Kertelés nélkül bevallom, mióta a bal lábam a jobb – és ez még nem azt jelenti, hogy egészen jó –, teljesen elhanyagoltam (nem lévén más választásom) egyik kedvenc foglalatosságomat, a kertészkedést. Nem mondom, hogy az effajta munka könnyű, de szerethető, és vannak előnyei is: sokkal jobb, mint egy pszichoterápia, az embernek sikerélménye van, feje fölött kék (általában) az ég, tüdejében friss (aránylag) a levegő, fülében madárcsicsergés, mindeközben meg még a növekedés csodáját is szemlélheti. Nem utolsósorban maga az eledel is egészségessé válik, azáltal, hogy a növények rovar- és gyomirtómentességet élveznek.

Manapság a meniszkuszra veszélyes fűnyírás még megy, mert ugye az olyan, mint egy alaptánc, csak lépkedni és fordulni kell, de a guggolás és térdelés már nem annyira (még szerencse, hogy nem vagyok katolikus vagy égetni való diák a múlt század elejéről), így került aztán a földem kényszerpihenőre, gazdájával együtt. De, olvasván eme kiadvány ízes kertésznaplóját, teljesen ki- és megéhezetten vetettem bele magam a munkálatokba. Melynek kezdeteként interjú készült kisebbik fiammal, hajlandó-e értékes művészkezeivel testközeli kapcsolatot létesíteni az édes anyafölddel. Igenleges választ kapván, el is láttam értékes útmutatásokkal, mely után elvonult – miként híres névrokona az oroszlán barlangjába – a hallottakat gyakorlatba ültetni, szarvánál ragadva meg a rotációs kapát, felásni a földet, majd azt ágyásokra szabdalni. Sok óra teltén, némi elfojtott pánikkal követtem én is, de megnyugvással (no meg némi visszafogott vihogással) szemléltem az elém táruló látványt: a gyermek az ösvényben békésen üldögélve szemelgette kifelé az ágyásból a gyomokat. Hát így került egy újabb korosztály a földművelés göröngyösen szép ösvényére – mely a friss zöldség-gyümölcs mennyei mezejére vezet –, a magok meg a palánták pedig az ágyásba (ez utóbbi már általam). Eme július havában az arra tévedőt már a katonás rendben álldogáló (miként Napóleon seregei csata előtt) zöldhagymáim fogadják, harsogó zöld mángoldlevelek integetnek, rögtön mellettük eper és egres pironkodik. Ha tündér lennék, jómagam is itt lakoznék, a cukkinilevelek között aranyló egyik viráglak bérlőjeként.  

Eper–rebarbara leves

Az eper azon gyümölcsök egyike, melyek szépségük, gusztusosságuk, ízletességük miatt sokunknak kedvenceink. Kihevült alanyok számára kiváló szomjoltó (mondjuk, mire ideér a meleg, leérik az eper) ráadásul szépít, méregtelenít, fiatalít és fogyaszt. Szupergyümölcs, egymagában teljesíti minden nő álmát! A rebarbara pe­­dig az a gyümölcs, ami igazából zöldség. Ez az a növény, melynek csak azért fogyasztjuk a szárát, mert a levele mérgező. Fanyar, savanykás íze miatt remek kiegészítője leveseknek, lekvároknak, kom­pótoknak, süteményeknek. Kevésbé érett koromban hajlamos voltam a túlfogyasztására – nyers állapotában –, mely ugyan kedvezőtlenül befolyásolta a család éjjeli pihenését, de szervesen hozzájárult a mértékletesség előnyeinek megtapasztalásához.

Mivel lassacskánt beköszönt a hideg le­vesek időszaka, készíthetünk eperlevest, amelyet kiváló társa és cimborája, a rebarbara még ízletesebbé tehet. Gyümölcslevesem (mint mindig) most is úgy készült, hogy megfőztem egy tasak tejszínízű pudingot, 2,5 liter vízzel, öt-hat darab apróra vágott rebarbaraszárral, sóval, cukorral, majd lehűlése után belecsorgattam a villával kissé széttört ½ kiló epret.

Mángold és krumpli

Sült halak mellé napjainkban e tájakon ál­­talában szalmakrumpli vagy puliszka a választható köret, zsenge gyermekként garantáltan krumplisaláta kerülhetett mellé a tányéromba. Nem túl régen ismerkedtem meg egy újabb egyeddel, mely főleg Horvátország – de tán az egész Balkán – tengerpartjain sorozatosan veszi le lábáról a nyaralók ízlelőbimbóit, és ez nem más, mint a mángoldos krumpli. A mángold errefelé kevésbé népszerű zöldség, pedig olyan, mint egy három az egyben szuperakció, egymagában egyesíti a spenót, spárga és rebarbara jó tulajdonságait. Emiatt bérlője kertemnek, általában  a zöldpaszuly tőszomszédjaként éli mindennapjait, ugyanis jó barátként szeretnek egymás mellett lakni.

Hozzávalók:  

• 70 dkg krumpli

• 50 dkg friss mángold

• 4 gerezd fokhagyma

• 1 hagyma

• olívaolaj

• só

• bors

• szerecsendió

Elkészítés:  

A krumplit kockára vágva megfőzzük. A mángoldot leforrázzuk, majd jeges vízbe tesszük. A hagymát és fokhagymát az olajon megpirítjuk, belekeverjük a mángoldot, végül a krumplit. Kukoricalisztbe forgatott, sütőben sült pisztránggal társítva mennyei falatok fordulhatnak be/meg szájunkban!

Egreses pite

Kedvenc süteményeim a piték családjának tagjai. Sajna, gyúrt tésztáim még a leggyen­gébb szépségversenyen sem léphetnének dobogóra, ezért is szimpatikus ez a recept, melyben az alaptészta is kevert. Svájcban találkoztam vele (említettem már, a darált mandula Nyugat-Európa ki­váltsága, mi ritkábban dőzsölünk vele), szerelem volt első látásra, és olyan tartós, hogy azóta sem váltunk el egymástól. A sü­temény eredetileg rebarbarával készül, de mivel az már beleugrott a levesbe, egres helyettesíti, ami egyébként szintén egyik elhanyagolt gyümölcsünk. Annak ellenére, hogy az egyik legigénytelenebb fajok közé tartozik, és megterem szinte magától, egyre kevesebb kertben van jelen. Tán jellegzetes fanyar íze is közrejátszhat ebben, de igazi rajongóit csakis az tartja vissza egy bokor azonnali lekopasztásától, hogy természetes hashajtóként tartják nyilván (ezért nagyobb mennyiség fogyasztása esetén nyomatékosan ajánlott az otthon tartózkodás). A legnagyobb kihívást a szedése jelentheti, gyümölcsméretű tüskéi miatt, de ha ezt átvészeljük, máris igazi finomságok alapanyagaként szolgálhat.

Hozzávalók:  

• 100 g vaj

• 3 tojássárgája

• 1 tasak vaníliás cukor

• 50 g kukoricakeményítő

• 150 g liszt

• 1 ½ teáskanál sütőpor

• 6 evőkanál tej

• 150 g cukor

• 3 tojásfehérje

• 50 g őrölt mandula

• 450 g rebarbara/egres

Elkészítés:  

A vajat, a cukrot és a vaníliás cukrot kikavarjuk a tojássárgájákkal, majd belekeverjük a kukoricakeményítőt, a lisztet, a sütőport és a 6 evőkanál tejet. 30 perc sütés után a tetejére kanalazzuk a cukorral felvert tojásfehérje, az őrölt mandula és a rebarbara (vagy egres) elegyét, majd még visszatoljuk a sütőbe ugyanannyi időre.