Telik a hétköznap, az ember dolgozik, sportol, szórakozik, jókat eszik, finom ízeket kóstol, de itt van már az este, ami éjszakába hajlik, és a fáradt ember aludni szeretne, hogy másnap reggel frissen újrakezdje. Megesik, hogy ez nem könnyű, aminek sok oka lehet a zavaros gondolatoktól az este elfogyasztott kávéig és erősen fűszerezett áloműző ételekig. Úgy tűnik, ebben a curry az első helyezett, amelyet a szakértők az alvás szempontjából a legrosszabb fűszerkeveréknek tartanak. A csípős paprika is álmatlanságot okozhat, alvászavarónak tartják, mert megemeli az ember testhőmérsékletét, ami ellentétes a természetes folyamattal, vagyis hogy éjszaka ennek csökkennie kell. Az embernek meg aludni!
Az aromaterápia leírásaiban legjobb természetes altatónak a vaníliát tartják. Tudományos kutatások szerint is a tiszta vaníliakivonat nyugtató hatású, segít gyorsabban elaludni, és az alvás ideje is tovább tart. A mindennapokban viszont közelebb áll a realitáshoz és a csalódások elkerüléséhez, ha a vaníliára nem „altatóorvosságként” tekintünk, hanem egy kellemes illatként és ízként, amely a nyugodt alváshoz szükséges jó közérzetet segít elérni. A kereskedelemben kapható olcsó kis tasakokba csomagolt vanilincukor nem alkalmas erre, mert mesterséges íz, amihez vanilint, egy szintetikus vaníliaillatú kristályos vegyületet használnak, a Bourbon vaníliás cukorban ugyan kis mennyiségben igazi vaníliamag-törmelék is található, mindkettőnek hasonló illata van, de a hatásuk elmarad a természetes vaníliarúdétól. Ha ki akarjuk próbálni a vanília altató-nyugtató hatását, használjuk az igazi fűszert, a vaníliarudacskát. Ezt hosszában el kell vágni és kikaparni az apró magokat. Tehetjük a hálószobai párologtatóba vagy készíthetünk vele hagyományos vaníliás altatóitalt. Ennek receptje: langyos tej, méz, vaníliamag, ez helyettesíthető egy csepp tiszta vaníliakivonattal.
A szerecsendió a középkorban a nyugtató és altató hatású patikaszerek sztárja volt. Georg Friedrich Most orvos, a Lipcsei Egyetem díszdoktora Népi gyógyítás enciklopédiája (1843) című könyvében az olvasható róla, hogy „a kelet-indiaiak cukorban főzött szerecsendiót fogyasztanak, ezért gyakran álomkórban szenvednek”. Európában fűszerként a 16. században kezdett ismertté válni, sok más fűszerhez hasonlóan a patikaládából indult, étvágyfokozónak ajánlották és nyugtató, altató hatású labdacsokba keverték.
A citromfű nemcsak a hagyományos népi alkalmazás, hanem a legújabb kutatások szerint is nyugtató tulajdonságokkal rendelkezik, támogatja a szorongás csökkentését. A citromfüvet sokan a modern ember gyógy- és fűszernövényének ajánlják, csökkenti a feszültséget, a szorongást, amely ma jóformán minden embert érint. Fűszerként mind frissen, mind szárítva csaknem mindenhez illik, nyers zöldségsalátákhoz, gyümölcslevesekhez, szószokhoz, gombaételekhez, halakhoz, vadhúsokhoz, zöldfűszeres vajhoz, fűszerecethez, gyümölcsitalokhoz, alkoholos koktélokhoz. Diétás ételek készítésénél jól bevált ízfokozó, könnyű fűszer. Thaiföldi sajátosságnak mondják, hogy citromfűvel ízesítik a csirke- és halételeket. A karmelita víz régi patikaszer, kitalálói és készítői a karmelita apácák, akik 1611-ben hozták forgalomba, azóta is, napjainkban is széles körben forgalmazzák gyógyhatású készítményként. Legfőbb összetevője a citromfű, ezt egészíti ki az örvénygyökér, angyalgyökér, gyömbér, szegfűszegvirág, fekete bors, tárnicsgyökér, narancshéj, szerecsendió, fahéj, szenna, kardamom; a keveréket szeszben áztatják, majd leszűrik. A karmelita víznek enyhe nyugtató hatása van, segít teába csöpögtetve belsőleg, valamint illatával és bedörzsölőszerként az alvászavarokon, a fejfájáson, izom- és ízületi fájdalmakon. A citromfű komlóval vegyített teája kellemes ízű nyugtató-altató ital.
Kevésbé ismert álomhozó fűszerként az egyébként tájainkon a kiskertekben és minden konyhában megtalálható tárkony. A középkorban a zarándokok segítőjének tartották, mert a friss levelek rágcsálásának erős zsibbasztó, fájdalomcsillapító hatása van, ami a hosszú utazások, gyaloglások fáradtságát, izomlázát mérsékelte. A teájának nyugtató, altató hatást tulajdonítanak.
Végezetül egy álomhozó „fűpárnarecept”: citromfű, levendula, kamilla, zsálya, rozmaring, macskagyökér, komlótoboz, rózsaszirom, izsópfű, bazsalikom, menta. Persze tetszés szerint kiegészíthető más gyógynövényekkel és ízlés szerint tovább illatosítható. Legjobb természetes álomhozó illatok: vanília, levendula, jázmin, rózsa, szantálfa. A kellemes illat megnyugtat, ellazít, elűzi a lehangoltságot, fokozza a harmónia érzetét. Mindemellett az álmatlanság leghatékonyabb természetes ellenszere a test egészsége, a lélek nyugalma és a békés gondolatok.
Fotó: freepik.com
