Szerintem a julienne-re vágott zöldség a legesztétikusabban mutatós az eledelekben, amiért igencsak hálásak lehetünk az 1700-as években élt francia séfnek, Jean Juliennek. A consommé julienne kifejezés először csak a levesbe valót jelölte, de idő teltén vágásmódként épült be köztudatba. Hogy az ember kellő hangulatba kerüljön, szabdalás közben hallgathat Romeo et Juliette-et, elmélkedvén közben a megnevezések furcsa fintorán, lévén míg a nőnemű Juliette egy szerelmi dráma korai elmúlásra ítélt főszereplője, szorgos kezünk alatt alakuló hímnemű Julienne társa egy széltében 2 milliméteres és hosszában 4 centiméteres zöldséghasábka. Mindezek tudatában álljon hát alább néhány, alapjában murkos eledel.
Csilis-kókuszos krémleves
Mindnyájan tudjuk, hogy egy krémleves nagyon szép és finom tud lenni. Míg kinézetben egyetlen, letisztult színben pompázik, ízében számtalan variációjú alapanyag ízét ölelheti egybe. Az azonos név alatt futó krémlevesek különböző összetevőkból készülhetnek, magukban hordozva alkotójuk kreativitását, ízeikben beépülhetnek az adott ország gasztronómiájába, avagy különböző konyhák fúziójaként létrejöhetnek újabb és újabb egyedek. Köztudottan nagy kedvelője vagyok a receptek keveredésének (hogy ez jó vagy sem, döntse el mindenki magában), ezek földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül, épp ezért mai ételeink is minimum háromfajta kútfőből merítkeztek.
Hozzávalók:
• ½ kg sárgarépa
• 1 hagyma
• 1 csilipaprika
• 4 cikk fokhagyma
• 1 ek. kókuszzsír
• 1 ½ liter zöldségalaplé
• 300 ml kókusztej (konzerv)
• 1 kis kötés petrezselyemzöld
• 1 lime
• 1 ek. kukoricakeményítő
• ½ kk. kurkuma
• só, fehér bors
Elkészítés:
A felszeletelt zöldséget öt percig dinszteljük a kókuszzsíron, felöntjük a zöldségalaplével, fűszerezzük és puhára főzzük. Beletöltjük a kókusztejjel összekevert kukoricakeményítőt, gondosan és óvatosan összeturmixoljuk (e konyhai eszköz a falak ádáz ellenségévé válhat ügyetlen kezekben), majd újraforraljuk. Tetejére reszelt lime-héjat és petrezselyemzöldet szórunk, sőt, ízlés szerint lime-levet is csurgathatunk bele, ezt azonban ekkor egy kis cukorral ellensúlyozzuk.
Kecskesajtos széles metélt sült bébirépával
Az év e szakaszában már található zöldségeskertünkben murok, igaz, méreteiben még igencsak aprócska, tán még óvódaérett sincs, tehát tényleg baba. Az üzletben ezen a néven tasakolt testvére ellenben, hogy egy túl korán kiásott murok lenne, téveszme, a ’80-as évek amerikai találmánya ez, ami abban áll, hogy a formátlan egyedeket feldarabolják és meghámozzák. Trükkös, de zseniális ötlet, ilyen átverésre valahogy haragudni sem tudok. Aztán ha netán a kertünkben kegyetlenül véget vetünk egynéhány zsenge korban levő egyed életének, fenséges köretet varázsolhatunk főfogásunk mellé. És miután a köretünk megvan, csak egy mellé illő főfogást kell kitalálnunk. Kecskesajtot vettünk (míg az illető anyának teje van, garantáltan inkább ezt veszem, mint a tehénét, mert egészségesebb, és biztosan tudom, hogy kint legelészik a domboldalban), tehát ez adott, széles metélt (meg egyéb kosárnyi mindenféle alakú, állagú, gyártmányú és különböző gabonaféléből készült laska) mindig van a kamrában, tehát ezeket alakítjuk többtányérnyi falattá.
Hozzávalók:
• ½ kg széles metélt
• ¼ kg kecskesajt
• 20 dkg császárszalonna
• 2 db kápia paprika
• 2 db hagyma
• 4/5 marék rukkola
• 4 cikk fokhagyma
Sült répa:
• ½ kg bébirépa
• 3 ek. vaj
• 2 cikk fokhagyma
• só, bors, petrezselyem
Elkészítés:
A megtisztított murkot dobáljuk egy tepsibe, öntsük rá a fokhagymás olvasztott vajat, sózzuk, borsozzuk, keverjük össze, majd 220 fokon 25-30 percig süssük. Tálalás előtt szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel. Olvasszuk ki a császárszalonnát (a pörcöket szedjük ki, tegyük félre), a zsíron fonnyasszuk meg a kockára vágott hagymát, paprikát, fokhagymát, utolsó momentumként dobjuk bele a rukkolát is. Keverjük bele a megfőzött széles metéltet, és melegítsük össze a kecskesajttal. A tetejét szórjuk meg a szalonnapörcökkel, esetleg néhány szárított fokhagymaszelettel.
Répatorta
A nyuszi hozzám most hiába csöngetne be, hogy muroktorta van-e, mert a tortaformát muffinra cseréltem, azon nyomós ok miatt, hogy cukorszintünk megtartása miatt csak fél adagot kevertem be, nem utolsósorban pedig a mostanában készült sokszoros kerek sütemények sorát ideje volt megtörni. Mármint, igen, igen, ez is kerek, de nem egy, nagy kerek, hanem sok, kicsi kerek. A muffin amúgy is könnyebben tárolható, szállítható, fogyasztható, fényképészszemmel nézve pedig jobban fotózható. Szeletelés nélkül, katonásan sorakoznak a tálcán, habár nem túl sokáig, mert a fogyasztók támadásakor soraik rekordsebességgel ritkulnak.
Hozzávalók:
• 40 dkg sárgarépa
• 30 dkg cukor
• 2 dl olaj
• 4 db tojás
• 25 dkg liszt
• 10 dkg dió
• 1 csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1 kk. fahéj
• 1 kk. szerecsendió
• vaj és liszt a forma kikenéséhez
A krémhez:
• 20 dkg mascarpone
• 2 ek. cukor
• 1 ek. vaníliakivonat
• 2 ek. lime- vagy citromlé és héj
Elkészítés:
Feldaraboljuk a diót, meghámozzuk a répákat, és lereszeljük. Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáadjuk az olajat és a tojásokat, végül pedig a reszelt répát forgatjuk bele. Muffin- vagy tortaformába kanalazva, 170 fokon kb. 40 perc alatt megsütjük. Közben összeállíthatjuk a krémünket, melyet a kihűlt muffinunk/tortánk tetejére kanyargatunk. Szárított citromhéjjal, színes cukorkákkal, dióval tehetjük még díszesebbé.
