A babérlevél a savanyú tojásleves és a krumplifőzelék elmaradhatatlan fűszere, mondják a gasztronómusok, és babérlevél kell a káposzta savanyításához, a különféle ecetes vagy tejsavas erjesztéssel készült savanyúságokhoz is, és illik mindenféle húsételhez, leginkább a vadételekhez, valamint a savanykás pácokhoz és mártásokhoz is.
Ne pazaroljunk, a helyi értékeinket se – talán így lehetne legrövidebben összegezni a Taste of Transylvania Food Festival törekvéseit, és az erdélyi értékek felismerésére és hasznosítására ösztönöz a napokban megnyitott Taste of Transylvania Gasztroakadémia is. Nevével ellentétben, nemcsak szakácsokat és szakácssegédeket képeznek hamarosan Székelyudvarhelyen, hanem pincéreket és szobalányokat is – hiszen a turizmus, a vendéglátás és azon belül is a gasztronómia lehet a kitörési lehetőség a székelyföldi gazdaság számára, és hatalmas az igény a szakképzett munkaerőre az iparágban.
Pünkösdöt, avagy a Szentlélek eljövetelét húsvét után az ötvenedik (görög nevének, pentékoszté jelentése 50, a magyar pünkösd szó ebből származik) napon ünnepli a keresztyén egyház. Jézus ezen a napon küldte el – szélzúgás és tűz kíséretében – szent lelkét a tanítványainak, úgymond ily módon keresztelte meg őket, és kötött szövetséget velük. Míg karácsony Jézus születésének napja, pünkösd az egyházé, illő módon ünnepeljünk hát e napon! Mint minden jelentős egyházi ünnepünknél, a pünkösdi tradíciókban is a keresztyén hagyományok keverednek a pogányokkal, összeolvadásuk által születhettek meg mai szokásaink. Leghíreseb (hírhedtebb) mind közül a pünkösdi királyság, mely köztudottan nem tart soká, a mulandóságára utalva alakult ki a „rövid, mint a pünkösdi királyság” szólásunk is.
Alegújabb adatok szerint a második leggyakrabban fogyasztott alapanyag országunkban a hús. A havonta átlagosan elfogyasztott hús és húskészítmény mennyisége 5,37 kg körül van, ami folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A romániai húsfogyasztást túlnyomórészt a sertéshús és az abból készült húsipari termékek fedik le, szárnyas- és egyéb fehér húsokból jóval kevesebbet fogyaszt el egy átlagos lakos.
Ahogy kizöldül a természet, kirügyeznek a fák, és türelmetlenül elkezdik keresni párjukat a madarak, azonnal kedvünk támad a kerti sütögetéshez. Ezt kihasználva szervezte meg a sepsiszentgyörgyi B The Hotel az idei szezon „nagy nyitó grillpartiját”, a StreEats fesztivált. A különleges gasztrokertté átalakult udvarban sátorról sátorra sétálva kóstolhattunk fejedelmi ételeket hazai és magyarországi séfektől, amiket prémiumpincészetek boraival, manufaktúrás lepárlókkal és kézműves sörökkel öblíthettünk le.
Ahogy a hó felolvad és a mínusz fokokat felváltja a tavasz életre hívó melege, az étkezésünkben is felváltják a disznóságokat, téli, pincében őrzött zöldségeket, eltett gyümölcsöket a roppanós zöldek, zsenge gyümölcsök és könnyebb húsfajták. Szakácsunk, Szőcs Előd a Székely Konyha és Kert májusi számában a csirkehúst ötvözi frissebbnél frissebb zöldekkel, medvehagymával, spenóttal, salátákkal, petrezselyemzölddel, zöldhagymával, asztalunkra varázsolva a tavasz ízeit, színeit.
Főképp női magazinok, blogok, fórumok által gyakorta boncolgatott téma fiatalságunk megőrzése. Ezt kihasználva a szépségipar óriási kínálatot tár elénk. Rengeteg krém, ápolószer, szérum, étrend-kiegészítő áll rendelkezésükre, a média pedig minden percben igyekszik elhitetni velünk, hogy minél többféle termékünk van otthon, annál tovább maradunk fiatalok, egészségesek és energikusak. De vajon szükségünk van a rengeteg külsőleg alkalmazott szerre? Milyen természetes megoldásokat kínálnak az élelmiszerek és az életmódbeli szokásaink fiatalságunk megőrzése érdekében? Egyáltalán késleltethető az öregedés folyamata? Tehetünk azért, hogy megőrizzük agyi frissességünket, és lassítsuk bőrünk, hajunk öregedését? Ezekre a kérdésekre keressük e havi cikkünkben a válaszokat.
Ha a fahéj és a gyömbér illata a karácsonyt idézi, a húsvét számomra szerecsendióbuké-szellőszárnyon érkezik. Évszázadok óta velünk van, Bornemisza Anna és Czifray István szakácskönyvében egyaránt fellelhető. Olyan, mint egy jó bor, kismértékben orvosság, mértéktelen használata viszont káros-kínos következményekkel járhat.
Az ecet mindenki által ismert ízesítőanyag a konyhában. Felhasználása sokoldalú. Fűszerező szerepe mellett vivőanyag és konzerváló is, mert átveszi és tartósítja, nemegyszer föl is erősíti a benne áztatott fűszerek aromáját és hatását, lásd ecetes tárkony, torma stb. A mindenre jó ecet az egész háztartásban hasznosul: többek között vízkőoldó, penészpusztító, pár évtizeddel ezelőtt megszokott volt, hogy hajmosáskor az öblítővízbe löttyintsenek belőle, mert selymesen lággyá és fényessé teszi a hajat, illata pedig néhány perc múlva eltűnik. Ott van az elsősegélyládában is remek bedörzsölőként rovarcsípésekre. Ma újra virágkorát éli, nemcsak savanyító fűszer és téli tartósító, hanem az ember egészségére ártalmatlan háztartási tisztító- és fertőtlenítőszerként is egyre inkább ajánlott a biotermékek elkötelezettjei által.
Szakácsként mindig kiemelt tisztelettel gondolunk a kertészekre. Ők a vendéglátás csendes hősei. Főleg azok a séfek értékelik nagyra a kertészek munkáját, akiknek volt alkalmuk – és általában mindenkinek volt – intenzív monokultúrákból származó tömegtermékekkel dolgozni: szépségdíjas, de ízetlen paradicsommal, uborkával, jellegtelen hagymákkal, pince- és vegyszerszagú fokhagymával. Ilyen értelemben a hivatásos kertészek mellett a háztáji veteményesek gondozói is hősök, akik – bár nem egy ágazatot szolgálnak ki terményeikkel – előállítják az otthoni főzéshez szükséges legalapvetőbb zöldségeket. A farm to table (farmról az asztalra) jelenség tulajdonképpen trenddé vált a gasztronómiában, lényege a lerövidített ellátási lánc, pontosabban az a követelmény, hogy az alapanyag teremjen minél közelebb az elkészítés helyszínéhez, és lehetőleg ne közvetítők láncolatán át jusson az asztalra, hanem egyenesen a veteményesből.
A tavasz beköszöntével tájainkon is változik az étrend. A téli ünnepek főszereplőjét, a sertést, a disznóvágások füstölt és érlelt gyümölcseit némileg mellőztük a böjti időszakban, az egyre enyhébb időjárás, a tyúklépésekkel napról napra hosszabbá váló nappalok és természetesen a húsvétot követő időszak majdhogynem megköveteli a bárányhús megjelenését az étrendünkben, az ünnepi asztalok felhozatalában.
A Székely Konyha és Kert a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben készült a húsvéti ünnepre: Csiszer Előd, a szálloda konyhafőnöke rozmaringgal és csomborral gazdagon fűszerezett konfitált bárányoldalast készített nekünk, amelyet báránybelsőségekkel ízesített zsűvel, azaz pecsenyelével, valamint sajtos krumplipürével tálalt. Mivel a pecsenyelé elkészítése és a konfitálás is bő órákat felölelő folyamat, volt időnk a két évtizede szakácsként dolgozó Előddel a helyi gasztroszokások változásáról beszélgetni. Olvasóinknak is hasonlót ajánlunk: tegyék fel főni, sülni a hozzávalókat, majd a várakozás során olvasgassák nyugodtan a Székely Konyha és Kert gasztromagazin áprilisi számát, akár a Csiszer Előddel folytatott beszélgetésünket.
