Egykoron, mikor azon szerencsében volt részem, hogy országhatárokat léphettem át (persze most is megtehetem, csak nehézkesebben), fokozottabb üzemmódban használtam a látó- és hallóidegeimet. Tény, ha csendben figyelünk, olyasmit is észreveszünk, amire egyébként nem lenne lehetőségünk. Példaként, a svájci, winterthuri Biblia Múzeumban kézzel fogható eszközök segítségével érezhetjük és élhetjük meg többek között a húsvéti üzenetet: Krisztus keresztje alá tehetjük mindazt, ami gúzsba köt, leláncol és sziklaként nyomaszt bennünket. Ennél jobb hírt húsvétkor tán nem is kaphat az ember! Aztán miután lelkünk teljesen feltöltődött, testünknek is táplálékra kell lelnie, lévén e tény földi létezésünk alapja. Útjaim alatt, e számomra igazán kellemes tevékenység során (úgymint az evés) érdeklődéssel figyelem az adott ország kulináris műalkotásait is, melyeket hazaérvén gyors ütemben reprodukálok is. Kisebb-nagyobb sikerrel. Egyik emlékezetes darab a Svájcban fogyasztott rebarbarás pite, melyet az évek során többször is elkészítettem. Igazi tavaszi, könnyed sütemény!

100 g vaj és cukor, 3 tojássárgája, egy tasak vaníliás cukor kikavarva, bele 50 g kukoricakeményítő, 150 g liszt, 1 ½ teáskanál sütőpor, 6 ek. tej. 30 perc sütés után a tetejére kanalazzuk a 150 g cukorral felvert tojásfehérje, az 50 g őrölt mandula és a 450 g rebarbara elegyét, majd még visszatoljuk a sütőbe ugyanannyi időre.