Kevés olyan ételünk, alapanyagunk van, amelyhez annyi szimbolikus jelentés kapcsolódik, mint a gabonához vagy a bárányhoz. Mindkettő az újjászületés, megtisztulás, megújulás jelentésrendszeréhez kötődik, jelentésrendszerhez, amelybe a kereszténység legnagyobb ünnepe is ágyazódik. Húsvétra készülve szakácsunk, Szőcs Előd gabonás és bárányos, keleti és mediterrán fogásokat készített.
Közismert neve még a borsikafű, de Erdélyben inkább a csombor ismeretes. A kerti csombor latin növénytani neve Satureja hortensis, ez arra az ókori hiedelemre utal, hogy a görög mitológia szatírjainak féktelen nemi vágyát ennek a növénynek a fogyasztása idézte elő. Ebből fakadóan aztán Európa-szerte sok századon keresztül igen gyakran alkalmazták szerelmi varázslatokhoz, bájitalokhoz, és megpróbáltak kezelni vele mindenféle szexuális gyengeséget.
Semmi nem rombolja le úgy egy otthoni szakács egóját, mint egy válogatós gyerek. Tányéreltolás, fintor, mélyen átélt színészi alakítással előadott undor, ennyi kell a fél délelőttön át zajlott főzésünk örömének totális megsemmisítéséhez. És nem, nem a szalontüdőt vagy a vesevelős vérpudingfelfújtat nem akarja megenni, hanem az olyan egyszerű ételeket, amiket egészen addig szeretett, mint mondjuk a gulyásleves vagy a fasírt. Pfúj! – üvölti a hároméves, ha csak meghallja az étel nevét, fasírt???, pfúj, de undorító, utálom.
Az Esterházy testvéreket a zöldbabsaláta és az ezüst étkészlet buktatta le. Kezdetben éppolyanoknak tűntek, mint a többi gyerek, aki nyaranta az egész napot a római-parti strandon töltötte. Aztán jött az ebédidő. „Ha lehetett, mi tizenkét órakor ettünk, ezt hoztuk a kitelepítésből, faluról; harangszó, ebéd, évszázadokon át – festette le a beolvadás nehézségeit Esterházy Péter Harmonia Cælestis című regényében. – Vagyis tizenkettőkor abbahagytuk, amit épp csináltunk, focit, úszást, csajozást, és mentünk a kerítéshez, ahol anyánk már várt az ételhordóval, mert enni kell, és enni rendesen kell, meg kell adni a módját, az egyik rekeszben tehát nem étel volt, hanem szalvéta meg a házban föllelhető egyetlen eszcájg, ama ősi. Ültünk testvérek egymás mellett, ezüstkés, ezüstvilla – ami a félmeztelen testek közt még abszurdabbul vette ki magát –, jöjj el, Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Körben a barátaink finoman fitymálva figyelték a kapros zöldbabsalátát(!). Ezek az ebédek nem segítették összeforrásunkat a dolgozó nép tömegeivel.”
Az egészséges táplálkozásról gyakran gondolják azt, hogy összeegyeztethetetlen édességek, desszertek fogyasztásával, lemondásokról, megvonásokról szól. Ez közel sincs így, aki életmódot vált, egészségtudatosabban étkezik, az nem csupán salátán él, mellőzve mindent, ami édes, finom és ízletes, hanem egészségesebb, természetesebb, kevésbé feldolgozott alapanyagokból válogat, illetve figyel a változatosságra, mértékletességre.
Az élelmiszer-pazarlás egyre nagyobb figyelmet kap napjainkban, de még mindig sok félreértés övezi. Sokan úgy vélik, hogy a probléma jelentéktelen, vagy hogy nincs nagy hatással környezetünkre. Az ezzel kapcsolatos tévhitek tisztázása és az élelmiszer-pazarlás megelőzése érdekében jött létre a Food Savers kezdeményezés Hargita megyében. Lássuk az élelmiszer-pazarlással kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket, hogy jobban megérthessük a pazarlás valós következményeit.
Egy étkezésen gyakran korona a desszert, feltéve, ha az ember el bír fogyasztani egy huzamban több fogást. Másik kategória a kávé, tea kísérőjeként fogyasztott édesség, avagy a filmnézés, olvasás közbeni falatozás, melynél az a veszély áll fenn, hogy figyelemmegosztás folytán túl sok fut le a torkunkon. Bizonyos mennyiségű cukorra persze mindenképp szüksége van a szervezetnek, főleg természetes cukorra, mert energiát ad az embernek a működéséhez. De mióta megjelent a kígyó azon a bizonyos almafán, azóta is folytonos kísértéseknek vagyunk kitéve, ezek egyike a feldolgozott cukor, melynek káros hatásairól hosszú disszertációkat lehet olvasni. Nem is lennénk emberek, ha mindezt figyelmen kívül hagyva nem fogyasztanánk mégis, nyakra-főre! Mert ismerjük be, hogy finom, boldoggá tesz, akkor is, ha néha függőséget okoz. Kevesünkben van meg olyan szintű önkontroll, hogy egy krémesszeletre nemet mondjunk, lemondván a ropogós réteslapok közé bújtatott remegős vaníliakrémről. Szerény véleményem mégis az, mindenki saját szerencséjének és egészségének kovácsa, és amíg mértékkel tesz, fogyaszt, addig túl nagy baj, kár nem érheti.
Népszerű édességek tortaváltozatát készítette el cukrászunk, András Zsuzsi, többnyire ugyanazokat a hozzávalókat felhasználva, amelyek az eredeti receptben is szerepelnek. A krémes ihlette torta például csak formájában különbözik az eredeti édességtől, és bár hasonlít a Napóleon-tortához, András Zsuzsi inkább a házi krémes tortaváltozatának tartja. Elkészítését azoknak a kísérletező szelleműeknek ajánlja, akik szeretik a krémest, de ünnepibb desszertre vágynak.
Mi idézhetné meg jobban az otthon melegét és egy szeretett családtag gondoskodását, mint a frissen sült házi sütemény aromája? Elég csak a nagymamánk almás tésztájára, édesanyánk diós tortájára gondolni, s megelevenedik előttünk a gyermekkori családi idill, a nagy étkezőasztal, körötte kedves arcok, a jellegzetes hangok és persze ízek. Jelen lapszámban a házi süteményeké, tortáké, desszerteké a főszerep.
Tudományos kutatások foglalkoznak azzal, hogy miként hatnak az illatok és a szagok az agyhullámokra, és hogyan keltenek a végtelenségig változó hatásokat. Kellemes és ártalmatlannak hitt illattal is megesik, hogy jóleső ugyan, ám bódító és akár fejfájást, rosszullétet is okozhat. Napjainkban népszerű az illóolajos illatterápia, amelynek számottevő részét a konyhában is használatos fűszerek teszik ki.
