Vasárnaponként, kerti sziesztám közepette gyakran eszembe jutnak e ház lakói, akik a mindennapos kemény munkát a hét utolsó napján ugyanitt pihenték ki. Lévén nagyon vallásosak, délelőtt templomba mentek, aztán a mindennapok gondjait elengedve vendégeket fogadtak, ettek, ittak, olvastak, beszélgettek, zenéltek, egyszóval kikapcsolódtak. Érdekességképp, magyar, református utódjuk sziesztája is hasonló módon zajlik, a különbség csak egy kis téglalap alakú eszközben rejlik, amiben fellelhető az összes könyvük, hangszerük, melyeket ők kénytelenek voltak az udvarra cipelni, jómagam ellenben a tudomány eme vívmányát könnyedén a hónom alá csapva vonulok ki a házból.
A nagy sikerű 2022-es rendezvény után másodjára is megszervezik a Taste of Transylvaniát, Erdély legfinomabb fesztiválját. Belekóstolsz?
A szezonális alapanyagok híve vagyok. A mi vidékünkön jelenleg tombol a rókagombaszezon, amiről határozottan hiszem, hogy frissen kell elfogyasztani, nem áll jól neki a fagyasztás. Ezek alapján alkottam meg a róka födött krémlevesét és a róka tortáját.
A víz az emberi test szerves alkotóeleme, testünk mintegy 50-70%-át alkotja. A megfelelő folyadékfogyasztásról mindenki tudja, mennyire fontos, sok esetben azonban hiányzik a tudatosság, a helyes szokások beiktatása a mindennapokba. Az év minden szakaszában, de leginkább most, a nyári hőségben még inkább jelentősége van az elégséges folyadékbevitelnek, amikor az izzadás által sokkal többet veszít a szervezetünk.
Az egészséges étkezés fő modellje Európában az úgynevezett mediterrán étrend vagy mediterrán diéta, amit nevezhetnénk akár könnyű házi kosztnak is. Sokan joggal sajnálkoznak azon, hogy a nagyvárosokban a gyorséttermek gyakori, sokszor csak kényelmességből való használata ezt háttérbe szorítja.
Habár a kertészkedést gyakran ajánlják relaxációs tevékenység gyanánt, azért megnézném azt a terapeutát, aki saját fóliaháza mellett állva éppen arról értesül, hogy a jégverés a szomszéd faluból indulva bevette a kanyart, és nagyjából tíz perc múlva itt lesz. Színtiszta zen állapot. Az elmúlt hetek szeszélyes időjárása szerzett néhány ehhez hasonló pillanatot. És ez csupán egy ok arra, hogy az embert egye az ideg a kertje miatt.
Anélkül, hogy közhelyeket pufogtatnánk, be kell látnunk, hogy ha kemencében sült lepényekről van szó, mégiscsak a népi leleményt kell ismételten megénekelnünk. Adva vannak a lapos kenyerek, amelyek kelettől nyugatig minden kultúrában előfordulnak valamilyen formában, és amelyek feltehetően régebbi találmányok a mi kovászos, pityókás, vert kenyerünknél.
Kertelés nélkül bevallom, mióta a bal lábam a jobb – és ez még nem azt jelenti, hogy egészen jó –, teljesen elhanyagoltam (nem lévén más választásom) egyik kedvenc foglalatosságomat, a kertészkedést. Nem mondom, hogy az effajta munka könnyű, de szerethető, és vannak előnyei is: sokkal jobb, mint egy pszichoterápia, az embernek sikerélménye van, feje fölött kék (általában) az ég, tüdejében friss (aránylag) a levegő, fülében madárcsicsergés, mindeközben meg még a növekedés csodáját is szemlélheti. Nem utolsósorban maga az eledel is egészségessé válik, azáltal, hogy a növények rovar- és gyomirtómentességet élveznek.
Ízletes és egészséges fogásokhoz alapanyagot nemcsak az üzletek polcairól tudunk beszerezni, hanem akár mi is fellelhetünk és gyűjthetünk a hozzánk közel található erdők rejtekében. Ami rendkívül fontos, hogy pontosan tudjuk, mi az, amit leszedünk, majd elfogyasztunk. Mindig legyünk körültekintőek, ha bizonytalanok vagyunk, kérjük ki egy hozzáértő szakember véleményét, elkerülve az esetleges ételmérgezést.
Kifejezetten emberi tulajdonság megemlékezni azokról, akik szolgálat teljesítése közben életüket adták a… kertért, még akkor is, ha nem emberek, csupán növények, de alapvetően élőlények. Mint minden esetben, a hősi halál hozzávalói közt szerepelnie kell egy grandomán ideának (esetünkben a „mindenáron” vidéki veteményes), egy diktátornak (aki, ugye, én lennék), hozzá nem értésnek és jó adag félresikerült küldetéstudatnak (utóbbi kettőt a diktátor fogalma alapvetően feltételezi).
Egykori szállóigénk azt mondta a meggondoltan cselekvő, eszes emberre, hogy „sóval sóznak a szakácsok”. A só olyan fontos az életünkben, hogy ami sótalan, az egyben azt is jelenti, hogy valamiben hiányos: nem nagyon kedveljük a sótalan ételt, de a sótalan embert és a sótalan beszédet sem. Régi magyar irodalomban találkozhatunk ennek ellentétével, a „sós beszédű” emberrel, ez a bölcsesség dicsérete főleg azokon a vidékeken, ahol a só ritka kincsnek számított a régmúlt időkben.
Érdekes, édeskés íze, különleges, mély színe, borsos ára és nehézkes beszerezhetősége, felhasználása, vadászati és természetvédelmi szabályok – talán ezek miatt szorult háttérbe környezetünkben is a vadhús – szarvas, őz, vaddisznó, de kisebb állatok, mint nyúl vagy fácán – fogyasztása. Noha átvitt értelemben is vadászni kell a jó, megbízható vadhúsforrásra, megéri néha időt s pénzt fektetni ezek beszerzésébe, hiszen isteni fogásokat lehet belőlük készíteni, sütve, főzve, feldolgozva is különleges élményt nyújtanak.
