A zsingjalov hac egy zöldfűszerekkel és zöldségfélékkel töltött örmény lepénykenyér, melyben a zsingjal a zöldfűszerek és zöldségfélék keverékének az elnevezése, míg a hac a kenyéré. A zsingjalov hac Örményországban látta meg a napvilágot, de a külső kényszer hatására szülőföldjüket elhagyók a diaszpórában is sütik és mai napig fogyasztják. Személyes tapasztalatból mondhatom, az örmények anyaországukat ugyan hátrahagyták, de kultúrájukat megtartva bármely közösségnek építő tagjaivá váltak! Fent említett címadónk éhínségek és háborúk bevett eledele, továbbá a nagyböjt egyik kedvenc fogása, mely szerény személyem szerint a legtavaszibb tavaszi fogás, melyet a szegénység, a leleményesség és a jó ízlés karöltve ki bírt találni. A tölteléket ugyanis többféleképp lehet összeállítani, és személyes ízlés szerint akár több tucat (mert ugye a kettő már több, és kb. 25-fajta zöld levelet is bele lehet keverni) összetevője is lehet: póréhagyma, fokhagyma zöldje, zamatos turbolya, tyúkhúr, lórom, pásztortáska, csalán, illatos ibolya, borsmenta, lómenta, fodormenta, almamenta, spenót, bakszakáll, kaukázusi skarlát pipacs, mákvirág, alpesi mák, házi len zsenge levelei, vízitorma, retek/cékla levele, kövér porcsin, mangold, rukkola, cikórialevél. És akkor még nem beszéltem a fűszernövényekről, úgymint: kapor, petrezselyemzöld, tárkony, zsálya, koriander. Bevallom, vannak a felsoroltak között olyan egyedek, melyekről halvány fogalmam sincs, hogy mi fán teremnek (helyesebben, mi földben), olyanok is, melyek e vidéken hiánycikkek, de a fellelhetők közül majd mindent beletettem, és bizony nem bántam meg! A kihagyottak: az őrültfű ugyan megjelenik egynémely receptben, de neve miatt, na meg szkeptikus természetem folytán teljesen eltekintettem tőle, az illatos ibolyát inkább csak szagolgatom, a kaukázusi pipacs, alpesi mák és mákvirág (így együttesen súrolván a tiltott szerek alsó határát) áprilisban még nem nyílik, így megoldódott súlyos lelkiismereti problémám.

Dolgozzuk össze a tésztát, majd letakarva hagyjuk állni bár harminc percig. A zöld növényeket megmossuk, felvágjuk, összekeverjük sóval, borssal és egy kis olajjal. A tésztát hat-nyolc felé osztjuk (attól függően, hogy hány darab lepényt szeretnénk), kis golyóbisokat formázunk, majd a lehető legvékonyabbra nyújtjuk, szerény tudásunk szerint lehetőleg kör alakúra. A keverék megfelelő részét a kinyújtott tésztába kanalazzuk, majd a tészta két szélét felülről egymásba hajtjuk, mely végeredmény ezáltal csónak formát ölt. A megtöltött lepények mindkét felét ezután  a legnagyobb és leglaposabb aljú serpenyőnkben aranybarnára sütjük.  

A zsingjalov hacot gyakran fogyasztják vörösborral vagy sörrel, józanabb életűek ehetik kefirrel, joghurttal vagy íróval (és most nem Jókaira gondoltam).