Melegebb éghajlaton világszerte termesztik. Ismerete és termesztése Európában is több száz éves. Rapaics Rajmund neves botanikus A magyarság virágai című könyvéből (1932):
„Ha korunkban akár a városban, akár falun szétnézünk, a déli fűszeres illatú ajakosak közül nem a rozmaringgal, nem is a levendulával, hanem a bazsalikommal (Ocimum basilicum) találkozunk legtöbbször. Ezt a keleti növényt Egyiptomtól Indiáig termesztették az ókorban, s később Görögországon át Rómába is eljutott. Görög–római ókori ocimum neve mellé járult a korai középkorban a basilicum: királyian illatozó. Lippay [János: Posoni kert. Bécs, 1667] mint a miskulancia-saláta fűszerét és rákcsalétket ajánlja. Magyarországon most annyira kedvelik, hogy csokorba is kötik rózsa mellé, cserépben is tartják, kivált a hentesek kirakatában.” Miskulanciasalátának hívták a 17. században a sokféle kerti zöldség vagy vadon nőtt növény friss zöld leveleiből sóval, olajjal és ecettel kevert salátát. Az ismertségéről beszélve érdemes megjegyezni, hogy ez Székelyföldön, főleg Csíkra és Gyergyóra nézvést egyáltalán nem volt jellemző. Rab János Népi növényismeret a Gyergyói-medencében című monográfiájában (Csíkszereda, Pallas-Akadémia Kiadó, 2001) mindössze ennyi olvasható a bazsalikomról: „Buszujók, bazsalikum. Inkább piacról szerzik be, jellegzetesen »román virágnak« tartják. Táplálkozásban ételízesítő. Gyógyhatása nem ismert.”
A bazsalikom történetében sok az ellentmondás. Következzen ezekből néhány. A rózsa mellett az ókori India legtisztább és legszentebb növénye, ma is tisztelet övezi, virágoskertekben és kultikus terekben egyaránt jelen van, gyógynövényként is gyakran alkalmazzák; sokáig élt az a hiedelem is, hogy napi egy levél elrágcsálásával kifejezhető az isteneknek szóló hódolat, mindemellett megőrzi az egészséget és elkergeti az ólálkodó démonokat. Az ókori görögök és rómaiak szerint viszont a bazsalikom éppen hogy vonzza a gonosz szellemeket, így az ellenségeskedés, sőt az őrültség kiváltójának tartották; egyes orvosaik is óva intettek mindenkit, hogy fogyassza. Mások, köztük a természettudós Plinius, a gyógyhatásáról beszéltek, amint a kínai orvosok is. A középkori Európában újból meglehetősen rossz híre volt, azt mesélték róla, hogy skorpiók és férgek születnek belőle az ember agyában, na és a fekete mágia növényének tekintették, amellyel szerencsétlenséget lehet varázsolni, például bájitalba keverve. Ki tudja! Szerelmi varázslatban nehéz megjósolni, hogy jó vagy rossz lesz a végeredmény. Állítólag Morus Tamás 16. századi angol filozófus és államférfi jegyezte le a feltehetően népi babonát: „Férfi a nőt, ki néki bazsalikomot ad, mindig szeretni fogja.” Az újkori európai néphagyományokban sok helyütt a kiskertekben és ablakban termett illatos bazsalikomot a lányok növényének tartották, leveleit az imakönyvek lapjai közé préselték csodatévő erőt tulajdonítva neki; a legények virága a rozmaring volt, amelyet például a matyók a „bokrétás kalapjukra” tűztek.
Érdekes, hogy a hagyományos indiai konyhában a szentnek tartott bazsalikomot csak ritkán használják fűszerként. Mai ismertségéhez és használatának gyakoriságához Európában bizonyára nagyban hozzájárult az olaszosnak és franciásnak tartott ételek széles körű elterjedése és a mediterrán étrend egészségőrző propagálása. Igen sokoldalúan használható a fehérbabból készült főzelék és leves, a szószok, pácok, sültek, mártások, darált húsok, halételek, kolbászok, növényi ecetek széles választékában. Az olaszok és a franciák használják a legtöbbet a paradicsomos ételek elmaradhatatlan ízesítőjeként, ugyanakkor a sajtok, húsok, valamint a spagetti és a pizza fűszerezésére. A ma már konzervként is megvásárolható híres genovai pesztó mártás ‒ pesto alla Genovese ‒ ősi receptje igazán egyszerű: mozsárban pépesítik a fokhagymát és a megpirított fenyőmagot, majd a hozzáadott bazsalikomleveleket a durva sóval és olívaolajjal krémesre dörzsölik. Fűszertörténetben olvasható, hogy a legegyszerűbb és világszerte legnépszerűbb bazsalikomos étel a caprese saláta. Ennek egyszerűsége tényleg vitathatatlan. Összetevői: mozzarella sajt és paradicsom bazsalikommal megszórva, olívaolajjal meglocsolva. Lehet dúsítani balzsamecettel vagy más fűszerekkel is, alapszabály a caprese saláta esetében, hogy a paradicsom és a mozzarella sajt azonos méretű darabokra legyen vágva, és a szeletek egymással váltakozva sorakozzanak a tányéron.
Fontos megjegyezni, hogy főtt ételekhez a főzés utolsó perceiben kell hozzáadni a bazsalikomot, mert aromája a hő hatására könnyen elillan. Legjobb, ha csak tálalás előtt adjuk az ételekhez. Nagyszerű ízt kölcsönöz minden paradicsomos ételnek. A bazsalikomos ecet a saláták pikáns ízesítője.
Szöveg: Kozma Mária
Fotó: freepik.com
