Január a hónap, amikor még van a pincében-padláson-kamrában elraktározott finom falatok tömkelegéből, böjtölni sem kell – de persze lehet –, ilyenkor vetjük el aztán azt a sulykot, amit a fürdőruhánk nemigen tud leplezni, ha eljő az ideje.
E hónap gyakran mínuszfokokkal örvendezteti meg az azt kedvelőket (nem tartozom közéjük, mióta gyermekkoromban a sícipőm – a lábamon – naponta hóval telten ért haza), de, gondolom, nekik is igencsak jól tud esni egy forró leves. Éhség ellen pedig mi lehet jobb, mint az egy tányéron szervírozott krumpli-káposzta-sült elegye? Kényeztetésképp pedig ide veled, desszert, késő bánat, eb gondolat, tükörbe nem nézünk, a nadrágunk meg úgyis ránk jön, ugyanis gumis a dereka. Álljék itt alant tehát a kedvenc vasárnapi menüm, melyet azért én sem fogyasztok túl gyakran, de amikor igen, az tán maga egy minimennyország az asztalon. Evés közben egyébként gyakran ismételgetem, hogy a mértékletesség a hét fő erény egyike, de lehet, hangosabban kellene, mert nem mindig jut el a fülemig!
Annyiban menasági, hogy abban is az általam grízkockának nevezett levesbetét található, de míg ott sertésbordával gazdagítják, jómagam csirkealkatrészeket teszek bele. Egyébként családi recept, melyet kicsit nehezemre esett lenyomozni, mármint eredetét tekintve. Zöldségleveseim közül a legbüszkébb erre vagyok, szívem-gyomrom csücske, és habár nem vagyok kebelbarát a mértannal, ezt a levest kockásnak nevezem. Hogy miért? Hát mert van benne zöldségkocka, grízkocka, ráadásként leveskocka is lehetne, de még sincs, mert nem túl egészséges.
Télen gyorsan elkészíthető, mármint ha a kertben termett (megvett) zöldségeket egy szép őszi napon megpucolom, kockára vágom: hagyma, murok, petrezselyem, zeller, gomba (a borsót ellenben nem, mert azért éppen annyi szabadidőm nincs, és jó-jó, tudom, hogy a gomba nem zöldség, és nem a kertben terem!), majd valamely zsiradékon való dinsztelés, dobozolás után elpihennek a fagyon. Aztán a megfelelő télidőben doboz elő, tartalma pedig forró vízbe kerül. Készítek hozzá grízkockát: egy darab felvert tojás, só, bors, gríz összekavarva, forró zsiradékban kisütve (mindkét oldala), felkockázva, majd a főzés végső perceiben a levesbe szórva. Zöldpetrezselyem, csípős paprika díszeleghet levesünk tetején. Zamatosabbá tehetjük némi csirkeaprólékkal is, amit a zöldségekkel együtt főzünk meg. Ízesíthetjük is a végén, citromlével, tejföllel, savanyúság levével, de szerintem pont a savanyútlansága a lényege ennek a levesnek.
Már említettem a minap, hogy egy budapesti étterem étlapján találkoztam először e megnevezéssel. Egy tányéron másodszor magával az alannyal. Illatos volt, színes-ízes, én magam meg fiatal és bohó, szerelem volt hát első látásra. Azóta is nagy kedvenc a liba, piros káposzta, krumpli hármasa. Habár e mai menühöz maximum a szakács személyes libasága (néha a legjobb családban is előfordulhat) járulhatott hozzá, a tányéron ugyanis ropogós csirkecombok csillognak a két ködhullám között véletlenül erre tévedt napsugarak fényében.
A krumpli főtt, majd sós, borsos, pirospaprikás zsiradékon pirult. A csirkecombok só, bors, fokhagyma, majoránna, kakukkfű, narancslé mellett pácolódtak, majd narancsszeletekkel együtt sültek (miközben majdhogynem Pekingben érezték magukat). A piros káposzta (só, bors, darált köménymag, aszalt szilva, vörösbor, vörösborecet, cukor) kis olajon addig dinsztelődött, amíg fogyasztásra alkalmasra puhult.
Az év e szakaszában általában komoly lúgosító diétába fogok, miután a savszintem igencsak emelkedő tendenciát mutat. E diéta másodlagos eredménye sem elhanyagolható, ugyanis egyik fő tápláléka a deréktáji zsiradék, melytől igencsak szívesen szabadulok. Fő elem a 12 pohárnyi citromos víz (2 deci víz & 1 kanál citromlé) elfogyasztása, fehér liszt, húsneműek és cukor önuralomtól függő kerülése. Mondhatni, tán a cukoré esik a legnehezebbemre. A szomszédos harang csengés-bongásának szirénhangjaival a hallójárataimban (melyet gyakran amerikai eredetű ding-dong tortával asszociálok) gyakran lázas keverésbe fogok. Figyelem, egy szelet elfogyasztása komoly függőséget okoz, ezért jó, ha az ember eldugja még önmaga elől is!
Hozzávalók:
A tésztához:
• 2 cs. (csésze) liszt
• 2 cs. cukor
• 3/4 cs. kakaó
• 1-1 tk. sütő- és szódapor
• csipetnyi só
• ½-½ csésze olaj és joghurt
• 2 tojás
• 1 tk. vanília
• 1 cs. forró kávé (száraz alapanyagok összekeverve a nedvesekkel)
A vaníliás krémhez:
• 5 ek. liszt 1 cs. tejjel krémes állagúvá főzve
hűlés után 1 vajjal
• 1 cs. cukorral
• csipetnyi sóval
• 1 tk. vaníliával kikavarva
Ganache krém:
• 20 dkg magas kakaótartalmú csokoládé
• 2 dl tejszín gőzfürdő felett összeolvadó elegye
Ma mindezen alkotóelemek egy pohárban sorakoztak egymásra, ama balga reménnyel élvén, hogy így kevesebbet fogok fogyasztani belőle. Nos, tévedni emberi dolog.
