A címet tekintve akár az ifjúságomban gyakran fogyasztott téli vacsorákról is regélhetnék, de nem teszem, köztudott ugyanis, hogy a negatív gondolatok ártalmasak az egészségre. Inkább megosztom kedvenc vegetáriánus, négy- és kétlábúak húsától mentes eledeleim, melyeket akár egy gyertyafényes vacsorán is elfogyaszthatunk, ha a sors kegyéből, egy mínuszfokoktól hemzsegő napon, kétméteres hóval körbeölelt kunyhóban rekedünk, kedvenc személyünkkel. Szükségeltetik még hozzá egy jól feltöltött kamra, tűzhely és pár órás konyhai gyakorlat. A végeredmény meg magáért beszél!
Egy jó marokkói vöröslencse-leves bárkit táplálóan melegíthet ezekben a gyerekkoromhoz képest nem is túl télies napokban. De ha hideg nincs is, a szél nem kímél, tán egyetlen helyen elviselhető a sűvítése, a kemencepadkán, forró italokat kortyolgatván. Nálam pedig a leves is beilleszkedhet az italkategóriába, botturmix segítsége által. Egy hüvelyesből készült, sűrű levessel ráadásul jól is lehet lakni!
A lencsék családjának e vörös tagja nagy népszerűségnek örvend, jó tulajdonságai miatt, tudniillik nem puffaszt, és áztatás nélkül is gyorsan megfő (ha nem elég szemfüles a szakács, még akár szét is, nem csak meg). Sok vasat tartalmaz, ami hozzájárul ahhoz, hogy energikusabban koncentráljunk. A vegetáriánusok gyakran darált húspótlékként használják, például csilis babhoz. Nem túl intenzív íze miatt eljátszhatunk mindenféle fűszerkeverék-variációval, nagyon szeret vegyülni velük, és mi magunk is szerethetjük a végeredményt.
Hozzávalók:
• 25 dkg vörös lencse
• 3 dl paradicsomlé
• 2 l alaplé, olívaolaj
• 1 hagyma
• 2 szárzeller
• 1 murok
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 citrom leve
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 1 friss csili
• 1 ek. gyömbér
• ½ teáskanál fahéj
• 1 tk. őrölt római kömény
• 1 tk. kurkuma
• 1 mk. őrölt köménymag
• 1 tk. pirospaprika
Elkészítés:
A felmelegedett olajba szórjuk a fűszerek felét, a darabolt hagymát, murkot és szárzellert, pár perc múlva a pirospaprikát, tört fokhagymát és a lencsét. Felöntjük az alaplével, a paradicsommal és a maradék fűszerrel. Addig főzzük, míg a lencse megpuhul. Jelzem, nekem igen gyakran sikerül szétmállasztani a szemeket, ha nem vagyok szemfüles, és betartom az ajánlott 25-30 perc főzési időt. Alkotásom ezért is lényegült át krémlevessé e mai napon is.
Citromlével, friss petrezselyemmel tálaljuk.
Garnélás spagetti (spaghetti con gamberi)
Említettem a bevezetőben, hogy kevés lábú állat húsa nem szerepel e mai menüben, soklábúé (10) ellenben igen, mégpedig azért, mert vegetáriánusok is szívesen fogyasztják. Jómagam nem vagyok a tenger (meg tó, patak és egyéb vizek) állatainak nagy pusztítója, kivétel a garnéla, mely igen nagy kedvencem. Ha valamely tenger partjára költöznék, csakis ez lenne az oka. A tenger utáni vágyam érdekesmód általában februárban éri el tetőfokát, valószínűleg a sok szürke és hideg nap okán. Ilyenkor kényeztetem magam tintahallal színezett spagettivel és garnélás szósszal.
Hozzávalók:
• 500 g spagetti
• 400 g garnéla (miután kiolvad és megszabadítjuk a páncéltól, sajnos egy jó maréknyira csökken)
• 10 koktélparadicsom
• 3 cikk fokhagyma
• 1 csili
• 1 csokor zöldpetrezselyem
• 1 deci fehérbor (az ételbe, de mehet egy pohárba is ugyanannyi, ráadásként)
• tejszín (elhagyható)
• só, bors
Elkészítés:
Miután forró olívaolajba gyűjtöttük a fokhagyma, csili és néhány szál petrezselyem aromáját, kivesszük onnan, a helyére dobigáljuk a fél koktélparadicsomokat, ájulásuk után a bort, egy kis spagettifőzőlevet, végül a garnélákat. Ha a garnélánk fagyosan ér a konyhánkba, a belőle kiolvadt vizet és a leoperált páncélokat összefőzvén, a leszűrt eredményt is szószunkba önthetjük. Tejszínnel is gazdagíthatjuk, de nem kötelező, az apróra vágott zöldpetrezselyem ellenben igen. Míg ezeket a műveleteket elvégezzük, a spagettink is megfőtt, tehát összekeveredve máris tányérunkon illatozhat. Kellő konyhai tapasztalattal körülbelül tíz perc alatt elkészíthető, szupergyors, a földfelszínen található egyik legfinomabb spagettis étel.
Banánbrownie
E sütemény a spórlás jegyében született Amerika kies tájain, a múlt század eleji recessziós időkben. Egy kreatív személy, tekintetbe véve a banán két rossz tulajdonságát (drága és gyorsan romlik), piskótába keverte – plusz némi olaj és tej –, imígy alkotván meg az első banánkenyeret, mely azóta is töretlenül hódítva tölti a gyomrokat. Aztán egy glutén- és laktózérzékeny egyed, megkevervén a recepteket és az alapanyagokat, olyan brownie-t sütött, mely egyszerűségével és finomságával vált az olyan szeleburdi (fő jellemző a nulla türelem) cukrászok kedvencévé, mint jómagam. Befektetésileg három alapanyagot, egy villanytűzhelyt és harminc percet igényel, hogy aztán az orrunk előtt illatozzon a legcsokisabb csokoládés sütik egyike.
Elkészítés:
Vegyünk (elő) három megviselt banánt, villával törjük össze, öntsünk hozzá 200 g mandulalisztet és két felolvasztott csokoládét (keserűcsoki-kedvelők ne fogják vissza magukat, használjanak azt), keverjük össze, majd süssük meg. Kavarhatunk bele szárított gyümölcsöket, diót, mogyorót, kókuszreszeléket, én most speciel szárított narancshéjreszelékkel dúsítottam.
