Soha nem voltam a táska & cipő kiegészítők elvakult rajongója, a fő cél mindig az volt, hogy a cipő legyen kényelmes, a táska pedig könnyen kezelhető. Annak meg még jobban örültem, ha tányéron tették elém – mármint a táskát. A magyar konyhára ugyan kevésbé jellemző a töltött táskák tömkelege, említésre méltó tán a derelye (barátfüle) meg a bukta, de már tésztájukban is különböznek, ugyanis az első krumplis, a második pedig élesztős, méretben is nagyobbak, töltelékük pedig édes.
Aháztáji kertészkedés egyik legizgalmasabb fejezete a palántanevelés. Személy szerint idén próbáltam ki először, így közel az ötvenhez. Adrenalinból már ennyi is megteszi, amennyit a csírázó, cseperedő növények hozni képesek. Az elhatározás derült égből jött, március 9-én, a vasárnapi ebédet követő szunyókálás közben álmodtam róla. Hétfőn reggel már sorban álltam a vetőmagbolt előtt, alkalmi vétel során beszereztem egy minifóliát keretestől, palántázóedényeket vásároltam, vagy rögtönöztem dobozokból és kefires poharakból… és már nem volt megállás.
A legtöbb bort manapság „azonnali” fogyasztásra szánják a termelők, és a vásárlók nagy része sem azért vesz borokat, hogy hosszú ideig tárolja és érlelje őket. De mi van akkor, ha mégsem akarjuk vásárlás után elfogyasztani őket?
A töltött tésztafélék számos konyha alapvető eledelei közé tartoznak, azokat főételként, előételként, levesbetétként, fogások közti nassolnivalóként, gyakran édességként, desszertként fogyasztják a világ számos részén. A töltött tészták népszerűsége egyszerűségükben rejlik: a könnyen beszerezhető, feldolgozható alapanyagokból készült batyukba szinte bármit beletölthetünk, a kis tésztákat pedig kifőzhetjük, gőzölhetjük, olajban, sütőben kisüthetjük. Májusban szakácsunk, Szőcs Előd ázsiai, olasz és helyi töltött tésztát készített nekünk, levest, főételt és édességet is felszolgált.
A tésztafélék fogyasztásáról, a burgonyához hasonlóan, nem sok jó van a köztudatban. A legtöbb fogalom, amivel asszociálják: „hizlal”, „egészségtelen”, „bűnözés”, és lehetne folytatni az elterjedt tévhitek sorát. Ha valaki fogyni szeretne, a burgonya mellett gyakran az elsőként száműzött alapanyagok közé tartozik.
Marcus Porcius Cato (i. e. 234‒149) ókori római író, történetíró, államférfi szembement korának a görög kultúra csodálatát hirdető szemléletével, mert annak hatásától féltette a régi itáliai hagyományokat.
Rettenetesen nehéz télen vagyunk túl. A kihívást nem a röpködő mínuszok és térdig érő hó jelentette, épp ellenkezőleg, a lagymatag hőmérséklet és a hóréteg majdnem teljes hiánya. Mindez persze nem kertészeti, zöldségtermesztési szempontból volt káros és alig elviselhetetlen, hanem fejben.
Ha a fiaim a nap végén farkaséhesek, akkor jön el a spanyol omlett ideje. Nyolc tojás, két hagyma, hat szép nagy krumpli, és mindenki jóllakik. A név csalóka, mert ez nem egy feltekert omlett, ez egy serpenyőben sült krumplis, tojásos (hagymás) rántottalepény. Az benne a különös, hogy hiába csak krumpliból, sóból, tojásból, hagymából és olajból készül, az eredmény mégis sokkal jobb, mint azt a felsorolt hozzávalók sejtetik.
A tavasz első napsugarai a felszínre csalogatták az idei szezon első zöldségeit: retket és zöldhagymát már márciusban ehettünk, áprilisra pedig tovább bővült a választék, különböző zöldek, medvehagyma, sóska, spenót, többféle salátafajta is kapható a piacokon.
A tavasz beköszöntével nemcsak a természet, hanem az étrendünk is egyre zöldebbé, színesebbé, változatosabbá válhat a megjelenő szezonális alapanyagok által. Bár sok ember számára a „zöld színű zöldség” fogalma kimerül a jégsalátában, spenótban, esetleg a zöldborsóban, a lista korántsem ér itt véget. Idesorolhatjuk többet között a rukkolát, a madársalátát, a római salátát, a zöldhagymát, újhagymát, snidlinget, medvehagymát, valamint idetartozik a sóska és a spárga is.
Ifjabb koromban elég nagy mennyiségű levelet küldtem (mindig is szerettem a betűket) és kaptam, melyet a román meg egyéb külföldi postai cégek szállítottak a címzett, no meg a jómagam postaládájába. Mára ezt a ládát már a saját zsebünkben is hordhatjuk, az igaziban lelt leveleket pedig enyhe gyanakvással szemléljük: melyik állami (vagy sem) cég örvendeztet meg fizetnivalóval vagy reklámmal?!
