A szomszéd kertjétől számított harmadik ágyásban idén is beütött a vész. Bár fagy nem volt, mégis jelentős számú szárba szökkenő növényt voltam kénytelen feláldozni a kertészeti amatörizmus oltárán. Mindenki arról számolt be, hogy míg a helyi hatóságokat a december közepén lehulló hó lepi meg, a Csík környéki kertészeket a májusban érkező meleg. Népi szófordulattal élve rendkívül kövér időjárás van, ami annyit jelent, hogy magas hőmérsékletű napsütéses, valamint esős napok váltják egymást jelentős hűmérséklet-ingadozás nélkül.
Székelyföldön leostyán. Rab János is így emlegeti Népi növényismeret a Gyergyói-medencében című könyvében (Csíkszereda, 2001): „A burgonya és a káposzta gyakran kerül asztalra, ezért változatosan igyekeznek elkészíteni. Ebben segít a kiskert, ahol mintegy tízféle fűszernövényt tartanak, sajátosnak mondható a leostyán, csombor, tárkony gyakori használata… A leostyán közismert, gyakran termesztett. Gyógyhatása: gyökérfőzete csökkenti a vérnyomást és segít leszokni a dohányzásról.”
Apám szokta mindig mondani: „Fiam, mindig minden nem lehet tökéletes.” Ez sajnos a legnagyobb jóindulat mellett a borokra is igaz. Hiába tettünk meg minden tőlünk telhetőt (az előző cikkekben erről volt részletesebben szó), van olyan eset is, amikor csak nem élvezetes a kitöltött ital.
Ha vendégek jönnek, elő kell állni – vallotta szakácsunk, Szőcs Előd édesanyja, akitől ezt a jó szokást Előd is elszerette. Gyakran látja vendégül családtagjait, barátait, akiket különböző finomabbnál finomabb ínyencségekkel kényeztet, biztat maradásra és visszatérésre. A Székely Konyha és Kert júliusi lapszámában ezek közül oszt meg néhány egyszerű fogást az olvasókkal.
Az otthoni palántanevelés nem bizonyult osztatlan sikernek. Mostanig semmiképp. Sorozatunk követői bizonyosan emlékeznek a tavalyi nagy palántamészárlásra, amikor az április végén kiültetett paradicsom- és paprikapalántákat sikerült egyetlen éjszaka alatt tömegesen lefagyasztanom. Az idei palántakaland sem veszteségmentes. Ezúttal azonban a hirtelen jött felmelegedések viselték meg a növényeimet.
Egy igazán jó tál étel és egy pohár finom bor maga a boldogság. A szívélyes vendéglátás akár otthon, akár vendéglőben, az örömről szól. Kevés kellemesebb érzés van, mint amikor csillogó szemmel és elismerő szavakkal fogadjuk, amit készítettek nekünk, vagy ha vendégeink örülnek annak, amivel megkínáljuk – legyen az egy kamrából, hűtőből elővarázsolt sör, bor, pálinka –, a lényeg, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki abból, ami van. Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas sorok következhetnek, egyes olvasók számára sokkoló kijelentések is lehetnek.
Egy régi székely asszonycsúfolóban az egyszeri menyecske, aki nem tud főzni, így fohászkodik segítségért a mennyekhez: én istenem, jó istenem, sugárold meg nekem, tárkonyos pityókalevesbe kell-e petrezselyem.
A vacsorázás talán az egyik legmegosztóbb főétkezés. Egyesek kihagyják, száműzik életmódjukból, másoknak kihagyhatatlan, kiadós lakomát jelent, és vannak, akik gyakran tanácstalanok, hogy mit is készítsenek, fogyasszanak az esti étkezés során. Vajon tényleg kell tartanunk az esti órákban elfogyasztott ételektől, valóban hizlalnak, illetve szükséges-e vacsoráznunk?
Diákkoromban nem voltam a kísérletezések nagy kedvelője, voltak tanáraim, akik ezt megértették és nem is erőltették a dolgot. A kedv sokkal később, a saját konyhámban ért utol, vegytiszta kiváncsiság által vezérelvén (habár az utazás akadályoztatása sem volt elhanyagolható tényező) kezdtem keverni megszokott ételeimet különböző népekével. Leghamarabb a legeslegközel-keletibbékét, a moldvait, csángót, majd beugrott néhány sváb étel is a fazékba, végül pedig már teljesen nagy léptékben, Távol-Keleten és az amerikai kontinensen kalandoztam. A tökéletes párosítás az, ha az ember szeret főzni, de ugyanakkor az evést sem veti meg, mely tevékenységek által lényegesen sokasodik kellemes perceinek száma. E lapszámban három, román testvéreknél honos étel kelleti magát, melyeket bizton fogyaszthatunk, feltéve, ha jól van elkészítve.
Székelyföldön megannyi egyszerű, könnyen elkészíthető parasztlevest ismerünk, és azoknak különböző variációit is, hiszen ahány ház, annyi szokás. Szakácsunk, Szőcs Előd néhány ilyen parasztleves receptjét osztja meg az Olvasókkal, mi pedig néhány ház szokásait is bemutatjuk.
Így ettek ők – fejezetek Nyáry Krisztián könyvéből
