Egy régi székely asszonycsúfolóban az egyszeri menyecske, aki nem tud főzni, így fohászkodik segítségért a mennyekhez: én istenem, jó istenem, sugárold meg nekem, tárkonyos pityókalevesbe kell-e petrezselyem.
A vacsorázás talán az egyik legmegosztóbb főétkezés. Egyesek kihagyják, száműzik életmódjukból, másoknak kihagyhatatlan, kiadós lakomát jelent, és vannak, akik gyakran tanácstalanok, hogy mit is készítsenek, fogyasszanak az esti étkezés során. Vajon tényleg kell tartanunk az esti órákban elfogyasztott ételektől, valóban hizlalnak, illetve szükséges-e vacsoráznunk?
Diákkoromban nem voltam a kísérletezések nagy kedvelője, voltak tanáraim, akik ezt megértették és nem is erőltették a dolgot. A kedv sokkal később, a saját konyhámban ért utol, vegytiszta kiváncsiság által vezérelvén (habár az utazás akadályoztatása sem volt elhanyagolható tényező) kezdtem keverni megszokott ételeimet különböző népekével. Leghamarabb a legeslegközel-keletibbékét, a moldvait, csángót, majd beugrott néhány sváb étel is a fazékba, végül pedig már teljesen nagy léptékben, Távol-Keleten és az amerikai kontinensen kalandoztam. A tökéletes párosítás az, ha az ember szeret főzni, de ugyanakkor az evést sem veti meg, mely tevékenységek által lényegesen sokasodik kellemes perceinek száma. E lapszámban három, román testvéreknél honos étel kelleti magát, melyeket bizton fogyaszthatunk, feltéve, ha jól van elkészítve.
Székelyföldön megannyi egyszerű, könnyen elkészíthető parasztlevest ismerünk, és azoknak különböző variációit is, hiszen ahány ház, annyi szokás. Szakácsunk, Szőcs Előd néhány ilyen parasztleves receptjét osztja meg az Olvasókkal, mi pedig néhány ház szokásait is bemutatjuk.
Így ettek ők – fejezetek Nyáry Krisztián könyvéből
Soha nem voltam a táska & cipő kiegészítők elvakult rajongója, a fő cél mindig az volt, hogy a cipő legyen kényelmes, a táska pedig könnyen kezelhető. Annak meg még jobban örültem, ha tányéron tették elém – mármint a táskát. A magyar konyhára ugyan kevésbé jellemző a töltött táskák tömkelege, említésre méltó tán a derelye (barátfüle) meg a bukta, de már tésztájukban is különböznek, ugyanis az első krumplis, a második pedig élesztős, méretben is nagyobbak, töltelékük pedig édes.
Aháztáji kertészkedés egyik legizgalmasabb fejezete a palántanevelés. Személy szerint idén próbáltam ki először, így közel az ötvenhez. Adrenalinból már ennyi is megteszi, amennyit a csírázó, cseperedő növények hozni képesek. Az elhatározás derült égből jött, március 9-én, a vasárnapi ebédet követő szunyókálás közben álmodtam róla. Hétfőn reggel már sorban álltam a vetőmagbolt előtt, alkalmi vétel során beszereztem egy minifóliát keretestől, palántázóedényeket vásároltam, vagy rögtönöztem dobozokból és kefires poharakból… és már nem volt megállás.
A legtöbb bort manapság „azonnali” fogyasztásra szánják a termelők, és a vásárlók nagy része sem azért vesz borokat, hogy hosszú ideig tárolja és érlelje őket. De mi van akkor, ha mégsem akarjuk vásárlás után elfogyasztani őket?
A töltött tésztafélék számos konyha alapvető eledelei közé tartoznak, azokat főételként, előételként, levesbetétként, fogások közti nassolnivalóként, gyakran édességként, desszertként fogyasztják a világ számos részén. A töltött tészták népszerűsége egyszerűségükben rejlik: a könnyen beszerezhető, feldolgozható alapanyagokból készült batyukba szinte bármit beletölthetünk, a kis tésztákat pedig kifőzhetjük, gőzölhetjük, olajban, sütőben kisüthetjük. Májusban szakácsunk, Szőcs Előd ázsiai, olasz és helyi töltött tésztát készített nekünk, levest, főételt és édességet is felszolgált.
A tésztafélék fogyasztásáról, a burgonyához hasonlóan, nem sok jó van a köztudatban. A legtöbb fogalom, amivel asszociálják: „hizlal”, „egészségtelen”, „bűnözés”, és lehetne folytatni az elterjedt tévhitek sorát. Ha valaki fogyni szeretne, a burgonya mellett gyakran az elsőként száműzött alapanyagok közé tartozik.
Marcus Porcius Cato (i. e. 234‒149) ókori római író, történetíró, államférfi szembement korának a görög kultúra csodálatát hirdető szemléletével, mert annak hatásától féltette a régi itáliai hagyományokat.