Január a hónap, amikor még van a pincében-padláson-kamrában elraktározott finom falatok tömkelegéből, böjtölni sem kell – de persze lehet –, ilyenkor vetjük el aztán azt a sulykot, amit a fürdőruhánk nemigen tud leplezni, ha eljő az ideje.
A babka nemcsak egy desszert, hanem egy egész kultúra, egy hagyományokkal és történetekkel teli világ, amely generációról generációra öröklődik. András Zsuzsi szereti a kihívásokat, így bátran belevágott az elkészítésébe, annak ellenére, hogy nem egy egyszerű süteményről beszélünk.
Szakácsunk, Szőcs Előd szerint a hagyma valamennyi kultúra gasztronómiájának az alapja, legyen az fokhagyma, póréhagyma, metélőhagyma, vörös-, lila vagy fehér hagyma.
A savanyúságokat nemcsak az ízük miatt szeretjük, hanem azért is, mert a szervezetünknek szüksége van a savas közegre.
Mondhatni, december nem tartozik sokak kedvenc hónapja közé, sötét, hideg, nedves, arról nem is beszélve, hogy vele zárul az év. Mindezt szemlélhetjük negatívan, éspedig: jujj, már megint eltelt egy év az életünkből; de pozitívan is: még egy éven át gazdagodhattunk földi tapasztalatokban.
A karácsonyeste bőséges vacsorája és nem utolsósorban az azt megelőző napok sütés-főzése utáni reggelre könnyen, gyorsan elkészíthető recepteket hoztam, amelyek viszont látványban az ünnephez méltóak.
Az ókortól úgy tartották, hogy a zsálya (Salvia officinalis), nevezik kerti, patika- vagy orvosi zsályának is ezt a kesernyésen aromás fűszer- és gyógynövényt, mindenre jó, hiszen ezt a neve is hordozza: a salvia rendszertani név a latin salvere, azaz megmentő kifejezésből származik. Az ókorban annyira tisztelték, hogy szertartásokhoz kötötték és ünnepelték a növény begyűjtését.
A karácsonyi menü összeállításakor szakácsunk, Szőcs Előd szem előtt tartotta, hogy a fogások hozzávalói szezonálisak legyenek, és ne lepődjön meg az Olvasó, ha a menüben nem csak hagyományosan ünnepi étkeket talál, mert szakácsunk az újításokat is fontosnak tartja. Reméljük, hogy a mákos guba, a töltött tojás, a csirkemájas pite és a pásztorpite ismerősen csengenek, hiszen ezek népszerű fogások, de szakácsunk a kísérletező kedvűek figyelmébe ajánlja a különleges ízvilágú mustáros borjúvesét és panírozott borjúlábat is.
Úgy gondolom – s elnézést kérek, kedves olvasók, amiért ilyen közhelyeket ropogtatok –, hogy a legszebb dolog a főzésben az, amikor nagy társaságban, nagy társaságnak műveljük. A közös bográcsozások, grillezések, vasárnapi családi ebédek, kis közösségben elfogyasztott hétköznapi vacsorák adják meg a főzés, étkezés savát-borsát. Otthon, magamnak ételt készíteni csak szükségszerűség, de ha tudok az ételből juttatni a családomnak, barátaimnak, megoszthatom a főzés örömét, szükségszerűségből a napom fénypontjává válik az órák hosszát konyhapult fölött állás. Így amikor egy jó barátom megkérdezte, lenne-e kedvem a szépvízi káposztavágáson főzni, habozás nélkül igent mondtam: közösen, barátokul készítettünk egy bográcsost, s ezt megoszthattuk másokkal is. Ennél szebb szombat nem is létezik!
Hogy még pontosabb legyek: nem konvencionális módon savanyított levesek bemutatása következik az alábbiakban. Azért sem megszokott, mert miként egy bölcs mondás szerint a receptek olyanok, mint a madarak, nem foglalkoznak a határokkal, ezeket sem épp a szomszédasszony vagy a családi szakácskönyv ihlette.
Az aranytej, Golden Milk, ahogy az angol nyelvű országokban nevezik ezt a közkedvelt hűsítő italt, beleillik az energiaitalok sorába, de sajnos ez a kifejezés igencsak kompromittálódott. Aranyszínét és alapízét fő összetevőjének, a kurkumának köszönheti, a 2000-es évek elején, a híres amerikai kávézólánc, a Starbucks kezdte forgalmazni és tette divatossá. Ízéről és egészségvédő hatásáról csodákat regélnek, a kulcsszó, ami mindent magában foglal, az, hogy immunerősítő.
A Gyergyói-medence keletkezését Orbán Balázs így írja le: „A nedületdús, őserdők boritotta havasok közt felbuzgó Maros és Olt a földképződés procedurájának távol eső korszakában hatalmas vízmedenczébe gyűlve, végtelen terjü tóvá alakult; egyszer azonban nagy tömegének hatalmas nyomásval, áttörte a víz az útját álló havasok korlátait és pedig a Maros Gyergyó-Topliczánál, az Olt Tusnádnál s lassanként, százezred évek hosszú során lefolytak, elpárologtak a vizek, a keletkezett folyamok tágas völgyteknőt simítottak magoknak, s ekként állítá elő a Maros Gyergyót, az Olt Csíkot, két gyönyörű tért, mely csábítá az embert a megtelepülésre.”
