Marcus Porcius Cato (i. e. 234‒149) ókori római író, történetíró, államférfi szembement korának a görög kultúra csodálatát hirdető szemléletével, mert annak hatásától féltette a régi itáliai hagyományokat.
Rettenetesen nehéz télen vagyunk túl. A kihívást nem a röpködő mínuszok és térdig érő hó jelentette, épp ellenkezőleg, a lagymatag hőmérséklet és a hóréteg majdnem teljes hiánya. Mindez persze nem kertészeti, zöldségtermesztési szempontból volt káros és alig elviselhetetlen, hanem fejben.
Ha a fiaim a nap végén farkaséhesek, akkor jön el a spanyol omlett ideje. Nyolc tojás, két hagyma, hat szép nagy krumpli, és mindenki jóllakik. A név csalóka, mert ez nem egy feltekert omlett, ez egy serpenyőben sült krumplis, tojásos (hagymás) rántottalepény. Az benne a különös, hogy hiába csak krumpliból, sóból, tojásból, hagymából és olajból készül, az eredmény mégis sokkal jobb, mint azt a felsorolt hozzávalók sejtetik.
A tavasz első napsugarai a felszínre csalogatták az idei szezon első zöldségeit: retket és zöldhagymát már márciusban ehettünk, áprilisra pedig tovább bővült a választék, különböző zöldek, medvehagyma, sóska, spenót, többféle salátafajta is kapható a piacokon.
A tavasz beköszöntével nemcsak a természet, hanem az étrendünk is egyre zöldebbé, színesebbé, változatosabbá válhat a megjelenő szezonális alapanyagok által. Bár sok ember számára a „zöld színű zöldség” fogalma kimerül a jégsalátában, spenótban, esetleg a zöldborsóban, a lista korántsem ér itt véget. Idesorolhatjuk többet között a rukkolát, a madársalátát, a római salátát, a zöldhagymát, újhagymát, snidlinget, medvehagymát, valamint idetartozik a sóska és a spárga is.
Ifjabb koromban elég nagy mennyiségű levelet küldtem (mindig is szerettem a betűket) és kaptam, melyet a román meg egyéb külföldi postai cégek szállítottak a címzett, no meg a jómagam postaládájába. Mára ezt a ládát már a saját zsebünkben is hordhatjuk, az igaziban lelt leveleket pedig enyhe gyanakvással szemléljük: melyik állami (vagy sem) cég örvendeztet meg fizetnivalóval vagy reklámmal?!
Ha a borozás a hedonizmusról és az örömszerzésről szól, akkor jogos a kérdés, hogy miért bonyolítanánk a helyzetet azzal, hogy túlságosan megszervezzük vagy szertartást csinálunk belőle. Van viszont számos olyan helyzet, amikor borokat akarunk összehasonlítani, és ilyenkor egy állandó szempontrendszer, ami alapján bármilyen bort minősítünk, nagyon hasznos lehet. Például, ha egy étel mellé szeretnénk bort párosítani, ha a kedvenc borunk évjáratait hasonlítjuk össze, vagy ha egy éttermi borlap tételeit mérlegeljük. Jellemzően a borokat három plusz egy szempont alapján szoktuk megítélni.
Létezik a francia konyhában egyfajta szentháromság a hús és különböző belsőségek feldolgozásában. Ez a szentháromság pedig a pástétomot – paté –, a rillette-et és a terrine-t foglalja magában. Pástétomot és rillette-et már korábban készítettünk – receptek a weboldalunkon –, így most a terrine-en volt a sor. És a húsvét közeledtével szakácsunk, Szőcs Előd úgy döntött, bárányhúsból készíti el ezt mennyei fogást, és egy könnyed, tavaszi salátával tálalja azt.
Már-már paradoxon lehet egyesek számára a címbeli megfogalmazás, a vegetáriánus székely legalább akkora abszurdum, mint a fából vaskarika. Hisz már a közhelyekből tudjuk, hogy a székely buletin a bicska, a székely rágó pedig a szalonnabőr. A székely kultúrához hozzátartozik a húsfogyasztás, az a meggyőződés, hogy a saláta, a zöldségek az én ételem eledele. Ez azonban nem mindig volt így, a húsfogyasztás ezelőtt korántsem volt ennyire elterjedt régiónkban, az állatok tartása sok energiát igényelt, és az állatokat nemcsak a húsukért tartották, azok dolgoztak és számos más terméket is adtak az embereknek. Még ha ehhez az életformához nem is fogunk visszatérni, a vegetáriánus székelyek képtelenségéhez hozzá kell szoknunk, hiszen egyre többen mondanak le teljes egészében vagy részben a hús és állati eredetű termékek fogyasztásáról, használatáról. Lapszámunkban, a böjthöz kapcsolódva, ezt a kérdéskört járjuk körül.
Napjainkban egyre többen mondanak le a hús vagy egyéb állati eredetű táplálékok fogyasztásáról és válnak vegetáriánussá vagy éppen vegánná. Sok ember a húsmentes táplálkozást furcsa, idegen alapanyagokkal asszociálja és távolinak érzi az itteni, székely konyhától, ez azonban közel sincs így. Több, hagyományos, Székelyföldön is termeszthető alapanyagból remek húsmentes vagy akár állati eredetű hozzávalóktól teljesen mentes fogásokat lehet varázsolni az asztalra.
Melegebb éghajlaton világszerte termesztik. Ismerete és termesztése Európában is több száz éves. Rapaics Rajmund neves botanikus A magyarság virágai című könyvéből (1932):
