Olyan érzésünk van, mintha a térképről is lementünk volna, amikor a GPS azt jelzi, hogy megérkeztünk. Székelyudvarhelytől alig nyolc kilométer távolságra, dimbek-dombok között, a Gyepes-patak völgyében, Homoródremetén járunk. A kis, ízlésesen felújított parasztházhoz tartozó kapu már nyílik is, Ladó Hunor vár bennünket. A kis ház mögött, a patakon innen és túl két fóliaházban, no meg szabadföldön is salátaféléket termesztenek, több mint ötvenfélét. Ebből készül az a salátakeverék, amelybe, töredelmesen bevallom, beleszerettem.
A legtöbb ember, ha meghallja a saláta szót, akkor egy zöld leveles zöldségekből, esetleg uborkából, paradicsomból, paprikából összeállított étkezés jut eszébe, na meg a tény, hogy egy salátával egyszerűen nem lehet jóllakni. Persze ha csak zöldségeket pakolunk a tányérra, az valóban inkább csak egy köret lehetne, ami után egy órával nem csoda, ha újra kopog a szemünk az éhségtől.
Május elseje a világ hozzánk közeli részén hagyományosan a munkások, a proletariátus és legutolsósorban a munka ünnepe volt. Szándékosan nem beszélek arról, ami a régmúltban volt, és ami manapság zajlik, mert sokszor úgy tűnik, a fejekben most is ez a mérvadó. Éppen ezért, szinte halk tüntetésként, leginkább a tékozló, gaz kapitalista Nyugat italaival foglalkoznánk ebben a hónapban. Nyilván ez egy kis tréfás túlzás, viszont ami nem vicc, az a májusi, szabadtéri bulik, piknikek és kirándulások italainak kiválasztása.
A tavasz első alapanyagai a zsenge, roppanós, ízletes saláták, a fejes saláta, római saláta, jégsaláta, fodros saláta, rukkola, madársaláta. Salátákból készülhet leves, friss körítés, kísérőfogás, de akár önmagában, főételként is megállja a helyét. Szakácsunk, Szőcs Előd a Székely Konyha és Kert műsorában a salátakészítés alapvetéseit osztotta meg velünk.
Enyhébb teleken szilveszteréjszaka köszöntöttük pár alkalommal grillezett finomságokkal az új évet, így a kerti sütögetés hóesésben paradoxonát én élőben már többször tapasztaltam. Arra azonban soha nem gondoltam volna, hogy a Székely Konyha és Kert magazin májusi lapszámának kerti sütögetős, grillszezonnyitó anyagait hóviharban fogjuk elkészíteni.
A természettel szimbiózisban élő elődeink tavaszköszöntő majálisát az 1800-as évek munkásmozgalmai egyre inkább kisajátították maguknak. A natúra ébredésének ünneplése teljesen átalakult, a májusfát kiszorították a vörös zászlócskák, májuskirályról pedig szó sem lehetett a testvéregyenlőségre esküdött kommunista éra berkeiben. A szocialista munka hőse jegyében zajló gyermekkori május elseje ünneplése nem tartozik a legszebb emlékeim közé, de hogy egy életre belém vésődött, az biztos. Zászlócskakészítés (presztízskérdés volt, hogy a nyele paszulykaróból volt-e kivágva, avagy gömbölydedre esztergálva), zajos felvonulás és tornamutatványok, esőben, melegben, békés olvasgatás helyett (valamely csendes helyen, a szomszédék meggyfáján például), érthető hát, hogy némi középszerű utálat kavargott bennem eme esemény folytán. A parázs fölött sercegő miccs és flekken illata végül csodálatos gyógyírként hatott, és ha még egy-két pohár sör is legurult – évek múltán, természetesen –, akkor meg pláne. A telitalálat pedig az volt az ünnepben, ha a gyergyói május elsejei időjárás kegyesen megengedte, hogy e sütögetést a természet lágy ölén végezzük, ezzel nyitván meg a kerti mulatságok időszakát.
Miután rovatunk előző részeiben megnéztük a borosszakma és a szakácskönyvek általunk alapműveknek titulált kiadványait, ebben a hónapban néhány, a nemzetközi gasztroirodalomra nagy hatást gyakorló könyvet ajánlunk azoknak, akiknek a gasztronómia talán picivel több, mint hobbi. Ezek a szerzők mind ismerősek lesznek azoknak, akik a konyhaművészetben jártasak, netán vendéglátásban dolgoznak. Sőt, azt is lehet mondani, hogy vendéglátósoknak kötelező házi olvasmány minden itt említett mű.
Bennem a tavasz eljövetele azt a kiteljesedett érzést kelti, amit akkor éreztem, amikor a szüleim a fekete-fehér televíziót lecserélték színesre. Egyik kedvenc foglalkozásom a szürke tájból előbukkanó színek megfigyelése, mikor megjelennek a zöldek (és sárgák), már garantáltan számíthatunk arra, hogy egy színesebb, tágasabb és melegebb környezetbe kerülünk. Gasztronómiai szempontból ez olyan, mintha zsíros kenyér helyett vegyes zöldségsalátát vacsoráznánk. Isten ments, semmi bajom a zsíros kenyérrel, nagyon szeretem (sokunknak ráadásul az élet során a túlélőcsomag szerves része), de amikor több szín és textúra van a tányéron, az érzések is hatványozottan növekednek. Nos, ilyen számomra a tavasz, egy pezsgőbb, mozgalmasabb, élvezetesebb időszak kezdete. Ha a kikerics lilán virít a még eléggé egyhangúan szürke udvaron, garantáltan kijelenthetjük, megjött a megújulás időszaka. Bárcsak mi emberek is újjászülethetnénk, ha nem is évente, de életünk folyamán többször, egy jobb, empatikusabb, derűlátóbb önmagunkká!
A tavasz érkezésével, ahogy a természet lassan felébred, a piacokon megjelennek a szezonális zöldségek, és a parkok, kinti futópályák megtelnek emberekkel. A kellemes idő, a napfény meg a friss levegő hatására sokan motiváltabbak lesznek, és könnyebben alakítanak ki egészségesebb szokásokat. Ha már régen gondolkodunk azon, hogy változtatnunk kellene életvitelünkön, a tavasz ideális időszak lehet az életmódunk lassú, de következetes megreformálására.
A tudatos és takarékos élelmiszer-gazdálkodás – legyen szó éttermi vagy háztartási léptékről – nem múló divat vagy trendi pótcselekvés.
