A szomszéd kertjétől számított harmadik ágyásban idén is beütött a vész. Bár fagy nem volt, mégis jelentős számú szárba szökkenő növényt voltam kénytelen feláldozni a kertészeti amatörizmus oltárán. Mindenki arról számolt be, hogy míg a helyi hatóságokat a december közepén lehulló hó lepi meg, a Csík környéki kertészeket a májusban érkező meleg. Népi szófordulattal élve rendkívül kövér időjárás van, ami annyit jelent, hogy magas hőmérsékletű napsütéses, valamint esős napok váltják egymást jelentős hűmérséklet-ingadozás nélkül.

Persze a gyomnövényeknek senki nem szólt, hogy illene visszavenni a burjánzásból, ezért ők – őshonosok lévén – talán még egy kicsit erőteljesebben is képesek fejlődni, mint az elkényeztetett, háromszoba-összkomfortban előnevelt nyámnyila kultúrnövények. És persze nekem sem szólt senki arról, hogy a gyomoknak nem szóltak. Történt ugyanis, hogy május elején alaposan megdolgoztam a III. számú szabadtéri ágyást: ásóvilla, rotakapa, vasgereblye, és elvetettem a murokmagokat, a négy hosszú sort pedig vékony réteg alaposan átrostált komposzttal takartam be nagyjából egy centiméter vastagon. És vártam türelmesen, mert a murokhoz türelem kell. Kibújt egy sziklevél… aztán még egy és még egy, de egyik sem volt murok. Ha éppen a birtokon voltam, fékezett habzással kihúztam néhányat, de attól is féltem, nehogy megzavarjam a csírázást. Aztán nagyjából egy hétig nem voltam jelen, visszatérésem idején pedig az egész ágyáson, nem csupán a sorokban, megjelent megannyi sziklevél és természetesen elvétve néhány murok is. Bár a komposzttakarónak köszönhetően jól látszódtak a sorok, mégsem mertem kigyepálni a nemkívánatosakat. Abban reménykedtem, hogy a kövér időjárásnak köszönhetően jó erőre kapnak a murkok, jól megnőnek, s akkor majd könnyebb lesz. Valóban erőre kaptak. A gyomok. A türelmes várakozás vége az lett, hogy nagyjából egy hónappal a vetés után ismét a következő műveletsort kellett élesíteni: ásóvilla, rotakapa, gereblye, murokmag. Szó se róla, nagyon fájt.

Elgurult a zöldborsóm

És ez nem csupán az én panaszom. Idén sokan panaszkodtak, hogy rejtélyes kór támadta meg a szabadföldbe vetett zöldborsót. Ellentétben a fóliasátorban még márciusban nevelt zöldborsóval, amit – ahogy az előző epizódban is eldicsekedtem – már le is szüreteltem, meg is főztem, egyik részét el is raktároztam. A szabadföldivel más volt a helyzet. Annak ellenére, hogy jól kihajtottak és kiváló egészségben kezdtek el nőni, felkötözésüket követően egyszer csak megtorpantak, leveleik elsárgultak, megálltak a növésben, még mielőtt értékelhető magasságot értek volna el. A rejtély természetesen csak nekünk, kezdő kertészeknek rejtély, egy növényegészségi szakember valószínű ránézésre megmondta volna, hogy mi az oka. A magam részéről egy gyors újravetéstől remélem a megoldást, azt, hogy a nyár folyamán még legalább egyszer zöldborsót szüreteljek. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az újravetésnek már megvannak a maga ideológiai mozgatói is, ugyanis azt tapasztaltam, hogy az egymástól megfelelő távolságra kialakított fészekbe való ültetés jobban fejlődő, különálló bokrokat eredményez, míg a sűrűn sorba vetett magok lényegesen csenevészebb, gyengébben fejlődő töveket eredményeznek. E művelet eredményei e sorok írásakor még nem látszanak.

Teafüvek, gyógynövények, fűszernövények

Már tavaly egész hosszú sor gyógy- és fűszernövény jutott eszembe, hogy mi mindent is szeretnék szívesen látni a kert különböző, füvesnek kikiáltott sarkaiban. Idén már eszembe jutott az is, hogy akkor ezeket talán el is kellene ültetni, lévén, hogy nagyobb részük évelő.  

A tavaly elvetett kakukkfű sikeresnek bizonyult, igaz, csak idén nyárra teljesedett ki az ültetvény, de végre ontja magából az apró, illatos rózsaszínes virágokat. Ez jelenti a családi teázás legfontosabb hozzávalóját, légúti megbetegedések szezonjában kakukkfűfőzet kerül a gyerekek fürdővizébe is.  

Másik legfontosabb teafüvünk a menta, és az bizony nagy feladvány volt. Még tavaly elszúrtam néhány borsmentatövet, de annak kezdetben valószínűleg több és jobb minőségű gondoskodásra lett volna szüksége, mint amit én tudtam biztosítani, így nem élték túl. Saját kertünk talajában viszont rengeteg fodormentagyökér lehetett még a föld tavalyi megmunkálása előtt, mert amióta műveljük a veteményest, a gyomnövények számottevő hányada fodormenta, és a jelek szerint nagy örömmel tenyészik az ágyásainkban. Sikerült viszont meggyökereztetni egy, a borsmentához nagyon hasonló fajtát is, kutatásaim szerint ez a vízi menta.

Zsálya és rozmaring idén tavasszal került a földbe, a levendulatő egy év alatt kisebb bokorrá fejlődött. Kapor mindössze egy nőtt idén, az is a fóliasátorban, de az az érzésem, hogy már sosem fogok megszabadulni tőle, csombor egyáltalán nem termett, valószínűleg azért, mert nem is ültettem. A tárkonyt is nemes egyszerűséggel elfelejtettem telepíteni, de majd jövőre… Azt is.

Kertészvacsora: húzz hagymát, murkot s egy flekkent 

Semmi kétség afelől, hogy a háztájon termő zöldségek messze több ízanyagot tartalmaznak intenzív termesztésből származó rokonaiknál. Valószínű, hogy brit tudósok ezt oda is, vissza is több ízben igazolták, én viszont adok egy receptet arra, hogy a házilag termett zöldség biztosan jobban essen, mint bármi más. Hozzávalók: egy, legfeljebb két gyomos ágyás, rekordközeli meleg kora délután. Elkészítés: alaposan gyomláld ki az ágyásokat, vigyázva arra, hogy tévedésből kellő mennyiségű murkot, céklát, hagymát és fokhagymát is kihúzz. Ha ezzel végeztél, alaposan mosd meg a zöldségeket.

Flekken friss zöldségekkel

Hozzávalók:

• 1 kötés frissen húzott sárgarépa

• 1 kötés frissen húzott cékla

• 2 frissen húzott újhagyma

• 1 fej frissen húzott fokhagyma

• 1 kisebb csokor kakukkfű

• 2 szelet nyakkaraj  

• diónyi vaj

Elkészítés:

A murkot és a céklát 3-4 percen át főzzük elő sós vízben. A hússzeleteket sózzuk, borsozzuk, és dörzsöljünk rájuk frissen aprított fokhagymát. Egy serpenyőben habzásig hevítsük fel a vajat, a hosszában elvágott hagymákat vágott oldalukkal lefelé süssük aranybarnára. A visszamaradó zsiradékhoz adjunk kevés mézet, és tegyük bele a szintén hosszában elvágott előfőzött zöldségeket is. Alaposan forgassuk át.

A hússzeleteket grillezzük vagy süssük meg serpenyőben. Tálaljuk a zöldséggel együtt.