Cukorral, tejjel, tejporral, natúr keserűn élénkítő reggel, délben, este, bármikor akár mértékkel, akár mértéktelenül, ahogyan a pillanatnyi igény vagy a megszokás diktálja, esetleg már régóta a függőség vezérli. Ez jut eszünkbe leghamarabb, ha egy csésze kávéra gondolunk. A gasztronómiatörténet szerint a középkori Európában a kávét az ördög italának tartották, az egyház tiltotta is a fogyasztását, mígnem VIII. Kelemen pápa (1536‒1605) is megkóstolta, és azt mondta: „A kávé olyan zamatos ital… túl kell járnunk az ördög eszén azáltal, hogy megkereszteljük.” Pápai áldással ugye mindjárt más!

A kávé rendkívül sokoldalú, a szokásos „csésze kávén” kívül fűszerként is használható a konyhában, kesernyés ízvilágát jól hasznosítják a cukrászok az erősen édes ízek ellensúlyozására krémekbe keverve, ezenkívül hú­sok pácolásában is hasznosul, de ennél is sokkal rafináltabb, amikor magát a kávét fűszerezik.

A pácokban éppen a kesernyéssége miatt úgy tűnik, hogy nem illik a húsokhoz, noha rengeteg olyan száraz pác és páclé ismeretes, amelyekben a kávé meghatározó. Egy recept szerint például az őrölt kávét mustárral, fokhagymával és kevés cukorral kell összekeverni, majd grillezés előtt egy-két órával a hús­szeleteket bekenni ezzel. Ínyencek állítják, hogy a kávés-fűszeres pác egészen különleges ízeket csalogat elő a húsokból. Íme egy nagyjából kilónyi marha-, sertés- vagy bárányhúshoz illő száraz pácolás: 60 g őrölt kávé, 60 g barna cukor, 1 evőkanál olívaolaj, 1½ kávéskanál só, 2 g fehér bors, 1 g fahéj, 1 g gyömbér, egy csipet Cayenne-bors. A következő páclé a kacsához, libához illik leginkább: 1 doboz barna sör, egy csipet Cayenne-bors, 3 evőkanál őrölt kávé, 1 evőkanál őrölt köménymag, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál őrölt fekete bors.

Nagyon változatos és természetesen egyéni ízléstől függ a kávé fűszerezése. Bár általában ehhez erőteljes ízű fűszereket használnak, ezek nem nyomhatják el a kávé aromáját, csak kiegészítik azt, változatosságot hoznak a megszokásba. Ismert fűszerek, amelyekkel kísérletezhetünk, hogy megtaláljuk a nekünk leginkább tetszőt: a fahéj, vanília, szegfűszeg, kurkuma, kardamom, kakaó, Cayenne-bors ‒ ha kedveljük a csípős ízt stb. Kevésbé ismert, de ínyencek és borsos ára miatt inkább csak a gazdagok divatos kávéfűszere ma a tonkabab. Ez Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén őshonos hatalmas fa termésének a magja. A ráncos, fekete színű, mandulaalakú tonkabab, amely egészben, aprítva vagy por formájában kerül kereskedelmi forgalomba, különlegesen összetett aromájú, szinte tolakodóan illatozó erős fűszer. Ízében, illatában a vaníliát, a keserű mandulát, a fahéjat és a szegfűszeget egyaránt idézi. Erőteljesen jellegzetes illatának köszönhetően nemcsak a gasztronómiában, hanem a parfüm- és dohányiparban is igen közkedvelt. Bár a feldolgozása után biztonságosnak mondják, lehetséges kumarintartalma miatt csak kis mennyiségben szabad hasz­nálni, mert nagy dó­­zisban mérgező hatás érvényesülhet. Az Egyesült Államokban tiltott az élelmiszeripari felhasználása.

Amikor a kávé gazdag aromáját különféle szeszes italokkal, rummal, vodkával vagy más alkohollal és cukorral fűszerezik, megszületik a kávérajongók itala: a kávélikőr. Alapvető összetevője a cukor vagy cukorszirup, amely selymes állagot ad az italnak. Az ízesítést vaníliával, kakaóval, fahéjjal vagy más fűszerekkel gazdagítják. A legkorábbi ismert kávélikőrök Mexikóból származnak, ahol a helyben termesztett arabica kávét cukornáddal és rummal vegyítették. Az egyik legismertebb márka a Kahlua, amely 1936-ban jelent meg Veracruz államban, és máig az egyik legnépszerűbb ital maradt. A kahlua szó az amerikai őslakosok nyelvéből ered, jelentése „ház az embereknek”. A Kahlua ikertestvére a modern klasszikusnak számító Espresso Martini, amelyet 1983-ban Dick Bradsell, azaz Richard Arthur Bradsell (1959–2016) talált fel, akit számos új ital megalkotásáért koktélkirálynak becéztek. Az Espresso Martini frissen főtt erős feketekávé vodkával, cukorral, vaníliával és fahéjjal keverve, jégkockával összerázva.