Miután rovatunk előző részeiben megnéztük a borosszakma és a szakácskönyvek általunk alapműveknek titulált kiadványait, ebben a hónapban néhány, a nemzetközi gasztroirodalomra nagy hatást gyakorló könyvet ajánlunk azoknak, akiknek a gasztronómia talán picivel több, mint hobbi. Ezek a szerzők mind ismerősek lesznek azoknak, akik a konyhaművészetben jártasak, netán vendéglátásban dolgoznak. Sőt, azt is lehet mondani, hogy vendéglátósoknak kötelező házi olvasmány minden itt említett mű.
Bennem a tavasz eljövetele azt a kiteljesedett érzést kelti, amit akkor éreztem, amikor a szüleim a fekete-fehér televíziót lecserélték színesre. Egyik kedvenc foglalkozásom a szürke tájból előbukkanó színek megfigyelése, mikor megjelennek a zöldek (és sárgák), már garantáltan számíthatunk arra, hogy egy színesebb, tágasabb és melegebb környezetbe kerülünk. Gasztronómiai szempontból ez olyan, mintha zsíros kenyér helyett vegyes zöldségsalátát vacsoráznánk. Isten ments, semmi bajom a zsíros kenyérrel, nagyon szeretem (sokunknak ráadásul az élet során a túlélőcsomag szerves része), de amikor több szín és textúra van a tányéron, az érzések is hatványozottan növekednek. Nos, ilyen számomra a tavasz, egy pezsgőbb, mozgalmasabb, élvezetesebb időszak kezdete. Ha a kikerics lilán virít a még eléggé egyhangúan szürke udvaron, garantáltan kijelenthetjük, megjött a megújulás időszaka. Bárcsak mi emberek is újjászülethetnénk, ha nem is évente, de életünk folyamán többször, egy jobb, empatikusabb, derűlátóbb önmagunkká!
A tavasz érkezésével, ahogy a természet lassan felébred, a piacokon megjelennek a szezonális zöldségek, és a parkok, kinti futópályák megtelnek emberekkel. A kellemes idő, a napfény meg a friss levegő hatására sokan motiváltabbak lesznek, és könnyebben alakítanak ki egészségesebb szokásokat. Ha már régen gondolkodunk azon, hogy változtatnunk kellene életvitelünkön, a tavasz ideális időszak lehet az életmódunk lassú, de következetes megreformálására.
A tudatos és takarékos élelmiszer-gazdálkodás – legyen szó éttermi vagy háztartási léptékről – nem múló divat vagy trendi pótcselekvés.
Noha az egyik legegészségesebb húsfajták közé tartozik, mégis ritkán eszünk bárányt. Egyeseket az ára, másokat a jellegzetes íze riaszthat el a bárányhús fogyasztásától, de lehetnek olyanok is, akik nem igazán tudják, hogyan fogjanak hozzá az elkészítéséhez. Ebben nyújtunk most segítséget, gyorstalpalónkban elmagyarázzuk, mi adja a bárány jellegzetes ízét, hogyan szabadulhatunk meg tőle, hogy érdemes elkészíteni, és milyen fűszerekkel, köretekkel érdemes kombinálni.
Anélkül, hogy értékítéletet fogalmaznánk meg, nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki, hogy a főzés ma már nem elengedhetetlen készség egy ember életében.
A böjtben is lehet igazán finom húsmentes és laktató ételeket enni – ez az e havi lapszámunk mottója. Ebben a vállalásunkban nyúltunk az olasz konyhához, amelynek laskás fogásait könnyen lehet böjtössé alakítani, a húsmentes laskafogások is rendkívül laktatók és ízletesek tudnak lenni. A tél végéhez érve a pince mélyén elrejtőzött krumplikat is felhasználtuk.
Előző lapszámainkban már érintettük részlegesen a főétel és a bor párosításának alapelveit, de egy kis ismétlés mindig elkel. Amikor bort választunk az ételek mellé, elsősorban azok súlyát, savasságát, zsírtartalmát nézzük, ezután következik az összjáték lehetősége. Az alapanyag mellett mindig lényeges a szósz is, ez főleg tésztaételek esetében mérvadó, ugyanis a tészta önmagában nagyon semleges.
Napjainkban eddig még sosem tapasztalt népszerűségnek örvendhet a táplálkozástudományban és az élelmiszeriparban a fehérje fogalma. Bárhová nézünk: az üzletek polcai telis-tele vannak fehérjével dúsított termékekkel. Egyre elterjedtebbek a magas fehérjetartalmú diéták, és a fehérjeporokat használók tábora is folyamatosan nő. De vajon tényleg annyi fehérjére van szükségünk, amennyit a reklámok és az élelmiszeripar sugall? És ami még fontosabb: milyen forrásból fedezzük ezt a szükségletet?
