„Mindennap egy alma az orvost távol tartja” – legalábbis a mondás szerint. Emögött ugyan van némi igazság, ám fontos leszögezni, hogy egyetlen élelmiszer sem képes önmagában biztosítani az egészséget vagy helyettesíteni a változatos, kiegyensúlyozott étrendet. Az alma viszont kétségtelenül értékes része lehet egy egészségtudatos étrendnek.
Mindig külön öröm dolgokat felfedezni és újra felfedezni. Vannak ételek és italok, amelyek egy ideig nagyon népszerűek, aztán elfelejtjük őket, majd megmagyarázhatatlan módon újra berobbannak. Az almabor egyelőre nem ilyen, ezért is érdemes róla beszélni.
Köztudottan egyik legmunkásabb konyhai alapanyagunk a csipkebogyó (hecsli, hecsedli, hecserli, peccs, bicske, csitkenye). Ezért nem túlzottan gyakran gyakorlom készítését. De minap, a monoton, szürkébe öltözött tájban oly csábítóan vöröslöttek rám a bozótból, hogy nem volt szívem otthagyni őket. Nosza, megtépkedtem a bokrot, persze az sem hagyta magát, de végül én nyertem. Túlnyomórészt. Kevesebbet harcoltam az ágakkal, mint az a bizonyos királyfi, jutalmam sem egy Csipkerózsika, de rá meg amúgy sincs szükségem. A karmolások beforrtak, a kabátomon támadt hasadást szépen összeöltögettem, ugyanis hegyes szerszámokkal, úgymint tű és kés, elég jól bánok (előző életemben tán sebész lehettem).
Egyetlen, az általában figyelembe vett forrásokból származó jel sem utalt arra, hogy be fog következni. Egyszerűen valószínűtlen volt, mégis megtörtént. Kerttel és konyhával foglalkozó ember ilyenkor döbben rá, hogy belekényelmesedett az őt információkkal kiszolgáló rendszerbe, és végső soron saját kényelme kiszolgáltatottjává, áldozatává válik.
Bizonyos szempontból a nyugati világ étkezési szokásaihoz, más szempontból pedig a keletihez áll közel a Ferencesek főztje című szakácskönyv egyik kifejezetten gazdag, ha nem a leggazdagabb fogása, a „kappan lév”. Ez a csirkecombos, gyümölcsökkel, fűszerekkel, magvakkal, mézzel és kenyérrel kiadósra duzzasztott fogás igazi gasztronómiai élményt nyújt, egyszerre édes-savanyú, omlós, ropogós, otthonos, de idegen ízvilágú.
Fejenként 1 savanykás alma, dióbél, mézeskalács, keserű csokoládé. A tálaláshoz: vaníliaszósz, pár kanál almapálinka
A nyár mindig olyan gyorsan elröppen, mint az élet vidám pillanatai, vagy legalábbis úgy érezzük, mert egyébként, mint sok minden, ez is köztudottan relatív, tíz perc boldogság mindig rövidebbnek tűnik ugyanannyi ideig tartó fájdalomnál. Mikor megtanuljuk, hogy életünk minden pillanatára szükségünk van ahhoz, hogy mai énünkké váljunk, akkor már nem teher a fahordás, hanem annak a melegnek a forrása, mely a terített asztal körül ülő családot öleli körbe. Mi, székelyek, szeretünk enni, általában meg is adjuk a módját, ünnep sincs evés nélkül (még jó, hogy evés van ünnep nélkül), de még a legszűkebb hétköznapokban is igyekszünk változatos, finom falatokat tenni az asztalra. Ételjegyes gyerekkorom legsötétebb szeptembereiben is zakuszkás kenyér volt a tízórai a krumplit szedő kevéssé boldog diáksereg nagyjának tízóraija, de illatból ítélve gyakran előfordult a vinettás is. Manapság már a bőség zavarával kell megküzdenünk, meg hogy kiválasszuk a számunkra legmegfelelőbb falatokat.
Azért szeretjük a francia konyhának ezt az ételét, mert az omlós tésztaágyon egybesült tejszínes, tojásos lepény hozzávalói remekül variálhatók, hiszen elkészíthető vegetáriánus, húsos és halas változatban is. Talán ezeknek a tulajdonságainak köszönhető, hogy világszerte népszerű a quiche, ráadásul hidegen és melegen is fogyasztható, könnyen csomagolható, és a reggeli kávé mellett is megállja a helyét. Azt is mondhatnánk, hogy a francia quiche az olasz pizza megfelelője, hiszen tésztaágyon sült, a végtelenségig variálható feltétből áll, és nagyon egyszerűen elkészíthető. Szakácsunk, Szőcs Előd szerint annyira egyszerűen, hogy az már nem is jellemző a francia konyhára.
A világ legjobb női séfjével és több nemzetközi fellépővel várja vendégeit a negyedik alkalmához érkezett Taste of Transylvania. Trucza Adorjánnal, a fesztivál alapítójával, valamint Kozma Mónika társszervezővel, a Pro Economica Alapítvány ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
Ha az ember igazi francia palacsintát akar, akkor nincs mese, be kell szereznie hozzá egy igazi palacsintasütőt is. Legjobban úgy lehet ezt egy füst alatt egyszer s mindenkorra letudni, ha egy súlyos, „míg a világ s még két nap” típusút szerzünk be, lehetőleg olyan igazi szép nagyot, amelyikhez kis, T alakú, fából készült simítót is adnak.
A zabpehely kiemelt helyet foglal el az egészségtudatos táplálkozásban, különösen a reggeli étkezések összetevőjeként, leggyakrabban zabkása formájában fogyasztják az emberek. Ám ez jóval több, mint egy egyszerű meleg reggeli étel – sokoldalú alapanyag, amely a főzés és sütés számos területén megállja a helyét.
