A tavasz érkezésével, ahogy a természet lassan felébred, a piacokon megjelennek a szezonális zöldségek, és a parkok, kinti futópályák megtelnek emberekkel. A kellemes idő, a napfény meg a friss levegő hatására sokan motiváltabbak lesznek, és könnyebben alakítanak ki egészségesebb szokásokat. Ha már régen gondolkodunk azon, hogy változtatnunk kellene életvitelünkön, a tavasz ideális időszak lehet az életmódunk lassú, de következetes megreformálására.
A tudatos és takarékos élelmiszer-gazdálkodás – legyen szó éttermi vagy háztartási léptékről – nem múló divat vagy trendi pótcselekvés.
Noha az egyik legegészségesebb húsfajták közé tartozik, mégis ritkán eszünk bárányt. Egyeseket az ára, másokat a jellegzetes íze riaszthat el a bárányhús fogyasztásától, de lehetnek olyanok is, akik nem igazán tudják, hogyan fogjanak hozzá az elkészítéséhez. Ebben nyújtunk most segítséget, gyorstalpalónkban elmagyarázzuk, mi adja a bárány jellegzetes ízét, hogyan szabadulhatunk meg tőle, hogy érdemes elkészíteni, és milyen fűszerekkel, köretekkel érdemes kombinálni.
Anélkül, hogy értékítéletet fogalmaznánk meg, nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki, hogy a főzés ma már nem elengedhetetlen készség egy ember életében.
A böjtben is lehet igazán finom húsmentes és laktató ételeket enni – ez az e havi lapszámunk mottója. Ebben a vállalásunkban nyúltunk az olasz konyhához, amelynek laskás fogásait könnyen lehet böjtössé alakítani, a húsmentes laskafogások is rendkívül laktatók és ízletesek tudnak lenni. A tél végéhez érve a pince mélyén elrejtőzött krumplikat is felhasználtuk.
Előző lapszámainkban már érintettük részlegesen a főétel és a bor párosításának alapelveit, de egy kis ismétlés mindig elkel. Amikor bort választunk az ételek mellé, elsősorban azok súlyát, savasságát, zsírtartalmát nézzük, ezután következik az összjáték lehetősége. Az alapanyag mellett mindig lényeges a szósz is, ez főleg tésztaételek esetében mérvadó, ugyanis a tészta önmagában nagyon semleges.
Napjainkban eddig még sosem tapasztalt népszerűségnek örvendhet a táplálkozástudományban és az élelmiszeriparban a fehérje fogalma. Bárhová nézünk: az üzletek polcai telis-tele vannak fehérjével dúsított termékekkel. Egyre elterjedtebbek a magas fehérjetartalmú diéták, és a fehérjeporokat használók tábora is folyamatosan nő. De vajon tényleg annyi fehérjére van szükségünk, amennyit a reklámok és az élelmiszeripar sugall? És ami még fontosabb: milyen forrásból fedezzük ezt a szükségletet?
A tudatos és takarékos élelmiszer-gazdálkodás – legyen szó éttermi vagy háztartási léptékről – nem múló divat vagy trendi pótcselekvés. Az elmúlt pár évtizedtől eltekintve, amióta riasztó méreteket öltött az élelmiszer-pazarlás, tulajdonképpen életforma volt. Az észszerű és szakszerű háztartásvezetés magától értetődő erénye, az étkezési kultúra alapköve. Manapság igen komoly erőfeszítéseket igényel a pazarlás csökkentése, országos és európai érzékenyítési programok egész sora zajlik a jelenség megfékezéséért. Nem csoda, hogy a modern technológia is e cél szolgálatába állt.
