Újjászülető kertünknek igazi dísze a mangold, színözön, ugyanis a fehér, lila vagy piros száron húsos, sötétzöld levelek billegnek a tavaszi szellőben. Három az egyben zöldség, egyesítvén önmagában a spenót, a spárga és a rebarbara tulajdonságait. Nálunkfelé a XVII. századtól termesztik, Ázsiában több ezer éve fogyasztják. Vitaminban gazdag (A, C), könnyen emészthető, sokféleképpen felhasználható: zöld leveleit a spenóthoz hasonlóan készíthetjük el, roppanós szárával kínai kelt, spárgát, rebarbarát helyettesíthetünk. Környékünkön kevésbé ismert, üzletben, piacon soha nem találkoztam vele, csakis saját, avagy barátnőnk kertjében fellelhető zöldség. Mivel az idén Sándor, József és Benedek teljes egyetértésben zsákban hozta a havat, szelet és hideget, levesünk alkotóeleme az az ölnyi levél és szár, mely késő ősszel érkezett konyhánkba, és a nagy mennyiség folytán a fagyon végezte. Eledelünk színe emiatt tán kissé kopottabb, íze ellenben ugyanolyan finom!

Az már magától értetődik, hogy a mangoldot még ősszel megmostam és felaprítottam, akinek friss van, az tegye ugyanezt főzés előtt. A vajon puhára pároljuk a hagymát, a fokhagymát és a mangoldot. Megfőzzük a krumplikockákat – sózzuk, borsozzuk, reszelünk rá kevés szerecsendiót –, összekeverjük a párolt alapanyagokkal, a tejszínnel elkevert liszttel, majd cukorral és citromlével ízesítjük. Friss, üde, tavaszi, tápláló eledel.