Két hónapnyi lelkesen dilettáns kertészkedés után learattam az első termést: rukkola, kerti zsázsa, fodros salátalevelek… és sok tanulság. Nem számít kifejezetten nagy teljesítménynek, ezek a növények ugyanis akkor is képesek kihajtani és kövér leveleket növeszteni, ha az ember zsebéből véletlenül kihullnak a magok, miközben hátrasétál a csűrig.
Nyolc – manapság már nem is annyira kemény – hideg hónap után, május elején Gyergyószentmiklóson is beköszönt a meleg évszak. Fényre, színekre, tapintásra éhesen vetjük hát bele magunkat a kinti munkálatokba, feltéve persze, ha rendelkezésünkre áll némi szabad terület. Többszörösen is szerencsésnek érzem magam, ugyanis a bejárati ajtón kilépve nem egyenest egy poros utcára jutok, vannak növényeim, amiket gondozhatok, ugyanakkor el is tudom végezni (ugyan már nem a régi kezdő- és végsebességgel) ezt a munkát!
Ahogy melegedik az idő, egyre többen mozdulnak ki a szabadba sütögetni, grillezni, minőségi időt tölteni szeretteik körében. Az ilyen alkalmakkal jellemzően együtt jár a zsírosabb, pörkölt húsfélék, szószok és az alkohol fogyasztása. Mire érdemes odafigyelni, hogy ne kelljen emésztés-elősegítő után nyúlni egy-egy kerti parti után? Hogyan tudjuk fenntartani az egészséges egyensúlyt, elkerülve a túlfogyasztást, emésztésünk megterhelését vagy a kínzó másnaposságot? Milyen ételkészítési módszereket, alapanyagokat részesítsünk előnyben, ha fontos számunkra az egészségünk, és emellett szeretnénk a súlyunkat is kordában tartani? Ezekre a kérdésekre keressük e havi lapszámunkban a válaszokat.
Honnan ered a hamburger? Ha az amerikai kerti partikra gondolunk, akkor az első fogalmak között – pontosan valahol a július negyedike, a pulled pork, hot dog, BBQ és puncs fogalomhálójában – jelenik meg előttünk az ízletes, szaftos, roppanós és puha hamburger. Az amerikai gasztrokultúra egyik kulcsfontosságú elemének története azonban kérdéses. Egyes források szerint már az ókori Rómában volt hamburgerhez hasonló étel: az Isicia Omentata nevű étel – ami ízesített húspogácsa – receptje az európai konyhaművészet történetének legkorábbi forrásában, a De re coquinaria című kötetben is olvasható.
A kertiparti-szezont hivatalosan a majális nyitja: május elsején kerülnek elő a fészerből a grillsütők, kerti bútorok, a fiókból a grilleszközök, a fagyasztóból a kimondottan erre az alkalomra félretett húsok, a hűtőből a friss miccsek és saláták, a pincéből, kamrából pedig a gyengébb és erősebb italok is. Aztán ahogy az idő melegedik, a nappalok kinyúlnak, a kerti mulatságok is megszaporodnak és meghosszabbodnak, egész napos, hétvégés programmá növik ki magukat. A Székely Konyha és Kert júniusi számában mi is egy remek kerti partira invitáljuk olvasóinkat, kiváló ételeket, koktélokat vonultatva fel.
Áll a fóliasátor, 50 négyzetméter kontrollált, de legalábbis részben kontrollált színtiszta bioüzem, aminek folytatásában szabadtéri veteményes is lesz. De arról majd később. Kertésznaplóm első részében még csak arról tudtam beszámolni, hogy a szerkezet állt, de most már arról is, hogy kiállta a mintegy harmincnapos időszak próbáját.
A babérlevél a savanyú tojásleves és a krumplifőzelék elmaradhatatlan fűszere, mondják a gasztronómusok, és babérlevél kell a káposzta savanyításához, a különféle ecetes vagy tejsavas erjesztéssel készült savanyúságokhoz is, és illik mindenféle húsételhez, leginkább a vadételekhez, valamint a savanykás pácokhoz és mártásokhoz is.
Ne pazaroljunk, a helyi értékeinket se – talán így lehetne legrövidebben összegezni a Taste of Transylvania Food Festival törekvéseit, és az erdélyi értékek felismerésére és hasznosítására ösztönöz a napokban megnyitott Taste of Transylvania Gasztroakadémia is. Nevével ellentétben, nemcsak szakácsokat és szakácssegédeket képeznek hamarosan Székelyudvarhelyen, hanem pincéreket és szobalányokat is – hiszen a turizmus, a vendéglátás és azon belül is a gasztronómia lehet a kitörési lehetőség a székelyföldi gazdaság számára, és hatalmas az igény a szakképzett munkaerőre az iparágban.
Pünkösdöt, avagy a Szentlélek eljövetelét húsvét után az ötvenedik (görög nevének, pentékoszté jelentése 50, a magyar pünkösd szó ebből származik) napon ünnepli a keresztyén egyház. Jézus ezen a napon küldte el – szélzúgás és tűz kíséretében – szent lelkét a tanítványainak, úgymond ily módon keresztelte meg őket, és kötött szövetséget velük. Míg karácsony Jézus születésének napja, pünkösd az egyházé, illő módon ünnepeljünk hát e napon! Mint minden jelentős egyházi ünnepünknél, a pünkösdi tradíciókban is a keresztyén hagyományok keverednek a pogányokkal, összeolvadásuk által születhettek meg mai szokásaink. Leghíreseb (hírhedtebb) mind közül a pünkösdi királyság, mely köztudottan nem tart soká, a mulandóságára utalva alakult ki a „rövid, mint a pünkösdi királyság” szólásunk is.
Alegújabb adatok szerint a második leggyakrabban fogyasztott alapanyag országunkban a hús. A havonta átlagosan elfogyasztott hús és húskészítmény mennyisége 5,37 kg körül van, ami folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A romániai húsfogyasztást túlnyomórészt a sertéshús és az abból készült húsipari termékek fedik le, szárnyas- és egyéb fehér húsokból jóval kevesebbet fogyaszt el egy átlagos lakos.
Ahogy kizöldül a természet, kirügyeznek a fák, és türelmetlenül elkezdik keresni párjukat a madarak, azonnal kedvünk támad a kerti sütögetéshez. Ezt kihasználva szervezte meg a sepsiszentgyörgyi B The Hotel az idei szezon „nagy nyitó grillpartiját”, a StreEats fesztivált. A különleges gasztrokertté átalakult udvarban sátorról sátorra sétálva kóstolhattunk fejedelmi ételeket hazai és magyarországi séfektől, amiket prémiumpincészetek boraival, manufaktúrás lepárlókkal és kézműves sörökkel öblíthettünk le.
Ahogy a hó felolvad és a mínusz fokokat felváltja a tavasz életre hívó melege, az étkezésünkben is felváltják a disznóságokat, téli, pincében őrzött zöldségeket, eltett gyümölcsöket a roppanós zöldek, zsenge gyümölcsök és könnyebb húsfajták. Szakácsunk, Szőcs Előd a Székely Konyha és Kert májusi számában a csirkehúst ötvözi frissebbnél frissebb zöldekkel, medvehagymával, spenóttal, salátákkal, petrezselyemzölddel, zöldhagymával, asztalunkra varázsolva a tavasz ízeit, színeit.
