Zabkása karamelles gyümölcsökkel

Hozzávalók:

A karamelles gyümölcsökhöz: 1 körte, 1 alma, 4 kiskanál víz, 6 púpozott kiskanál cukor, 5-10 dkg vaj, esetleg még: 1½ narancs leve, kis só, 1 kiskanál vaníliakivonat

A zabkásához: 1 bögre apró szemű zabpehely, 1½ bögre tej, 1 kiskanál cukor, 5-10 dkg vaj

Elkészítés:

Csináljatok karamelles-körtés-almás zabkását.

Vegyetek elő egy kis körtét meg egy kis savanykás almát (mondjuk, alexanderkörtét meg Granny Smith almát). Vágjátok a gyümölcsöt ügyesen nyolc gerezdre (lehet hámozni is, én nem szoktam), közben jusson eszetekbe, milyen finom is tud lenni egy szelet körte egy szelet jó érett holland sajton, képzeljétek hozzá a finom fehérbor kortyát meg az esti halk jazzt, aztán hagyjátok elszállni ezt a szép gondolatot, jól jön majd egyszer, most reggel van, vissza a körtéhez és az almához, nyolc egyforma gerezdre van szükségünk mindkettőből, nyilván nem kell milliméterpontosan egyformáknak lenniük, de azért mégiscsak...

Tegyetek egy serpenyőbe négy kiskanál vizet, hat púpozott kiskanál cukrot, keverjétek össze, gyújtsatok alá. A láng lehet jó erős, majd közepes.

Közben csináljátok meg a zabkását, négyszemélyes adag lesz, egybögrényi apró szemű zabkását kezdjetek el másfélszer annyi tejben főzni, gyorsan megdagad, akkor keverjetek hozzá egy kiskanál cukrot és öt-tíz deka vajat. Nyomjátok el a hirtelen felbukkanó lelkiismeret-furdalást, ez egy dekadens reggeli lesz, kell az energia a futáshoz. (Meg a sporthoz. Meg az élethez.) Idézzétek fel a pillanatot, amikor először ettetek igazán jó zabkását, én Enikő barátnőmre gondolok ilyenkor, aki szülinapom reggelén lepett meg egyszer egy felejthetetlenül finom, gyümölcsös változattal. Gondolkozzatok egy kicsit a zabkásán és a zabon úgy általában. (Ott van például a mexikói zabtej – az is de érdekes ital.)

Közben persze ne feledkezzetek meg a serpenyőről a cukorral, amikor már szépen habzani kezd, tegyétek óvatosan egyik vágott felükkel lefelé a gyümölcsgerezdeket. Akárhogy lehet, de én a körtéket balra szoktam, az almákat jobbra, mert a körte előbb karamellizálódik, és a serpenyőt forgatva lehet ügyeskedni, szép egyformára karamellizálni a gyümölcsöket. (Persze lehetne csak körtét vagy csak almát használni, de az túl egyszerű volna.) Amikor a gyümölcs a serpenyőbe kerül, húzzátok közepesre a lángot, kezdjetek a karamell csodáján gondolkozni (áldott Maillard-reakció!), fogadjátok meg, hogy most már tényleg csináltok egyszer igazi gyümölcsös karamellcukorkát is, én ilyenkor mániákusan kezdem magamban ismételgetni Jacques Genin nevét, zsákzsönan-zsákzsönan-zsákzsönan, gondolom magamban, de vigyázok, ne kalandozzon el a figyelmem a Genin-féle titkos mangókaramell-recept felé, amit egy svájci cukrász mesélt el egy gyenge pillanatában egy főzőfórumon, és azóta se próbáltam ki, pedig gondosan beszereztem már minden alkotóelemét (állítólag szójalecitin kell bele például, de abból is a drága folyékony fajta, nem ám a granulált).

Rázogassátok óvatosan a serpenyőt, amikor a karamell világos gesztenyeszínű, egy villával gyorsan fordítsátok meg a gyümölcsöket, aztán dobjatok a serpenyőbe öt-tíz deka hideg vajat.

Jaj, de szép, ahogy felhabzik, álmélkodjatok, de álljatok ellen a kísértésnek, ne hajoljatok fölé, csak messziről szagolgassátok az illatot. Ha van otthon narancsotok, nyomjátok ki egy fél narancs levét, közben figyeljétek árgus szemekkel a serpenyőt, aztán kezdjétek óvatosan mozgatni, rázogatni, a gyümölcsök most már mozoghatnak-foroghatnak, mikor kezd szép mahagóniszínű lenni a karamell, öntsétek rá a narancslevet, főzzétek tovább kis lángon, amíg be nem sűrűsödik. Az a jó, ha híg, mézszerű állaga van.

Porciózzátok négy szép tálkába a zabkását, szóljatok a szeretteiteknek, hogy kész a reggeli, és ha az illatokból nem volna világos, hát készüljenek, mert olyan jó lesz, amilyet még soha életükben nem ettek. Ha a karamell hirtelen túlságosan sűrűsödni kezdene, adjatok még hozzá egy kis vajat („a vaj a francia konyha titka”, mondom én ilyenkor filmbeli főgonoszhangon – irritáló, de szerencsére nem hallja senki), én a legvége előtt kicsit meg is sózom, és öntök hozzá egy kiskanálnyit a drága-szép vaníliakivonatomból.

Osszátok el a négy tálka zabkásán igazságosan a karamellszószt és a gyümölcsöt. Gyönyörködjetek egy kicsit benne, sóhajtsatok, sóhajotok legyen tele várakozással.

Kóstoljátok meg.

Örüljetek.

(Ha a narancs kezeletlen, kifacsarás előtt érdemes a zabkásába reszelni egy adagot a héjából. Tervezem, hogy hideg pohárdesszertté fejlesztem majd ezt az ételt, akkor az aljára tört keksz és diógrillázs kerülne, arra jönne a zabkása, arra a karamellszósz meg a gyümölcs. Zabkása helyett persze használhatnék hideg kókuszos rizottót vagy éppen savanykás krémsajthabot – mámorító elgondolkodni ezeken a lehetőségeken.)

Zabkása cukrozott gyümölcs feltéttel és vajas morzsával

Hozzávalók:

A zabkásához: 1 bögre apró szemű zabpehely, 1½ bögre tej,  1 kiskanál cukor, 5-10 dkg vaj, gyümölcs, cukor, kakukkfű  

A morzsához: 2 ek. vaj, 2 ek. morzsa

A kora reggeli futás nemcsak hogy étvágyat csinál, hanem mindenféle ravasz ötleteket is ad arra nézve, hogy akkor mit is reggelizzen az ember, hogyha majd szerencsésen hazaért.

Persze van, amikor könnyebb az ötletelés, sose felejtem azt a szép verőfényes júliusi reggelt, amikor úgy indultam futni, hogy előző este kimagoztuk és megcukroztuk Annával a lekvárnak való öt kiló finom sárgabarackot, úgyhogy már kora hajnalban megszemléltem, megszimatoltam, az illatával eltelve futottam fel a hegyre, a hajdanvolt budaörsi barackosok között, ahol egyik-másik kertben azért még van egypár réges-régi barackfa, úgyhogy tudtam, egy-két, a cukortól már elalélt, szirupkás, de formáját még tartó fél barack köré épül majd a reggeli. De mi kerüljön hozzá, mellé vagy alá? Barackos tatin, egy gyors cobbler, barackos palacsinta, barackos clafoutis – dekadensebbnél dekadensebb ötletek sorjáztak a fejemben, ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb ételek képződtek meg a szemem előtt, úgy lebegtek előttem, mint a szamár előtt a répa, azzal a különbséggel, hogy tudtam, én utol is fogom érni őket.

Aztán eszembe jutott a jó vajas pirított morzsa, ami a meglepetés barackos gombócostál alján maradt ott két nappal ezelőtt, és amit persze hogy nem volt szívem kidobni, hanem gondosan eltettem a jobb időkre, a tatinről pedig a karamell jutott eszembe, arról meg a karamelles-körtés zabkása (…), arról meg a zabkása, és akkor épp egy fűszerkert mellett futottam el, amit nemrég öntözhetett meg a gazdája, mert megéreztem a kakukkfű mediterrán rétszagát (egy villanásnyira újra azon a tiszta levendula- és kakukkfűszagú isztriai réten voltam, ahova tavaly ilyenkor kiértem az erdőből futáskor, és ahonnan már látni lehetett a tengert), és erről eszembe jutott a friss ricottával töltött, kakukkfűvel megszórt, éppen csak picit meggrillezett kajszibarackrecept, amit egyszer olvastam, de még nem próbáltam ki, és akkor már tudtam, hogy zabkása lesz a reggeli, lekváralapanyagnak szánt sárgabarackfeltéttel, kakukkfűvel és vajas morzsával megszórva. A kérdés eldőlt, nyugodtan lehetett futni tovább.

Vad, mámoros, már-már idegesítő lelkesedéssel rontottam be a konyhába, ilyenkor nincs megállás, azonnal tudni kell, hogy működik-e, hogy finom lesz-e. Működik, de még mennyire hogy működik, a friss kakukkfű fűszeres-borsos mezőíze szinte csípőssé erősödik a barack krémes édességétől, a zabkása vajas, enyhén diós lágysága megágyaz ennek a vad ízkavalkádnak, a morzsa tartást, ropogós erőt ad a falatoknak.

Az a fajta reggeli étel, amitől nevetni kell, és az emlékének is sokáig lehet örülni, és újra és újra meg lehet próbálni megismételni. Eperrel, cseresznyével, málnával, szederrel, áfonyával – szinte bármilyen cukrozott gyümölccsel működik, nem is kell egy egész éjszakát állnia cukorban, elég lesz neki negyvenöt perc, azaz egy futásnyi idő, és amíg a zabkása fő (…), addig kétkanálnyi vajon pont aranyszínűre is lehet pirítani kétkanálnyi morzsát.

Persze ha erőt vesz rajtunk a lelkiismeret-furdalás, akkor vékonyra szelt cukrozatlan gyümölcs is jó lesz feltétnek, ropogósnak meg a mandulaforgács is megteszi.

Sült almás zabkása sütőben

Hozzávalók:

A zabkásához:  

• 1 bögre apró szemű zabpehely  

• 1 bögre tej vagy mandulatej vagy kókusztej

• 1 kiskanál cukor vagy kandírozott narancshéj vagy méz vagy juharszirup

• 1 csipet só

• esetleg még: 5-10 dkg vaj, 5-10 dkg mandulaliszt

A sült almához:

• 2 alma

• 4 kanál vaj, cukor, barna cukor vagy méz

• esetleg még: csokoládé vagy marcipán, fahéj

Sütőben sütni zabkását önmagában is öröm, nagyon egyszerű, össze kell keverni azonos mennyiségű zabkását és tejet, persze szabad kandírozott narancshéjat vagy cukrot vagy mézet vagy éppen juharszirupot is keverni bele, egy csipet só sem árt neki, aztán egy serpenyőben be kell tenni szépen a 180 fokos sütőbe, és megvárni, hogy tizenöt-húsz perc alatt szépen megfőjön, megsüljön, a zabkásának így enyhe pörkölt dióra emlékeztető illata lesz, és kap némi süteményszerű masszivitást.

Ha lusta vasárnap reggeleken az egész családnak akarunk reggelit, akkor a zabkása­masszába érdemes beleállítani egy-egy fél kicsumázott almát, aminek a tetejére cukrot, barna cukrot vagy mézet kanalazunk, a csutka helyére pedig egy kanál vajat teszünk bátran és dekadensen. Az alma szépen megsül a zabkása tetején, közben levet enged, ami összekeveredik az olvadó vajjal, azt a zabkása szépen felszívja, a végén pedig a sült almára szépen ráolvad a méz és a cukor, ezt remekül ki lehet kanalazni az alma héjából, rá az immár sült almás zabkására.

Az élvezeteket úgy lehet tovább fokozni, hogy tej helyett mandulatejet vagy kókusztejet keverünk a kásába, esetleg vajjal és mandulaliszttel gazdagítjuk (ugyanannyi vaj kell, mint amennyi mandulaliszt), a sült almába meg csokoládét, illetve marcipánt is lehet tenni, fahéjjal is meg lehet szórni. Ekkor persze már rég nem reggelit készítünk, hanem zabkásás serpe­nyős süteményt.

Fotó: freepik.com