Számos felhasználási módja van a savónak, mégis kevesen sütnek-főznek vele. A szentábrahámi Kelemen Irma azonban gyakran használja: kelt tésztákban, levesekben vagy akár karamell készítéséhez is. A gazdaságukból származó savóból a Székely Konyha és Kert műsorvezetőjével, Günther Ottóval tárkonyos báránybordalevest és ordás pohárdesszertet készített, bebizonyítva, hogy az orda kifőzése utáni, második savó is sokféleképpen használható.
Mindig is érdekesnek találtam, hogy minden ősszel Csíkmadarastól Gyimesfelsőlokig egymást követik a szüreti bálok, de értékelhető borszőlő továbbra sem terem meg ezen a vidéken. Nyilvánvaló, hogy ezek a rendezvények nem is igazán a szüretről szólnak, sokkal inkább a felnőtté válás, a társasági élet, a közösség ünnepei. Számos érdekes, félig formális hagyomány fűződik hozzájuk, nekem tetszett, hogy például a Gyimesekben érezhető a mai napig, mennyire jeles esemény egy-egy szüreti bál, a rendezvény előtti napokban, hetekben már beindul a szervezés, erről beszélget a fiatalság.
A zakuszka itt Székelyföldön valamiféle kötelező eleme a reggeliző- vagy vacsoraasztaloknak. Pedig a szemes paszulyon és a hagymán kívül igazából egyik hozzávalója sem termett meg helyben, főleg a csíki és gyergyói nyárban. A Balkánról került be a székely gasztronómiába és lett méltán híres, hiszen a nyár ízeinek egyik legfinomabb üvegbe zárt formája. Amikor egy család egymás keze alá dolgozva elkészíti az első adag zakuszkát, az felér egy nagykorúsítási szertartással.
A gluténmentes termékek fénykorukat élik. Egyre divatosabb gluténmentesen étkezni. Van, aki fogyás céljából hagyja el, van, aki pedig önmagát „diagnosztizálva” emésztőrendszeri panaszait a gluténfogyasztásnak tulajdonítja. Vajon mennyire ártalmas, ha szakmailag megalapozatlan tanácsokat követünk, és ok nélkül kizárunk egyes alapanyagokat az étrendünkből? Többet árt, mint használ?
Régebben a mindennapok része volt, napjainkban inkább ünnepnapok alkalmával sütnek lepényeket a máréfalvi portákon. Nem így van ez Ilonka Rozália, azaz Róza mama esetében, aki vendégeinek, népes családjának, illetve a Taste of Transylvania gasztrofesztivál résztvevőinek is készít ezekből a hagyományos, kemencében sült finomságokból.
Aratás után a legnagyobb a bőség gabonafélékből, melyek közül sokféle megállja a helyét köretként, levesbetétként vagy akár egytálételek alapanyagaként. Nemcsak megállja a helyét, sőt: finom, laktató, egészséges és rostgazdag alternatívát jelent a hagyományos köretekhez képest. Bár a székelyföldi konyhákban a krumpli, rizs és tésztafélék hármasa dominál a köretek terén, reméljük, összefoglalónkkal sikerül felkeltenünk Olvasóink érdeklődését, hogy kipróbálják az alábbi gabonafélék valamelyikét.
A Székely Konyha és Kert műsorvezetője, Günther Ottó ugyanolyan magabiztosan bánik a fakanállal, mint a mikrofonnal: egyedül ragadta magához ismét mindkét munkaeszközét, s igazán különleges rókagombás fogással kényeztette a nézőket. Az ételbe kerül még kevés fehérbor, kétféle bors rusztikusra morzsolva, kevés parmezán, ami a széles metéltet fogja majd bevonni.
Augustus Octavianus római császárról elnevezett utolsó nyári hónapunkban kitettem magamért, csupa fejedelmi falatot tálalván terülj-terülj asztalkánkra. Persze ezeket nemcsak a császári nevű hónapokban fogyaszthatjuk, megtisztelhetjük önmagunkat velük bármikor. Egy icipici önzés belefér életünkbe azáltal, hogy királyként bánunk becses személyünkkel, ha nem is mindennap, mert ahhoz nincs meg az infrastruktúránk, nem születtünk kellő időben vagy helyen, de bár néhanapján, piros betűs ünnepeken kényeztethetjük önmagunkat. És nem kell elkeseredni, minden emberi életnek megvan a maga öröme és bánata, még a legmagasabb szinteken állóknak is. Gondoljunk itt Augustusra, ki császárként a családi élet fontosságát helyezte előtérbe, holott nevelőapja élete árán vált uralkodóvá. A család persze számomra is elsődleges, szeretetem zálogaként kapnak például naponta (remélem) finom falatokat. Étel bevitele a szervezetbe mindenképp kell ahhoz hogy olajozottan működjünk, miért ne adjuk meg akkor annak az eledelnek az esélyt, hogy finom is, meg szép is legyen? A nyár végi, ősz eleji napokon még kint is lehet sütni-főzni, lett légyen az nyaralás vagy betakarítási munkálat, a víz vagy termőföld szélén felállított bográcsban, sütőrácson igencsak ízes falatokat alkothatunk megpihent vagy megfáradt csapatunknak. Az pedig csak hab a tortán (amit itt nem is mutatok be), hogy császári, királyi nevű étkek, alapanyagok kerülnek a tányérunkba.
Emlékszünk még azokra az időkre, amikor jegyre adták a kenyeret. A nyolcvanas évek végén magam is álltam a hosszan kígyózó sorban, a kenyeres néni megismert, letépte a jegytömbről az aznapi jegyet, bedobta a dobozba, és adott egy olyan kenyeret, amiért ma többet fizetünk, mint egy akkor vágyott, fehér, levegős kenyérért. Utóbbiból most van bőven, csak kételkedünk abban, amit beletesznek.
Vinetakrém és zakuszka házikenyérrel, köménymag- vagy salátaleves, töltött káposzta vagy erdeigomba-paprikás puliszkával, végül kapros-ordás palacsinta és almás tészta – minden Hargita megyei lakos számára ismerős, otthonos ízek, amelyek nemrég a csíkszeredai Gösser Pub&Pizza vendéglő étlapjára is felkerültek. Az étterem élenjáró azon hatvanhat vendéglátóipari egység között, amely vállalta, hogy helyi jellegzetes ételeket épít be étlapjába 2027-re készülve, amikor Hargita megye viseli majd az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A diétáról vagy az egészséges táplálkozás fogalmáról sokaknak a száraz, unalmas és ízetlen ételek jutnak eszébe. Száraz csirkemell rizzsel, unalmas saláták. Nem túl biztató. Dietetikusként azonban úgy hiszem, hogy egy változatosan felépített egészséges étkezés lehet izgalmas, színes és finom, ahol bátran helyet kaphatnak különféle szószok, öntetek. A majonéz-ketchup kombináción túl rengeteg egészséges és változatos opció állhat rendelkezésünkre. Nézzük, mire érdemes figyelni, és a alapanyagokat jó előnyben részesíteni, ha egészségtudatosan szeretnénk szószokat, önteteket készíteni.
