El sem hinné az ember, hogy már megint a tavasz, böjt, húsvét idejét éljük, de mivel az idő lineáris, hát újfent itt tartunk. Jó, jó, elismerem, csak akkor lineáris, ha nem mélyedünk bele túlságosan a fizikába, filozófiába és egyéb tudományokba, de mivel a suszter is a kaptafánál marad, mi magunk sem tévelygünk el a fakanál mellől. Szorosan megragadva kavarunk, nehogy fekete lyukak támadjanak készülő eledelünkön! Kedvenc időszakom ez, mely során a melengető napsugarak megváltanak bennünket a hideg szorításából (mivel állapotunk nem konstans, ez igencsak jól tud esni!), a Megváltó lábaihoz pedig letehetjük bűneinket, egy távoli, jobb lét reményében. E bizalom jegyében készültek zöld alapanyagokkal rendelkező táplálékaim, lévén, hogy ezek általában most frissek, finomak, egészségesek, nézésük jólesik a szemünknek, ízük pedig még jobban a gyomrunknak. Nem utolsósorban a zöld a kedvenc színem!
Újjászülető kertünknek igazi dísze a mangold, színözön, ugyanis a fehér, lila vagy piros száron húsos, sötétzöld levelek billegnek a tavaszi szellőben. Három az egyben zöldség, egyesítvén önmagában a spenót, a spárga és a rebarbara tulajdonságait. Nálunkfelé a XVII. századtól termesztik, Ázsiában több ezer éve fogyasztják. Vitaminban gazdag (A, C), könnyen emészthető, sokféleképpen felhasználható: zöld leveleit a spenóthoz hasonlóan készíthetjük el, roppanós szárával kínai kelt, spárgát, rebarbarát helyettesíthetünk. Környékünkön kevésbé ismert, üzletben, piacon soha nem találkoztam vele, csakis saját, avagy barátnőnk kertjében fellelhető zöldség. Mivel az idén Sándor, József és Benedek teljes egyetértésben zsákban hozta a havat, szelet és hideget, levesünk alkotóeleme az az ölnyi levél és szár, mely késő ősszel érkezett konyhánkba, és a nagy mennyiség folytán a fagyon végezte. Eledelünk színe emiatt tán kissé kopottabb, íze ellenben ugyanolyan finom!
.jpg)
Hozzávalók:
• 5 termetes mangold
• 1-2 zöldhagyma
• 3-4 krumpli
• 2 cikk fokhagyma
• 1 ek. vaj
• 2 l víz
• só, bors, szerecsendió
• tetszőlegesen egy löttyintésnyi fehérbor
• 1 dl tejszín
• 2 ek. liszt
• 1 tk. cukor, citromlé
Elkészítés:
Az már magától értetődik, hogy a mangoldot még ősszel megmostam és felaprítottam, akinek friss van, az tegye ugyanezt főzés előtt. A vajon puhára pároljuk a hagymát, a fokhagymát és a mangoldot. Megfőzzük a krumplikockákat – sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá kevés szerecsendiót –, összekeverjük a párolt alapanyagokkal, a tejszínnel elkevert liszttel, majd cukorral és citromlével ízesítjük. Friss, üde, tavaszi, tápláló eledel.
A zsingjalov hac egy zöldfűszerekkel és zöldségfélékkel töltött örmény lepénykenyér, melyben a zsingjal a zöldfűszerek és zöldségfélék keverékének az elnevezése, míg a hac a kenyéré. A zsingjalov hac Örményországban látta meg a napvilágot, de a külső kényszer hatására szülőföldjüket elhagyók a diaszpórában is sütik és mai napig fogyasztják. Személyes tapasztalatból mondhatom, az örmények anyaországukat ugyan hátrahagyták, de kultúrájukat megtartva bármely közösségnek építő tagjaivá váltak! Fent említett címadónk éhínségek és háborúk bevett eledele, továbbá a nagyböjt egyik kedvenc fogása, mely szerény személyem szerint a legtavaszibb tavaszi fogás, melyet a szegénység, a leleményesség és a jó ízlés karöltve ki bírt találni. A tölteléket ugyanis többféleképp lehet összeállítani, és személyes ízlés szerint akár több tucat (mert ugye a kettő már több, és kb. 25-fajta zöld levelet is bele lehet keverni) összetevője is lehet: póréhagyma, fokhagyma zöldje, zamatos turbolya, tyúkhúr, lórom, pásztortáska, csalán, illatos ibolya, borsmenta, lómenta, fodormenta, almamenta, spenót, bakszakáll, kaukázusi skarlát pipacs, mákvirág, alpesi mák, házi len zsenge levelei, vízitorma, retek/cékla levele, kövér porcsin, mangold, rukkola, cikórialevél. És akkor még nem beszéltem a fűszernövényekről, úgymint: kapor, petrezselyemzöld, tárkony, zsálya, koriander. Bevallom, vannak a felsoroltak között olyan egyedek, melyekről halvány fogalmam sincs, hogy mi fán teremnek (helyesebben, mi földben), olyanok is, melyek e vidéken hiánycikkek, de a fellelhetők közül majd mindent beletettem, és bizony nem bántam meg! A kihagyottak: az őrültfű ugyan megjelenik egynémely receptben, de neve miatt, na meg szkeptikus természetem folytán teljesen eltekintettem tőle, az illatos ibolyát inkább csak szagolgatom, a kaukázusi pipacs, alpesi mák és mákvirág (így együttesen súrolván a tiltott szerek alsó határát) áprilisban még nem nyílik, így megoldódott súlyos lelkiismereti problémám.
.jpg)
Hozzávalók:
A tésztához:
• 400 g finomliszt
• 250 ml langymeleg víz
• 1 tk. só
A töltelékhez:
• 300 g zöld levél (amit én most használtam: spenót, mangold, rukkola, kínai kel, zöldhagyma, póréhagyma, retek- és céklalevél)
• 200 g fűszernövény (kapor, petrezselyemzöld, fokhagyma)
• kis olaj
• só, bors
Elkészítés:
Dolgozzuk össze a tésztát, majd letakarva hagyjuk állni bár harminc percig. A zöld növényeket megmossuk, felvágjuk, összekeverjük sóval, borssal és egy kis olajjal. A tésztát hat-nyolc felé osztjuk (attól függően, hogy hány darab lepényt szeretnénk), kis golyóbisokat formázunk, majd a lehető legvékonyabbra nyújtjuk, szerény tudásunk szerint lehetőleg kör alakúra. A keverék megfelelő részét a kinyújtott tésztába kanalazzuk, majd a tészta két szélét felülről egymásba hajtjuk, mely végeredmény ezáltal csónak formát ölt. A megtöltött lepények mindkét felét ezután a legnagyobb és leglaposabb aljú serpenyőnkben aranybarnára sütjük.
A zsingjalov hacot gyakran fogyasztják vörösborral vagy sörrel, józanabb életűek ehetik kefirrel, joghurttal vagy íróval (és most nem Jókaira gondoltam).
Egykoron, mikor azon szerencsében volt részem, hogy országhatárokat léphettem át (persze most is megtehetem, csak nehézkesebben), fokozottabb üzemmódban használtam a látó- és hallóidegeimet. Tény, ha csendben figyelünk, olyasmit is észreveszünk, amire egyébként nem lenne lehetőségünk. Példaként, a svájci, winterthuri Biblia Múzeumban kézzel fogható eszközök segítségével érezhetjük és élhetjük meg többek között a húsvéti üzenetet: Krisztus keresztje alá tehetjük mindazt, ami gúzsba köt, leláncol és sziklaként nyomaszt bennünket. Ennél jobb hírt húsvétkor tán nem is kaphat az ember! Aztán miután lelkünk teljesen feltöltődött, testünknek is táplálékra kell lelnie, lévén e tény földi létezésünk alapja. Útjaim alatt, e számomra igazán kellemes tevékenység során (úgymint az evés) érdeklődéssel figyelem az adott ország kulináris műalkotásait is, melyeket hazaérvén gyors ütemben reprodukálok is. Kisebb-nagyobb sikerrel. Egyik emlékezetes darab a Svájcban fogyasztott rebarbarás pite, melyet az évek során többször is elkészítettem. Igazi tavaszi, könnyed sütemény!
.jpg)
Elkészítés:
100 g vaj és cukor, 3 tojássárgája, egy tasak vaníliás cukor kikavarva, bele 50 g kukoricakeményítő, 150 g liszt, 1 ½ teáskanál sütőpor, 6 ek. tej. 30 perc sütés után a tetejére kanalazzuk a 150 g cukorral felvert tojásfehérje, az 50 g őrölt mandula és a 450 g rebarbara elegyét, majd még visszatoljuk a sütőbe ugyanannyi időre.
