Székelyföldön leostyán. Rab János is így emlegeti Népi növényismeret a Gyergyói-medencében című könyvében (Csíkszereda, 2001): „A burgonya és a káposzta gyakran kerül asztalra, ezért változatosan igyekeznek elkészíteni. Ebben segít a kiskert, ahol mintegy tízféle fűszernövényt tartanak, sajátosnak mondható a leostyán, csombor, tárkony gyakori használata… A leostyán közismert, gyakran termesztett. Gyógyhatása: gyökérfőzete csökkenti a vérnyomást és segít leszokni a dohányzásról.”
Hanusz István természetrajzi szakíró Fűben, fában című könyvében (Budapest, 1905) ötvözi a növénytani leírást a kapcsolódó néprajzi ismeretekkel és legendákkal, ezt írja a lestyánról: „Eredetre nézve külföldi a lestyán vagy levestikom ‒ Levisticum officinale ‒, de elvadultan tenyészik már Erdély-részben és Felső-Magyarországon. A nép annak levél- és szárbeli részeit füstölésre használja torokfájás ellen, a gyógyszertárban ellenben már valaha vízelhajtó-szerül szerepelt. Mindamellett úgy tartja felőle a bukovinai csángó-magyar leány, hogy a bűverejével legényt szerez neki; hordja is magával szüntelen.”
A lestyán ókori történetéről tudjuk, hogy „dezodorként” is kiválóan működött, teáját lemosónak használták a testszag semlegesítésére, friss leveleit pedig a lábbelibe rakták ugyancsak ilyen céllal. Nem mellékesen a fertőtlenítő hatása is érvényesülhetett.
A gasztronómiatörténet szerint az ókorban mind közül a lestyán volt az a legnépszerűbb fűszernövény, amelyet a szárnyasokhoz és a tenger gyümölcseihez használtak. I. Károly frank császár a 812-ben kiadott mezőgazdasági rendeletében, a Capitulare de villisben általában a répatermesztés fontosságára hívta föl a figyelmet, de többek között a fűszer- és gyógynövények ismertetésével is foglalkozott, például minden királyi birtokon kötelezővé tette a lestyán termesztését, amennyiben az éghajlati viszonyok azt megengedték. Ennek eredményeként a lestyánnak nőtt az ismertsége és a népszerűsége is az egyes régiók konyhájában.
Pannóniába a rómaiak közvetítésével került, többnyire gyógynövényként betegségek kezelésére. Erdélyben sok helyütt az ártó szellemek távol tartására is alkalmazták, csokorba kötve, az ajtófélfára illesztve a fokhagymakoszorúval együtt. A magas, illatos lestyán elmaradhatatlan színfoltja volt egész Európában a középkori kolostorok kertjeinek.
A lestyánnak enyhén csípős, intenzíven édes, a zellerre hasonlító íze van. Ausztriában, Dél-Németországban, Romániában és Bulgáriában a különböző levesek és raguk népszerű hozzávalója. Minthogy a lestyán íze meglehetősen intenzív, és hosszan tartó főzés hatására sem veszít az aromájából, fűszerként jobb csínján bánni vele. Kiadós fűszer, tehát kevés is elég belőle, a friss vagy szárított levelek mellett a porrá őrölt szárával is növelik a mennyiséget. A vastagabb, friss szárrészek grillezve is tányérra kerülhetnek.
Manapság a lestyán jellegzetes illata, íze a különféle fűszerkeverékekből is ismerős lehet. Olvasom, hogy a forgalomban lévő leveskockák, levesporok illatát, ízét is a bennük lévő lestyán határozza meg, teszi karakteressé. Így nem véletlen, hogy főleg német nyelvterületen a lestyánt Maggi-fűként ismerik és emlegetik. Na és olvasom azt is, hogy bár sokan Maggi- vagy Vegeta-növénynek hívják, a hiedelemmel ellentétben egyik ételízesítő sem tartalmaz természet adta lestyánt, hanem ízfokozókkal érik el a kívánt aromát. Hogy melyik állítás hiteles, azt nem tisztem és nem is tudom eldönteni.
Nem tudom azt sem, igaz-e az a gyakorta felbukkanó állítás, hogy másnaposság esetén, nagy lakomák után hasznos a lestyántea. Ártani biztos nem árt! A gyógynövénykönyvek szerint a régi házi gyógymódok között a lestyángyökér teáját nikotin- és alkoholmérgezéseknél is használták.
Az érdekességeken túl ma már leginkább azt tudjuk róla, hogy a lestyán az erdélyi konyha közismert fűszere, na és a jellegzetes savanyú leves, a román csorba elengedhetetlen ízesítője. Lestyán nélkül nem csorba a csorba. Fűszerkeverékekben jól illik a fokhagymához, hagymához, majoránnához, korianderhez és borshoz, úgyhogy érdemes ilyent készíteni, persze ízlés, tetszés szerint adagolva az összetevőket. A likőr- és konzervipar is felhasználja ízéért és illatáért, mindemellett a mai gyógynövénykönyvek is említik gyomorerősítő, emésztést serkentő, vizelethajtó hatását.
A lestyán tehát a húsleves és egyéb húsos finomságok kedvelt ízesítője. Nem hiányozhat a fűszerládikónkból és a házi kertekből. Erkélyen cserépben is nevelhető, így mindig friss levelet használhatunk. Konyhatündérek, na és persze a konyhaséfek is azt javasolják, hogy ha például töltött kacsát vagy csirkét készítünk, a belsejét szárított lestyánnal kell bedörzsölni, és a töltelékbe is jár csipetnyi lestyánlevél.
Fotó: Shutterstock
