Mindig külön öröm dolgokat felfedezni és újra felfedezni. Vannak ételek és italok, amelyek egy ideig nagyon népszerűek, aztán elfelejtjük őket, majd megmagyarázhatatlan módon újra berobbannak. Az almabor egyelőre nem ilyen, ezért is érdemes róla beszélni.

Már az elején le szeretném szögezni, hogy nem a szupermarketek, kis- és közepes boltok polcain megtalálható termékekről kívánunk itt értekezni. Azok túlnyomó többsége ugyanis emberi fogyasztásra részlegesen alkalmas, cukros, tartósítószerekkel telepumpált lötty. Ezekre tényleg nem érdemes időt, figyelmet és főleg pénzt áldozni.

Ami minket sokkal jobban érdekel, az az úgynevezett igazi almabor, ami az igazi gyümölcs erjesztett levéből előállított, enyhén alkoholos frissítő ital. Eredetéről sokat nem tudni, noha egyes források szerint már a római idők óta készül. A ma is jegyzett jelentős almabortermelő vidékeken évszázados hagyománya van, a szőlőbor könnyedebb, hűsítő és antioxidánsokban gazdagabb alternatívájaként jelenik meg.

Hogyan készül?

A természetes almabor papíron relatíve egyszerűen elkészíthető. Mondja ezt a laikus.  

A szüretelt almát mossák, aprítják, fajtától függően vízben áztatva puhítják, majd préselik, és az így keletkezett mustot erjesztik.  A valóságban persze millió praktika és választás van, ami döntő befolyással bír a végleges italra. Egyes helyeken magházzal együtt aprítják, máshol nem. Van, ahol mossák, van, ahol nem, hogy megőrizzék a természetes élesztőtörzseket. A borhoz hasonlóan erjedhet kis vagy nagy fahordóban, zárt vagy nyitott kádban, esetleg acéltartályban, betonban stb. A lehetőségek szinte végtelenek, az idő próbáját kiálló almaborfajták listája mégsem észvesztően hosszú.

Főbb fajtái  

A két legfőbb kategória a szénsavas, illetve az úgynevezett csendes almaborok. A csendes, magától értetődően, szénsav és cukor hozzáadása nélkül készül.

A szénsavas almabor jó esetben a pezsgőkhöz hasonlóan palackos erjesztéssel, illetve Charmat- vagy tankmódszerrel is készülhet. Ez a módszer abból áll, hogy az erjedt almaborhoz cukrot és mustot adnak, a második erjedés hatására pedig kialakul a szénsav a palackban vagy a nyomásálló tartályban, módszertől függően.  

A másik besorolási kritérium a cukortartalom szerinti osztályozás. A természetes almaborok javarészt szárazak és savasabbak, de a termelő meghagyhat egy kis maradék cukrot, ha a ház stílusa ezt megengedi.

A világ leghíresebb almaborai

Bretagne és Normandia  

Az Atlanti-óceán partjain alakult ki a legtöbb híres almabortermő vidék, valószínűleg a tenger közelsége és a Golf-áramlat biztosít tökéletes körülményeket az almá­nak is.  

Itt jellemzően fanyar, száraz almaborok találhatók, csendes és habzó kivitelben is. Népszerű az úgynevezett cidre fermier, ahol az alma saját farmról származik, valamint a cidre bouché, ami pezsgődugóst jelent.  

A breton konyha egyik pillére az al­ma, a helyi hajdina­palacsinta, a galette meg a fantasztikus friss atlanti hal és tenger gyümölcsei tökéletes párosítást alkotnak ezekkel a helyi almaborokkal. Ugyanitt készül körtebor is, ezt poirének hívják, Angliában Perry.

Asturias  

Ugyancsak az Atlanti-óceán partján járunk, Észak-Spanyolországban. Ez a régió felelős az összes spanyol almabor termelésének nyolcvan százalékáért. Itt sidra az almabor helyi neve, és a ház vagy pincészet, ahol készül, és ahol fogyasztják, az úgynevezett llagares. A hűsítő jelleg ellenére itt a sidraszezon ősszel kezdődik és tavaszig tart.  

Helyi különlegesség itt a felszolgálás módja. Az üveget egyik kézben jó magasan fej felett tartva öntik a másik comb melletti kézben levő pohár szélére úgy, hogy „megtörjön” a bor, és levegő kerüljön bele. Egy decit szokás ilyenkor tölteni, amit jó ötlet gyorsan meginni, mielőtt elmegy az ereje.

Asturiasban is jellemző a csendes száraz sidra, leggyakrabban itt is halakkal és tengeri gyümölcsökkel szokás fogyasztani, de tapasok mellett is megállja a helyét. Nagyobb teste miatt a helyi kolbászos-szalonnás paszulyfőzelék, a fabada tökéletes párja.  

Baszkföld  

Asturias keleti szomszéd­ságában is jelentős ha­gyo­mánya van a helyi al­­mabornak, amit itt sagardoának neveznek, az elő­állító farmot vagy pincészetet pedig sagardoteginek, azaz almaborháznak. A ta­pashoz hasonló falatokat itt pintxónak hívják, ezek mellé fogyasztják előszeretettel a helyi almabort a téli szezonban. A főbb baszk ételspecialitások mellé, mint a kokotxa (tőkehalpofa), illetve a percebes (kacsakagyló), tökéletes választás. Itt jellemzően a hordóból csapolják nagy magasságból direkt a pohárba az italt egy látványos rituálé, a txotx keretében.  

Egyesült Királyság  

A kontinenshez képest a szigeteken inkább a szénsavas almaborok divatosak, több is készül ebből a stílusból. A cukor hozzáadása itt sem jellemző, a testes, savanykás ciderek viszik a prímet. Sertéshús mellé tökéletes ajánlat, illetve szószokban is gyakran előfordul.

Magyarország

Azt túlzás állítani, hogy a ciderforradalom elérte volna az országot, de a minőségi száraz almabor gyártása elkezdődött. Nemzetközi színvonalú termelés folyik már például Etyeken. Almával, körtével és birssel is foglalkoznak, és dicséretes, hogy a magyar almafajtákat is próbálják támogatni.