Gasztronómia, turizmus és identitás: ezek voltak a fő témái azoknak a beszélgetéseknek, amelyeket a Taste of Transylvania gasztrofesztivál szombati napján, a Kövi Pál sátorban tartottak.

Ugron Zsolna és Nyáry Krisztián szerzők például a délelőtti beszélgetésükön – amelyre sokan kíváncsiak voltak – egyetértettek abban, hogy az egyén identitása erősebben kötődik az ízemlékekhez, mint az anyanyelvhez vagy a valláshoz, hiszen az otthon, gyermekkorban megismert ízek erőteljesen kapcsolódnak a családhoz. Abban is egyetértettek a szerzők, hogy az evés, a gasztronómia fontos része minden ember életének, ennélfogva az irodalomban is helye van – annak ellenére, hogy a halál, szerelem és haza magasztos témáihoz képest az evés hétköznapinak tűnik –, hiszen egy igazán jó író mély karakterjellemzésként tudja alkalmazni szereplőinek a terített asztal melletti viselkedését.

– A legfontosabb mondatok mindig a terített asztal mellett hangzanak el – mondta Nyáry Krisztián, az Így ettek ők – magyar írók és ételeik című könyv szerzője.

Ugron Zsolna hozzátette: amíg van gyermekkori íz, addig van, hova visszamenni. Szó volt még a szakácskönyvek irodalmi értékéről és arról, hogyan lehet tükre a társadalomnak egy ilyen kiadvány, illetve arról is, hogy történeti viszonylatban a szakácskönyvekben fontos társadalmi változások lenyomatai figyelhetők meg.

Románia ízei turistaszemmel

A turizmusra hívta fel a figyelmet az ezt követő két beszélgetés: Bíró Barna-Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Szabó Károly, a Visit Hargita igazgatója, valamint Trucza Adorján étteremtulajdonos és a gasztrofesztivál szervezője beszélgettek arról, hogyan készülhetnek fel a vállalkozók a 2027-es évre, amikor Hargita megye Európa Gasztronómiai Régiója lesz. Mint a beszélgetésen elhangzott, fontos feladat lesz – és egyben kihívás – szélesebb közönség előtt láthatóvá tenni a helyi gasztroeseményeket, hozzáférhetővé tenni a helyi termékeket, illetve úgy kell tenni mindezt, hogy az korszerű és jó minőségű legyen.

Arról, hogy mi mindent találhat egy külföldi turista Romániában, Charley Ottley brit újságíró, televíziós műsorvezető és rendező beszélt, aki az ország természeti tájainak szépségét és sokszínűségét bemutató utazási dokumentumfilmek készítésével tett szert hírnevére: ő rendezte ugyanis a Wild Carpathia és a Flavours of Romania népszerű dokumentumfilmeket. A kulturális sokszínűségre és a gazdag élővilágra, változatos természeti környezetre hívja fel a figyelmet: mint mondta, egy külföldi turista számára ezek lehetnek a legvonzóbb értékek egy országban. A műsorvezető bemutatta a Flavours of Romania dokumentumfilm-sorozat következő évadjának előzeteseit is, és mint közölte, a teljes évad szeptember 24-étől lesz látható.

Multikulturalizmus tálalva

A kulturális sokszínűség a következő beszélgetésen is kiemelt téma volt: Mircea Groza gasztrotörténész, Adriana Soholodeanu antropológus és Kósa András, a bukaresti Liszt Intézet vezetője ugyanis Kövi Pál receptgyűjtő munkájáról beszélt, az Erdélyi lakoma szakácskönyv fontosságáról, hiszen a mű nem csak receptgyűjtemény: lapjain megelevenednek a szász, az örmény, a román, a zsidó és a magyar konyha ételei, népi hagyományai is. Többek között szó volt arról, hogy Kövi Pál gyűjtőmunkája az utolsó pillanatban történt, hiszen ma már nem lehetne rekonstruálni az általa lejegyzett recepteket, illetve arról is, hogy míg az említett kultúrák között olykor van ellenségeskedés, ez nem jellemző a különböző közösségek konyháira, a receptek ugyanis kézről kézre, egyik vidékről a másikra kerültek, hiszen az ízletes fogásokat mindenki ugyanúgy kedvelte.

Szakácsok kontra háziasszonyok

Szépvízi örmény ragu – ahogy a háziasszonyok készítik

(Szakács Magdolna szépvízi lakos receptje, lejegyezte Jánossy Alíz)

A tarkapaszulyt előző este beáztatjuk, másnap bő sós vízben puhára főzzük. A szalonnát kockára vágjuk, a zsírját kiolvasztjuk, a pörcöket kiszedjük, majd az edényben maradt zsiradékon megdinszteljük a felkockázott hagymát. Ezalatt a marhalábszárat felkockázzuk, a dinsztelt hagymához keverjük, majd amikor kifehéredett, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk majoránnával és köménymaggal, hozzáadjuk a babérlevelet és a paradicsompasztát, fokhagymát törünk rá, bort öntünk alája, majd lassú tűzön pároljuk. Az elfőtt levét időnként pótoljuk. Amikor a hús félig megpuhult, belekeverjük a szintén kockára vágott murkot, paszternákot és zellert, feltöltjük annyi forró vízzel, amennyi épp ellepi, és felforraljuk. Amikor már jól fő, hozzáadjuk a nagy kockákra vágott pityókát is, majd lassú tűzön addig főzzük, amíg minden megpuhul. A legvégén belekeverjük a megfőtt tarkapaszulyt, felforraljuk, és utóízesítjük, ha szükséges.

Örmény ragu – szakácskézből 

(KicsiZsiga kiegészítései)

Az örmény ragut kiegészítettük szárított vörös áfonyával, a hozzávalókat pedig apróbbra vágtuk – ettől az állaga ragusabb lett. Amúgy mindent ugyanúgy készítettünk, mint a háziasszonyok, a két étel hasonlított állagra és ízre is.

Almás palacsinta hagyományosan 

(Jánossy Alíz receptje)

A töltelékhez az almát meghámozzuk, lereszeljük, majd egy lábosban ízlés szerint adagolt cukorral és fahéjjal megpároljuk. Miután a tűzről levettük, hagyjuk kihűlni, majd finoman kinyomjuk a levét, és felhasználásig félretesszük. A palacsintához a lisztet keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a zsírt, a tejben feloldott szódaport, a cukrot, a tojást és a tojássárgáját, majd összegyúrjuk. A sima tésztából közepes almányi gombócokat formázunk, majd egyenként kerekre nyújtjuk, és mindegyik közepébe egy evőkanálnyi almatölteléket teszünk. A megtöltött köröket kettéhajtjuk, és a széleiket villával lenyomogatjuk. Az így előkészített batyukat bő, nem túl forró olajban aranybarnára sütjük. Porcukorral megszórva tálaljuk.

Almás palacsinta újítva 

(KicsiZsiga kiegészítései)

Az almás desszertnél a különbség az volt, hogy mi az almát és a tésztát összegyúrtuk, mandulapehelybe paníroztuk, kisütöttük, majd almacsipszágyon tálaltuk, fahéjas cukorral.