Az év e szakaszában már található zöldségeskertünkben murok, igaz, méreteiben még igencsak aprócska, tán még óvódaérett sincs, tehát tényleg baba. Az üzletben ezen a néven tasakolt testvére ellenben, hogy egy túl korán kiásott murok lenne, téveszme, a ’80-as évek amerikai találmánya ez, ami abban áll, hogy a formátlan egyedeket feldarabolják és meghámozzák. Trükkös, de zseniális ötlet, ilyen átverésre valahogy haragudni sem tudok. Aztán ha netán a kertünkben kegyetlenül véget vetünk egynéhány zsenge korban levő egyed életének, fenséges köretet varázsolhatunk főfogásunk mellé. És miután a köretünk megvan, csak egy mellé illő főfogást kell kitalálnunk. Kecskesajtot vettünk (míg az illető anyának teje van, garantáltan inkább ezt veszem, mint a tehénét, mert egészségesebb, és biztosan tudom, hogy kint legelészik a domboldalban), tehát ez adott, széles metélt (meg egyéb kosárnyi mindenféle alakú, állagú, gyártmányú és különböző gabonaféléből készült laska) mindig van a kamrában, tehát ezeket alakítjuk többtányérnyi falattá.

A megtisztított murkot dobáljuk egy tepsibe, öntsük rá a fokhagymás olvasztott vajat, sózzuk, borsozzuk, keverjük össze,  majd 220 fokon 25-30 percig süssük. Tálalás előtt szórjuk meg apróra vágott petrezselyemmel. Olvasszuk ki a császárszalonnát (a pörcöket szedjük ki, tegyük félre), a zsíron fonnyasszuk meg a kockára vágott hagymát, paprikát, fokhagymát, utolsó momentumként dobjuk bele a rukkolát is. Keverjük bele a megfőzött széles metéltet, és melegítsük össze a kecskesajttal. A tetejét szórjuk meg a szalonnapörcökkel, esetleg néhány szárított fokhagymaszelettel.