A lepénykenyerek világszerte szinte minden kultúrában jelen vannak, és bár sokféle formában, vastagságban és ízvilágban fellelhetők, az a közös bennük, hogy általában laposak, egyszerű hozzávalókból készülnek, és gyakran sütőben, serpenyőben vagy kemencében készítik őket.
Süssetek kenyérrudakat! Pláne ha sose sütöttetek még kenyeret. Vagy ha a gyerekeitek nem sütöttek még soha kenyeret. A kenyérrúd a legjobb bevezető a kenyérsütésbe, igazi dzsolidzsóker, negyedóra alatt bármikor asztalra tehető, éhes gyereket, váratlan vendéget egyformán el lehet kápráztatni vele. Ráadásul a kenyérrúd a kenyérsütés trójai falova, becsempészi ugyanis a hűtőszekrényünkbe a hidegen kelt tésztát, amiből aztán bármikor támadhat kenyérrúd, fokhagymás masni, focaccia, pizza, de még ciabatta is. A kenyérrúd egy minipékség ígérete, sokféle friss kenyér öröme.
Anthony Bourdain mondta, hogy reménytelenül romantikus kell legyen az, aki idejét és energiáját sajtba és borba fekteti. Mindkettő ősrégi része a kultúránknak, minimum pár ezer éve foglalkozunk azzal, hogy minél több és jobb készüljön. Ennek ellenére a készítés módja lényegében majdnem semmit nem változott az idők során sem a sajtoknál, sem a boroknál. Hatalmas változást a hűtés hozott igazából, de attól még ma is készülnek és főleg érnek sok helyen sajtok barlangban. A boroknál is az irányított hőmérséklet lendített nagyot, ehhez képest ma egyre nagyobb divat a natúr bor, amelynél igyekeznek minél természetesebb készítési módokat alkalmazni, és a lényeg a minimális emberi beavatkozás.
Fekete bors, köménymag, mustármag, koriander, boróka, szezámmag, fenyőmag, ánizsmag… hogy csak a leggyakrabban használtakat soroljam. Manapság sokszor idézik Bingeni Szent Hildegard 12. században élt apáca orvosságoskönyvét, amely többnyire csak érdekességként, korabeli hiedelemként állja meg a helyét, nem pedig követhető gyógymódként.
Amikor ezeket a sorokat írom, áprilisban, épp fagypont körül van a hőmérséklet, és frissen érkezett tizenöt centi hó, de ez nem akadályoz meg abban, hogy napsütésről, melegről és hűsítő italokról álmodozzam. Májusban remélhetőleg beindul végre a grillszezon is, de ezúttal megpróbálunk eltérni a klasszikus sör-bor-pálinka tengelytől. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy még mi jót isznak az emberek a világban, miért ne próbálhatnánk mi is ki a legjobbat? Nagyjából minden italfajtát szószokban és ételek készítésében is lehet használni, ezt is érdemes számontartani. Nem mindenki iszik alkoholt amúgy sem.
Amikor már friss, élénk színek borítják a tájat, jobban csúsznak a gyümölcsös, könnyed desszertek: cukrászunk, András Zsuzsi ezúttal két krémes klasszikust készített, amelyek üde ízvilággal kápráztatnak el. A limoncellós tiramisuról elmondható, hogy kellemesen eltér a hagyományoktól, amely a kávé gazdag, erőteljes ízét a limoncello citrusos zamatára cseréli.
Ha nem ügyelünk, Gyergyóba is megérkezik a meleg évszak, ugyanis a teraszon, napozás közepette, épp most intek búcsút a csatornán lefelé csordogáló utolsó hófoltoknak. Ilyenkor már nálunk is kibukkan a föld alól a zöldhagyma, hónapos retek, mely apropó folytán mai menüsorunk főszereplőivé avanzsáltak, a „fogyasszunk frisset, helyit” jegyében. Míg a bennünket körülvevő levegő hőmérséklete nő, a feltálalt ételeké csökken, a forró leveseket, italokat felváltja a hűsítő langyos meg hideg.
Tavasszal, a természet éledésével érdemes a konyhánkat, étkezésünket is felfrissíteni, újragondolni s a zsíros téli alapanyagokat, fogásokat könnyedekre, frissekre cserélni. Készíthetünk laktató, üde fogásokat tavaszi zsenge zöldekből, friss sajtokból, de ezek kombinációjából is.
Főzzetek borscslevest. Vegyetek elő egy fej hagymát, egy szép murkot (sárgarépa), két közepes fej céklát, két közepes krumplit a kamrából. Törjetek hozzá egy zellerszárat, négy-öt gerezd fokhagymát, egy kicsi darab gyömbért. Vegyetek elő egy jóféle hámozott paradicsomkonzervet (a darabolt is egész jó, de késsel kicsit bele kell kapirgálni).
Kapribogyó ‒ kaporna vagy kapornya, régi szakácskönyvekben találkozhatunk vele ilyen néven is. A bogyó név különben is megtévesztő, mert nem a cserje termése, hanem fiatal virágbimbója a fűszer. A cserjét Franciaország déli részén nagy tömegben termesztik. Igénytelen növény, kertekben, parkokban szívesen alkalmazzák dísznövényként alkonyatkor nyíló virágai miatt, amelyek szép színfoltjai a mediterrán tájnak. Fehér virágszirmai messziről látszanak, a virág közepéből hosszan, lazán szétálló sok lila vagy fehér porzó még díszesebbé teszi. A borsó nagyságú bimbókat az ókorban étvágygerjesztő gyógyszerként is használták, a cserje ecetes, sós lével kezelt húsos terméseiből pedig salátát készítettek.
A hagyományos székely konyha rendkívül gazdag ízekben, tradíciókban, ugyanakkor zsírban és kalóriában is, ezért van néhány szempont, amelyre érdemes figyelni, ha egészségtudatosan szeretnénk táplálkozni, megelőzni vagy kordában tartani egyes civilizációs betegségeket (például cukorbetegség, szív- és érrendszeri, daganatos betegségek), illetve a testsúlyunkat. Lássuk, milyen alapelvek mentén tudjuk átalakítani hagyományos ételeinket, hogy azok megállják a helyüket egy egészségtudatos étrendben is, illetve milyen alapanyagokat érdemes használni, előnyben részesíteni, mértékkel fogyasztani, ha a hagyományainkhoz ragaszkodnánk.
Ha megkérdezzük a mai kor emberét, hogy mit tud Szent György napjáról, a következőket válaszolja: szokásokban gazdag, az állattartással kapcsolatos, s ettől számítjuk az igazi tavasz kezdetét. De ha már feltettük a kérdést, érdemes elmélyülni és megismerni ennek a sokféle jelentést hordozó napnak a történetét, jelentőségét. Honnan erednek a szokások, mit jelentenek? De főleg hogyan kapcsolódik Szent György alakja a tavaszkezdéshez?
