Ebben a hónapban arra adunk néhány tippet, hogy miként könnyítsük meg a saját magunk és a személyzet dolgát, ha bort kell választanunk egy étteremben vagy borszaküzletben. Sokunkkal történt már meg, hogy a polcok előtt tanácstalanul állva egy telefonkönyv vastagságú borlapot próbáltunk megfejteni, nem mellékesen pedig fenn kellett tartanunk a hozzáértés látszatát. Legtöbb esetben a probléma viszont mégiscsak onnan ered, hogy nem igazán tudjuk, mit is szeretnénk. Ez a helyzet csak rosszabb, ha mi vagyunk a társaságban vagy a baráti körben az úgynevezett boros ember. Szerencsére van néhány jó praktika arra, ha arcvesztés nélkül kívánjuk megugrani ezt az akadályt.
Telik a hétköznap, az ember dolgozik, sportol, szórakozik, jókat eszik, finom ízeket kóstol, de itt van már az este, ami éjszakába hajlik, és a fáradt ember aludni szeretne, hogy másnap reggel frissen újrakezdje. Megesik, hogy ez nem könnyű, aminek sok oka lehet a zavaros gondolatoktól az este elfogyasztott kávéig és erősen fűszerezett áloműző ételekig. Úgy tűnik, ebben a curry az első helyezett, amelyet a szakértők az alvás szempontjából a legrosszabb fűszerkeveréknek tartanak. A csípős paprika is álmatlanságot okozhat, alvászavarónak tartják, mert megemeli az ember testhőmérsékletét, ami ellentétes a természetes folyamattal, vagyis hogy éjszaka ennek csökkennie kell. Az embernek meg aludni!
Ebben a sorozatban be szeretnénk mutatni néhány olyan könyvet, amely ha nem is kötelező, de nagyon megváltoztatta a nézőpontomat a gasztronómia, ételek, italok, vendéglátás és utazás iránt, néhol az életemet is.
Nyári melegben sokak számára kedvelt üdítőital a tonik víz. A klasszikus tonik víznek mindössze három összetevője van: szénsavval dúsított víz, kinin, cukor vagy más édesítő. A tonik alapanyaga, azaz fűszere a kinin, elsődleges szerepe valamikor nem a fűszerezésben rejlett, hanem a gyógyításban, az első hatékony gyógyszer volt a malária kezelésében.
Gyerekkoromban jóformán zakuszkán éltünk. Nemcsak mi, egész Erdély, sőt egész Románia. Augusztusban ipari mennyiségben készült, tüzek gyúltak a kertekben és a blokkok között, mázsaszámra pörkölődött a parázson a padlizsán, hatalmas üstökben fortyogott aztán a hagyma, a darált gogos (pritamin) és a vinetta (padlizsán) és a paradicsom narancsvörös keveréke, egyes helyeken (nálunk például) gomba is és paszuly is került hozzá.
A szervezetünk vitamin-, illetve ásványianyag-szükségletét nagyrészt biztosítani tudjuk egy kellően változatos, színes, vegyes étrenddel, mely nagyrészt szezonális, friss, kevésbé feldolgozott élelmiszereken alapul. Kivétel a D-vitamin, melyet javasolt minden évben ősztől kora tavaszig pótolni, hiszen ebben az időszakban nem éri elegendő mennyiségű napfény a bőrünket, amely elősegítené a D-vitamin-szintézist, étrenddel pedig nem lehet elegendő mennyiségben biztosítani a szervezet számára.
Sokan állítják, hogy a növényvilág egyes egyedei sokkal táplálóbbak, mint az őket kikapirgáló, lerágcsáló állatfajé, mely ténnyel én vitába nem is szállok, és csak halkan, feltűnésmentesen szelek egy jó szelet házilag pácolt és füstölt szalonnát a reggeli zamatos paradicsomom mellé. (Egy kis juhsajt sem teszi tönkre az ízek kombinációját!)
Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve – tervezgette öregkorát a 40-es éveiben járó Márai Sándor. – (...) Lesz három hordó rizlingem, ez már bizonyos. Azt is elképzelte, mit eszik majd a bor mellé: „Sopronból hozatok egy füzér fűszeres kolbászt a hentestől. (...) Szüretre vendégeket hívok majd. (...) Mit adjak nekik?... Sonkát tormával, ez önként értetődik, parázsban sült burgonyát és fehér liptai túrót, a Rozsnyi kereskedés híres liptaiját fabödönökben, paprika és ajókagyűrű nélkül.
Egy jó reggelivel garantáltan jól indul a nap, legyen az a fogás egy szelet zsíros kenyér, tojásrántotta, lágytojás, tükörtojás zöldségekkel, főtt tojás kenyérre reszelve vagy kikeverve vajjal.
A néprajzból ismert Cibere vajda neve böjti eledelre utal, ami tágabban értelmezve a szegények eledele, hiszen ők jóformán mindig böjtölnek. „Az pogányoktul reánk szállott testhizlaló és léleköldöklő büdös farsang” (Telegdi Miklós püspök prédikációs könyvéből 1577-ben) uralkodója viszont Konc király a húsos, zsíros falatokkal, Európa-szerte a bőségteremtés, vagyis egyben a gazdagság jelképe.
A Duna-delta bővelkedik gasztronómiai vívmányokban, elsősorban a számára szinte elképzelhetetlenül gazdag halkínálat miatt. Ezt a kínálatot a Dobrudzsában élő etnikailag sokszínű közösség gasztrokulturális hozzájárulása csak még színesebbé tette. Alábbi receptjeink olyan értelemben rendhagyóak, hogy csupán iránymutatás szintjén jelölik a hozzávalókat, mennyiségekről pedig szó sem esik, mert egyik ételnek sincs „lekottázott” receptje. Házról házra, településről településre változnak.
Kétségtelen, hogy a törökök nagyban befolyásolták étkezési kultúránkat, szokásainkat: többek között nekik „köszönhetjük” a disznóhúsfogyasztás elterjedését, de a töltött zöldségek fogyasztásának hagyományát is. A töltött káposzta sikere régiónkban megkérdőjelezhetetlen, ez a fogás fémjelez minden egyes fontos életeseményt a születéstől a halálig, érdemes azonban más zöldségekkel is kísérletezni. A Székely Konyha és Kert augusztusi számában szakácsunk, Szőcs Előd a töltött zöldségek világába kalauzol el bennünket.
