Melegebb éghajlaton világszerte termesztik. Is­merete és termesztése Európában is több száz éves. Rapaics Rajmund neves botanikus A ma­gyarság virágai című könyvéből (1932):

„Ha korunkban akár a városban, akár falun szétnézünk, a déli fűszeres illatú ajakosak közül nem a rozmaringgal, nem is a levendulával, hanem a bazsalikommal (Ocimum basilicum) találkozunk legtöbbször. Ezt a keleti növényt Egyiptomtól Indiáig termesztették az ókorban, s később Görögországon át Rómába is eljutott. Görög–római ókori ocimum neve mellé járult a korai középkorban a basilicum: királyian illatozó. Lippay [János: Posoni kert. Bécs, 1667] mint a miskulancia-saláta fűszerét és rákcsalétket ajánlja. Magyarországon most annyira kedvelik, hogy csokorba is kötik rózsa mellé, cserépben is tartják, kivált a hentesek kirakatában.” Miskulanciasalátának hívták a 17. században a sokféle kerti zöldség vagy vadon nőtt növény friss zöld leveleiből sóval, olajjal és ecettel kevert salátát. Az ismertségéről beszélve ér­demes megjegyezni, hogy ez Székelyföldön, főleg Csíkra és Gyergyóra nézvést egyálta­lán nem volt jellemző. Rab János Népi növényismeret a Gyergyói-medencében című monográfiá­jában (Csíkszereda, Pallas-Akadémia Kiadó, 2001) mindössze ennyi olvasható a bazsalikomról: „Buszujók, bazsalikum. Inkább piacról szerzik be, jellegzetesen »román virágnak« tartják. Táplálkozásban ételízesítő. Gyógyhatása nem ismert.”

A bazsalikom történetében sok az ellentmondás. Következzen ezekből néhány. A rózsa mellett az ókori India legtisztább és legszentebb növénye, ma is tisztelet övezi, virágoskertekben és kultikus terekben egyaránt jelen van, gyógynövényként is gyakran alkalmazzák; sokáig élt az a hiedelem is, hogy napi egy levél elrágcsálásával kifejezhető az isteneknek szóló hódolat, mindemellett megőrzi az egészséget és elkergeti az ólálkodó démonokat. Az ókori görögök és rómaiak szerint viszont a bazsalikom éppen hogy vonzza a gonosz szellemeket, így az ellenségeskedés, sőt az őrültség kiváltójának tartották; egyes orvosaik is óva intettek mindenkit, hogy fogyassza. Mások, köztük a természettudós Plinius, a gyógyhatásáról beszéltek, amint a kínai orvosok is. A középkori Európában újból meglehetősen rossz híre volt, azt mesélték róla, hogy skorpiók és férgek születnek belőle az ember agyában, na és a fekete mágia növényének tekintették, amellyel szerencsétlenséget lehet varázsolni, például bájitalba keverve. Ki tudja! Szerelmi varázslatban nehéz megjósolni, hogy jó vagy rossz lesz a végeredmény. Állítólag Morus Tamás 16. századi angol filozófus és államférfi jegyezte le a feltehetően népi babonát: „Férfi a nőt, ki néki bazsalikomot ad, mindig szeretni fogja.” Az újkori európai néphagyományokban sok helyütt a kiskertekben és ablakban termett illatos bazsalikomot a lányok növényének tartották, leveleit az imakönyvek lapjai közé préselték csodatévő erőt tulajdonítva neki; a legények virága a rozmaring volt, amelyet például a matyók a „bokrétás kalapjukra” tűztek.  

Érdekes, hogy a hagyományos indiai konyhában a szentnek tartott bazsalikomot csak ritkán használják fűszerként. Mai ismertségéhez és használatának gyakoriságához Európában bizonyára nagyban hozzájárult az olaszosnak és franciásnak tartott ételek széles körű elterjedése és a mediterrán étrend egészségőrző propagálása. Igen sokoldalúan használható a fehérbabból készült főzelék és leves, a szószok, pácok, sültek, mártások, darált húsok, halételek, kolbászok, nö­vé­nyi ecetek széles választékában. Az olaszok és a franciák használják a legtöbbet a paradicsomos ételek elmaradhatatlan ízesítőjeként, ugyanakkor a sajtok, húsok, valamint a spagetti és a pizza fűszerezésére. A ma már konzervként is megvásárolható híres genovai pesztó mártás ‒ pesto alla Genovese ‒ ősi receptje igazán egyszerű: mozsárban pépesítik a fokhagymát és a megpirított fenyőmagot, majd a hozzáadott bazsalikomleveleket a durva sóval és olívaolajjal krémesre dörzsölik. Fűszertörténetben olvasható, hogy a legegyszerűbb és világszerte legnépszerűbb bazsalikomos étel a caprese saláta. Ennek egyszerűsége tényleg vitathatatlan. Összetevői: mozzarella sajt és paradicsom bazsalikommal megszórva, olívaolajjal meglocsolva. Lehet dúsítani balzsamecettel vagy más fűszerekkel is, alapszabály a caprese saláta esetében, hogy a paradicsom és a mozzarella sajt azonos méretű darabokra legyen vágva, és a szeletek egymással váltakozva sorakozzanak a tányéron.

Fontos megjegyezni, hogy főtt ételekhez a főzés utolsó perceiben kell hozzáadni a bazsalikomot, mert aromája a hő hatására könnyen elillan. Legjobb, ha csak tálalás előtt adjuk az ételekhez. Nagyszerű ízt kölcsönöz minden paradicsomos ételnek. A bazsalikomos ecet a saláták pikáns ízesítője.

Fotó: freepik.com