Ahogy kizöldül a természet, kirügyeznek a fák, és türelmetlenül elkezdik keresni párjukat a madarak, azonnal kedvünk támad a kerti sütögetéshez. Ezt kihasználva szervezte meg a sepsiszentgyörgyi B The Hotel az idei szezon „nagy nyitó grillpartiját”, a StreEats fesztivált. A különleges gasztrokertté átalakult udvarban sátorról sátorra sétálva kóstolhattunk fejedelmi ételeket hazai és magyarországi séfektől, amiket prémiumpincészetek boraival, manufaktúrás lepárlókkal és kézműves sörökkel öblíthettünk le.
Ahogy a hó felolvad és a mínusz fokokat felváltja a tavasz életre hívó melege, az étkezésünkben is felváltják a disznóságokat, téli, pincében őrzött zöldségeket, eltett gyümölcsöket a roppanós zöldek, zsenge gyümölcsök és könnyebb húsfajták. Szakácsunk, Szőcs Előd a Székely Konyha és Kert májusi számában a csirkehúst ötvözi frissebbnél frissebb zöldekkel, medvehagymával, spenóttal, salátákkal, petrezselyemzölddel, zöldhagymával, asztalunkra varázsolva a tavasz ízeit, színeit.
Főképp női magazinok, blogok, fórumok által gyakorta boncolgatott téma fiatalságunk megőrzése. Ezt kihasználva a szépségipar óriási kínálatot tár elénk. Rengeteg krém, ápolószer, szérum, étrend-kiegészítő áll rendelkezésükre, a média pedig minden percben igyekszik elhitetni velünk, hogy minél többféle termékünk van otthon, annál tovább maradunk fiatalok, egészségesek és energikusak. De vajon szükségünk van a rengeteg külsőleg alkalmazott szerre? Milyen természetes megoldásokat kínálnak az élelmiszerek és az életmódbeli szokásaink fiatalságunk megőrzése érdekében? Egyáltalán késleltethető az öregedés folyamata? Tehetünk azért, hogy megőrizzük agyi frissességünket, és lassítsuk bőrünk, hajunk öregedését? Ezekre a kérdésekre keressük e havi cikkünkben a válaszokat.
Ha a fahéj és a gyömbér illata a karácsonyt idézi, a húsvét számomra szerecsendióbuké-szellőszárnyon érkezik. Évszázadok óta velünk van, Bornemisza Anna és Czifray István szakácskönyvében egyaránt fellelhető. Olyan, mint egy jó bor, kismértékben orvosság, mértéktelen használata viszont káros-kínos következményekkel járhat.
Az ecet mindenki által ismert ízesítőanyag a konyhában. Felhasználása sokoldalú. Fűszerező szerepe mellett vivőanyag és konzerváló is, mert átveszi és tartósítja, nemegyszer föl is erősíti a benne áztatott fűszerek aromáját és hatását, lásd ecetes tárkony, torma stb. A mindenre jó ecet az egész háztartásban hasznosul: többek között vízkőoldó, penészpusztító, pár évtizeddel ezelőtt megszokott volt, hogy hajmosáskor az öblítővízbe löttyintsenek belőle, mert selymesen lággyá és fényessé teszi a hajat, illata pedig néhány perc múlva eltűnik. Ott van az elsősegélyládában is remek bedörzsölőként rovarcsípésekre. Ma újra virágkorát éli, nemcsak savanyító fűszer és téli tartósító, hanem az ember egészségére ártalmatlan háztartási tisztító- és fertőtlenítőszerként is egyre inkább ajánlott a biotermékek elkötelezettjei által.
Szakácsként mindig kiemelt tisztelettel gondolunk a kertészekre. Ők a vendéglátás csendes hősei. Főleg azok a séfek értékelik nagyra a kertészek munkáját, akiknek volt alkalmuk – és általában mindenkinek volt – intenzív monokultúrákból származó tömegtermékekkel dolgozni: szépségdíjas, de ízetlen paradicsommal, uborkával, jellegtelen hagymákkal, pince- és vegyszerszagú fokhagymával. Ilyen értelemben a hivatásos kertészek mellett a háztáji veteményesek gondozói is hősök, akik – bár nem egy ágazatot szolgálnak ki terményeikkel – előállítják az otthoni főzéshez szükséges legalapvetőbb zöldségeket. A farm to table (farmról az asztalra) jelenség tulajdonképpen trenddé vált a gasztronómiában, lényege a lerövidített ellátási lánc, pontosabban az a követelmény, hogy az alapanyag teremjen minél közelebb az elkészítés helyszínéhez, és lehetőleg ne közvetítők láncolatán át jusson az asztalra, hanem egyenesen a veteményesből.
A tavasz beköszöntével tájainkon is változik az étrend. A téli ünnepek főszereplőjét, a sertést, a disznóvágások füstölt és érlelt gyümölcseit némileg mellőztük a böjti időszakban, az egyre enyhébb időjárás, a tyúklépésekkel napról napra hosszabbá váló nappalok és természetesen a húsvétot követő időszak majdhogynem megköveteli a bárányhús megjelenését az étrendünkben, az ünnepi asztalok felhozatalában.
A Székely Konyha és Kert a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben készült a húsvéti ünnepre: Csiszer Előd, a szálloda konyhafőnöke rozmaringgal és csomborral gazdagon fűszerezett konfitált bárányoldalast készített nekünk, amelyet báránybelsőségekkel ízesített zsűvel, azaz pecsenyelével, valamint sajtos krumplipürével tálalt. Mivel a pecsenyelé elkészítése és a konfitálás is bő órákat felölelő folyamat, volt időnk a két évtizede szakácsként dolgozó Előddel a helyi gasztroszokások változásáról beszélgetni. Olvasóinknak is hasonlót ajánlunk: tegyék fel főni, sülni a hozzávalókat, majd a várakozás során olvasgassák nyugodtan a Székely Konyha és Kert gasztromagazin áprilisi számát, akár a Csiszer Előddel folytatott beszélgetésünket.
Hatvannyolc versenyre benevezett sajtminta, huszonhét sajtmester, hat előadás, kézműves termékek és állandó programok – idén magasra tette a lécet a Böjti Csemege.
Minél többféle halból készül, annál finomabb – vallja Soós Antal királyi szakács a hungarikumként jegyzett tiszai halászléről, amit Csontos István segédjével készítettek el a borospataki Böjti Csemege rendezvényen.
Citromfű, méhfű (egyes gyógynövénykönyvekben ma is ez utóbbi néven található meg), mézfű, mézelke, mind beszélő nevek, vagyis citromillatú és a méhek által kedvelt növényről van szó. Állítólag a legyek viszont nem szeretik, sokan a friss növényt jó légyűzőnek tartják, ezért is ültetik teraszok, ablakok közelébe. Tájainkon a citromfű fűszerként kevésbé felhasznált, ma is leginkább kellemes illatú és ízű teafűként ismert, és mint ilyen használatos önállóan vagy keverékekben.
Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a székelyek nem esznek elég halat. Így nagyböjt idején érdemes tehát többet foglalkozni halas fogások készítésével. Rögtön az elején, ha jó alapanyag beszerzéséről van szó, egy feloldhatatlannak látszó ördögi körrel találkozunk: nincs jó alapanyag, mert nincs rá kereslet, de valószínűleg az alacsony szintű keresletet az is meghatározza, hogy nincs jó kínálat. Tény, hogy az éttermek kínálatában csak ritkán éri el a 10 százalékot a halas fogások száma, jó minőségű nyers alapanyagot pedig igazán nehéz beszerezni főként tengeri halak vonatkozásában.
