A legtöbb bort manapság „azonnali” fogyasztásra szánják a termelők, és a vásárlók nagy része sem azért vesz borokat, hogy hosszú ideig tárolja és érlelje őket. De mi van akkor, ha mégsem akarjuk vásárlás után elfogyasztani őket?
A töltött tésztafélék számos konyha alapvető eledelei közé tartoznak, azokat főételként, előételként, levesbetétként, fogások közti nassolnivalóként, gyakran édességként, desszertként fogyasztják a világ számos részén. A töltött tészták népszerűsége egyszerűségükben rejlik: a könnyen beszerezhető, feldolgozható alapanyagokból készült batyukba szinte bármit beletölthetünk, a kis tésztákat pedig kifőzhetjük, gőzölhetjük, olajban, sütőben kisüthetjük. Májusban szakácsunk, Szőcs Előd ázsiai, olasz és helyi töltött tésztát készített nekünk, levest, főételt és édességet is felszolgált.
A tésztafélék fogyasztásáról, a burgonyához hasonlóan, nem sok jó van a köztudatban. A legtöbb fogalom, amivel asszociálják: „hizlal”, „egészségtelen”, „bűnözés”, és lehetne folytatni az elterjedt tévhitek sorát. Ha valaki fogyni szeretne, a burgonya mellett gyakran az elsőként száműzött alapanyagok közé tartozik.
Marcus Porcius Cato (i. e. 234‒149) ókori római író, történetíró, államférfi szembement korának a görög kultúra csodálatát hirdető szemléletével, mert annak hatásától féltette a régi itáliai hagyományokat.
Rettenetesen nehéz télen vagyunk túl. A kihívást nem a röpködő mínuszok és térdig érő hó jelentette, épp ellenkezőleg, a lagymatag hőmérséklet és a hóréteg majdnem teljes hiánya. Mindez persze nem kertészeti, zöldségtermesztési szempontból volt káros és alig elviselhetetlen, hanem fejben.
Ha a fiaim a nap végén farkaséhesek, akkor jön el a spanyol omlett ideje. Nyolc tojás, két hagyma, hat szép nagy krumpli, és mindenki jóllakik. A név csalóka, mert ez nem egy feltekert omlett, ez egy serpenyőben sült krumplis, tojásos (hagymás) rántottalepény. Az benne a különös, hogy hiába csak krumpliból, sóból, tojásból, hagymából és olajból készül, az eredmény mégis sokkal jobb, mint azt a felsorolt hozzávalók sejtetik.
A tavasz első napsugarai a felszínre csalogatták az idei szezon első zöldségeit: retket és zöldhagymát már márciusban ehettünk, áprilisra pedig tovább bővült a választék, különböző zöldek, medvehagyma, sóska, spenót, többféle salátafajta is kapható a piacokon.
A tavasz beköszöntével nemcsak a természet, hanem az étrendünk is egyre zöldebbé, színesebbé, változatosabbá válhat a megjelenő szezonális alapanyagok által. Bár sok ember számára a „zöld színű zöldség” fogalma kimerül a jégsalátában, spenótban, esetleg a zöldborsóban, a lista korántsem ér itt véget. Idesorolhatjuk többet között a rukkolát, a madársalátát, a római salátát, a zöldhagymát, újhagymát, snidlinget, medvehagymát, valamint idetartozik a sóska és a spárga is.
Ifjabb koromban elég nagy mennyiségű levelet küldtem (mindig is szerettem a betűket) és kaptam, melyet a román meg egyéb külföldi postai cégek szállítottak a címzett, no meg a jómagam postaládájába. Mára ezt a ládát már a saját zsebünkben is hordhatjuk, az igaziban lelt leveleket pedig enyhe gyanakvással szemléljük: melyik állami (vagy sem) cég örvendeztet meg fizetnivalóval vagy reklámmal?!
Ha a borozás a hedonizmusról és az örömszerzésről szól, akkor jogos a kérdés, hogy miért bonyolítanánk a helyzetet azzal, hogy túlságosan megszervezzük vagy szertartást csinálunk belőle. Van viszont számos olyan helyzet, amikor borokat akarunk összehasonlítani, és ilyenkor egy állandó szempontrendszer, ami alapján bármilyen bort minősítünk, nagyon hasznos lehet. Például, ha egy étel mellé szeretnénk bort párosítani, ha a kedvenc borunk évjáratait hasonlítjuk össze, vagy ha egy éttermi borlap tételeit mérlegeljük. Jellemzően a borokat három plusz egy szempont alapján szoktuk megítélni.
Létezik a francia konyhában egyfajta szentháromság a hús és különböző belsőségek feldolgozásában. Ez a szentháromság pedig a pástétomot – paté –, a rillette-et és a terrine-t foglalja magában. Pástétomot és rillette-et már korábban készítettünk – receptek a weboldalunkon –, így most a terrine-en volt a sor. És a húsvét közeledtével szakácsunk, Szőcs Előd úgy döntött, bárányhúsból készíti el ezt mennyei fogást, és egy könnyed, tavaszi salátával tálalja azt.
