Egy étkezésen gyakran korona a desszert, feltéve, ha az ember el bír fogyasztani egy huzamban több fogást. Másik kategória a kávé, tea kísérőjeként fogyasztott édesség, avagy a filmnézés, olvasás közbeni falatozás, melynél az a veszély áll fenn, hogy figyelemmegosztás folytán túl sok fut le a torkunkon. Bizonyos mennyiségű cukorra persze mindenképp szüksége van a szervezetnek, főleg természetes cukorra, mert energiát ad az embernek a működéséhez. De mióta megjelent a kígyó azon a bizonyos almafán, azóta is folytonos kísértéseknek vagyunk kitéve, ezek egyike a feldolgozott cukor, melynek káros hatásairól hosszú disszertációkat lehet olvasni. Nem is lennénk emberek, ha mindezt figyelmen kívül hagyva nem fogyasztanánk mégis, nyakra-főre! Mert ismerjük be, hogy finom, boldoggá tesz, akkor is, ha néha függőséget okoz. Kevesünkben van meg olyan szintű önkontroll, hogy egy krémesszeletre nemet mondjunk, lemondván a ropogós réteslapok közé bújtatott remegős vaníliakrémről. Szerény véleményem mégis az, mindenki saját szerencséjének és egészségének kovácsa, és amíg mértékkel tesz, fogyaszt, addig túl nagy baj, kár nem érheti.
Népszerű édességek tortaváltozatát készítette el cukrászunk, András Zsuzsi, többnyire ugyanazokat a hozzávalókat felhasználva, amelyek az eredeti receptben is szerepelnek. A krémes ihlette torta például csak formájában különbözik az eredeti édességtől, és bár hasonlít a Napóleon-tortához, András Zsuzsi inkább a házi krémes tortaváltozatának tartja. Elkészítését azoknak a kísérletező szelleműeknek ajánlja, akik szeretik a krémest, de ünnepibb desszertre vágynak.
Mi idézhetné meg jobban az otthon melegét és egy szeretett családtag gondoskodását, mint a frissen sült házi sütemény aromája? Elég csak a nagymamánk almás tésztájára, édesanyánk diós tortájára gondolni, s megelevenedik előttünk a gyermekkori családi idill, a nagy étkezőasztal, körötte kedves arcok, a jellegzetes hangok és persze ízek. Jelen lapszámban a házi süteményeké, tortáké, desszerteké a főszerep.
Az egészséges táplálkozásról gyakran gondolják azt, hogy összeegyeztethetetlen édességek, desszertek fogyasztásával, lemondásokról, megvonásokról szól. Ez közel sincs így, aki életmódot vált, egészségtudatosabban étkezik, az nem csupán salátán él, mellőzve mindent, ami édes, finom és ízletes, hanem egészségesebb, természetesebb, kevésbé feldolgozott alapanyagokból válogat, illetve figyel a változatosságra, mértékletességre.
Tudományos kutatások foglalkoznak azzal, hogy miként hatnak az illatok és a szagok az agyhullámokra, és hogyan keltenek a végtelenségig változó hatásokat. Kellemes és ártalmatlannak hitt illattal is megesik, hogy jóleső ugyan, ám bódító és akár fejfájást, rosszullétet is okozhat. Napjainkban népszerű az illóolajos illatterápia, amelynek számottevő részét a konyhában is használatos fűszerek teszik ki.
Bármelyik könyvesüzletbe besétálva tisztán látszik, hogy aranykorát éli a gasztronómia és a hozzá kapcsolódó tartalomgyártás, óriási bőség van… Ennek az árnyoldala viszont gyakran az, hogy nehéz jól választani, rengeteg opció van, de kevés az igazi gyémánt a sok kavics közt.
Újabb helyi különlegességekkel csábítja vendégeit a szejkefürdői Mini Erdély Park: Székelyudvarhely környéki, illetve székelyföldi termékekből készített lepényekkel, igazi helyi ízekkel koronázhatják meg a látogatók az Erdélyt fémjelző épületeket bemutató makettpark körbejárását.
Újfent elérkeztünk az év leghíresebb-leghírhedtebb időszakához, amikor is őseinktől ránk testált jó szokás szerint mértéktelen evés-ivásba kezdünk (de csak azért, hogy aztán a böjtben legyen mit leadnunk).
Az erjesztett élelmiszerek számos kultúrában hosszú múltra tekintenek vissza, nem csoda hát, hogy a savanyú káposzta oly sok nemzet konyháján kedvelt alapanyag. Nyersen fogyasztva a legegészségesebb, de megannyi klasszikus étel főszereplője. Szakácsunk, Szőcs Előd több recepttel is felhívja az olvasók figyelmét a savanyú káposzta gazdagságára.
A mirtuszfélék családjába tartozik, a szerecsendió közeli rokona. Örökzöld fa, amin terem, akár húsz méterre is megnőhet. Mielőtt virágai kinyílnak, a rózsaszínű bimbókat leszedik, és a napon megszárítják, így lesz fűszer belőle. Kellemes aromájú, jellegzetesen illatos, csípősen fűszeres ízű. Őshazájának az Indonéziához tartozó Maluku-szigeteket tartják, amelyek Fűszer-szigetek néven is ismertek.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar (palóc) emigráns, a híres New York-i Four Seasons éttermet vezető vendéglős, Kövi Pál élete éppoly sokszínű, változatos, mint az a 45 éves szakácskönyv – Erdélyi lakoma –, amelynek lapjain a szász, örmény, román, zsidó és magyar konyha összegyűjtött receptjei, illetve erdélyi írók alkotásai mutatják be, hogy milyen a hagyományos erdélyi gasztronómia.
