Az ősz derekán már minden szorgalmas székelyföldi porta pincéjét a csípős, átható, ellenállhatatlan savanyú káposzta illata uralja. Nincs ez másképp Szépvízen sem, ahol hagyományosan Szent Gál napján vagy az ahhoz legközelebb eső szombaton vágják le a káposztát, majd teszik el télire, ezzel zárva az éves mezőgazdasági tevékenységeket. Hagyományosan, mivel Szépvízen már a 17. században tartottak közösségi káposztavágással egybekötött vásárt.
Az erdélyi vendéglátás többéves – ha nem évtizedes – adósságát vállalta magára és törlesztette a székelyudvarhelyi Trucza Adorján. Az Erdély Ízei Gasztrofesztivál ötletgazdája és szervezője e rendezvénnyel teret biztosított annak, hogy a régió vendéglátása felfedezze és meghatározza önmagát. Az alapos mérlegelés során kiválasztott helyszín, a nem kevésbé megfontoltan átgondolt program és tartalom, a meghívott szereplők és nem utolsósorban az esemény üzenete lényegében tálcán kínálja a lehetőséget az erdélyi magyar és nem csak magyar vendéglátósoknak arra, hogy meghatározzák önmagukat és hatással legyenek az erdélyi gasztronómia alakulására.
Évszázadokkal ezelőtt, a paraszti kultúrában az étkezést nem feltétlenül a kedv, a kívánósság határozta meg, mint napjainkban, azok napi sorozatba rendeződtek, heti és évszakos ritmust, köznapi és ünnepi jelleget követtek. Nemcsak az határozta meg az étkezést, hogy mi volt éppen elérhető, azaz a természet, abba beleszólt az állam, az egyház, a szokás- és munkarend is, vagy éppen az ünnepek, ünnepek által jelölt időszakok is. Ilyen étkezést meghatározó egyházi ünnep a november 11-én megült Márton-nap, amely az őszi szüret, begyűjtés, az éves gazdasági munka végét, valamint az adventi böjt kezdetét jelöli. Márton az ünnep napja, amely ünnephez a liba tartozik.
A mustár a só és az ecet mellett régi és ismert asztali fűszer. Alapjául a növény magjait használják. Bingeni Szent Hildegárd (12. század) orvosságoskönyvében így ír a fekete mustárról: „melegítsen bort, és öntse hozzá, és keverje el, amikor éppen enni akarja, és így fogyassza, mert így a betegeket nem károsítja, mert haszontalanságát a bor melege eltávolítja. Ha azonban bora nincs, öntsön hozzá hideg ecetet, és így fogyasztva nem árt. Ha így a bor és az ecet nem mérsékli, nem használ ételként az embernek. A betegnek nem használ, míg az egészségesnek árt”. Becskereki Váradi Szabó György Medicusi és borbélyi mesterség című írásában (1698) viszont gyógyszerként ajánlja: „a gutaütöttnek mustáros étele, itala legyen, meleg ruhával dörgölgesse gyakorta magát, süvegét gyantával füstölje, úgy tegye fejébe, mikor lefekszik”.
A gyerekek fejlődése, illetve a megfelelő fizikai, szellemi teljesítménye szempontjából nagyon fontos a minőségi tápanyagok, energiaforrás biztosítása számukra a nap folyamán. A tanulók reggeltől sok esetben késő délutánig maradnak az iskolában, ezalatt fontos, hogy biztosítva legyen számukra olyan elemózsia, melyből tápanyagokat és energiát is nyer a szervezetük.
A Székely Konyha és Kert szakácsa, Szőcs Előd tippeket ad, hogyan lehet ezt a különleges fűszert könnyedén beépíteni mindennapi ételeinkbe. Októberben két gyors, egyszerű, laza recepttel készült – vajszószos gnocchi és rillette –, amelyeket igazi csemegévé változtattak Fekete Oszkár termékei.
Majd húsz éve annak, hogy a piacon rám tukmáltak egy szilvafacsemetét, mely úgymond óriási, fehér, lédús gyümölcsöt fog ontani, mihelyt eléri a felnőttkort. Egy-egy évben roskadozik is, a sok besztercei szilva alatt majd földig hajolnak az ágak, és így, ezzel elégedett is vagyok, ugyanis szerintem ez a fajta a szilvák királya. Mindenféle termék előállítható belőle, lehet főzni, sütni, aszalni, sőt, eszes eleink kuktából kikanyargó rézcsövön kicsepegő nedveit is előszeretettel fogyasztották. Ugyan jómagam nem vagyok az alkoholtartalmú italok nagy pusztítója, de hosszú évek során rájöttem, hogy ha egy ember inni akar, inni fog (ha netán javasolják, hogy ne tegye, akkor pont a dupláját fogja elkortyolgatni), ezért az esélyegyenlőség jegyében és a családi béke megőrzése érdekében ajánlott a szilvaíz mellett a pálinka főzése/beszerzése is!
Első magyar konyhafőnökként Széll Tamás 2011-ben Michelin-csillagot szerzett a budapesti Onyx Étteremnek. 2020-ra kifejlesztették a Covid-19 elleni mRNS-vakcinát. A felfedezés egyik vezető kutatója Karikó Katalin magyar származású biológus. A 2022–2023-as tanév második hetében Kovács Piroska székelyföldi családanyának egy héten keresztül sikerült olyan házilag előállított uzsonnát csomagolnia iskoláskorú lányának, amit az maradéktalanul elfogyasztott.
A házi fermentálás (erjesztés) nem egy új keletű eljárás, már évszázadokkal ezelőtt is használták nagyszüleink, dédszüleink mint tartósítási módszert. A napjainkban lassan már „divatossá” vált módszerről gyakran hallani, hogy mennyire egészséges, egyre több recept, tudásanyag jelenik meg róla, azonban sok esetben jótékony hatásai pontosan nem ismertek az emberek körében. Miért is jó ilyen formában fogyasztani a zöldségeket, tejtermékeket, élelmiszereket? Milyen hatással vannak a szervezetünk, emésztésünk működésére, folyamataira?
A középkorban a fűszerek dicsőítése ilyesféle volt: a bors a mennyország közelében, illatos mezőn terem; a legdrágább és legfinomabb fűszereket az arabok a Nílus vizéből halásszák ki, és mivel a Nílus forrása az Édenkertben van, édenkerti származású az isteni fahéj, gyömbér, szerecsendió, szegfűszeg, amelyek hol bódító, hol izgató illatukkal a szerelmi vágyat is hordozzák. Ezzel szemben élt a fűszerhasználat iránti rosszallás és intelem, mivelhogy keresztény embernek kárhozatos cselekedet az ételek bőséges ízesítése és élvezete, mert ez érzéki izgalmat vált ki, ami káros a lélekre. Ilyen vélemények még a 19. században is közkeletűek, például a nevelésről szóló írásokban: a fűszerek gyengítik az önuralom képességét, ezért gyermekek és fiatalok ne fogyasszanak són és cukron kívül más fűszert, mert azok izgató hatásúak, s túl korán felébresztik a testi vágyat, gyakran ez az első késztetés vezet a későbbi kicsapongó életre.
Az emberi civilizáció fejlődésében kulcsfontosságúnak bizonyult a gabonatermesztés széles körű elterjedése, hiszen a könnyen és sokáig tárolható, rendkívül sokoldalúan felhasználható élelmiszer tömegek etetésére alkalmas. Ám mindannak ellenére, hogy a gabonafogyasztás évezredekkel ezelőtt megkerülhetetlenül beépült az emberi étrendbe, a mindennapi kenyerünk a legfontosabb imádságunkban is szerepel, a gabonafélék gasztronómiai felhasználása, a felhasználás módjának sokszínűsége az utóbbi időben megkopott. Ezért szakácsunk, Szőcs Előd szeptemberben bemutatja, hogyan lehet salátákat készíteni (ál)gabonákból.
Apám a könnyedebb pálinkákat szerette, az olyan köményes fajtát, amelyiktől az ember kellemesen bódul, és csak lassan kezd ágaskodni benne a virtus. Merthogy a pálinka ivásának művészete nem arra megy ki, hogy felhajtunk pár pohárral és dúvadként rontunk a velünk szemben levőre, hanem arra, hogy leülünk szépen, és elkezdünk beszélni. Apám ezt erősen szerette: ő beszélt, és mások hallgatták. Ha megszólalt, előbb-utóbb mindenki elcsendesedett körülötte, folytak a történetek, s ahogy iddogálta a könnyű pálinkát, menetrendszerűen érkeztek a csipkelődések is, mindenki irányába volt egy-egy kedvesen belekötős szava, pontosan olyan erős, amennyiért még nem sértődött meg az illető, habár már fontolgatta.
