A gyorséttermek gombaszerű szaporodása és egyre növekvő népszerűsége a levesfogyasztás lassú, de majd biztos halálát eredményezi. Mert, ugye, egy hamburgerrel a kézben simán navigál az emberi egyed előre az útján, de egy tányér levessel ugyanez már cirkuszi mutatványnak tűnne. Asztalhoz ülni meg nincs idő, mert dolgozni meg játszani meg bármi fontosat kell, aztán csak ámulunk, hogy egyre kevesebb az erőnk, az energiánk, az állóképességünk, az egészségünk.
Az emberi test egyik alkotóeleme az ízlelőbimbó, melynek teljes kihasználtsága nélkül enni pont olyan szintű élvezet, mint bedugott füllel (a fülhallgató, mondjuk, kivétel) zenét hallgatni. Az élet sok kellemes dolgot tartogat számunkra, melyek emléke a rossz idők beköszöntésekor fokozottan tartja bennünk a lelket. Együnk tehát lassan, terített asztalnál, kellően értékelve minden falatot és pillanatot. Legyünk hálásak, hogy megadatott nekünk, és ha lehetőségünk van, juttassunk azoknak is, akik hiányt szenvednek! Eme kanyar után, visszatérvén mai témánkhoz, bizton kijelenthetem, ha egy leves meg bármely egyéb eledel között kell választanom, az első nyeri el minden esetben a szavazatom. A leves, amely étel, de ugyanakkor ital is. Pláne a nyári, hideg változat. Hűsen, fűszeresen oltja szomjunkat és valamennyire éhünket is.
Mai legelegánsabb levesünk az alábbi tökkrémleves, mely nemcsak ízével, hanem szépségével is gyönyörködteti érzékeinket. Ha idejében nem megettük, hanem elvetettük a tök magjait, az év e szakaszában már megelőzhetjük a csigákat a tökevésben. Mondják, hogy „lassú, mint a csiga”, de e kijelentés egyre inkább megdőlni látszik. Tehát sok kis tököt, cukkinit eszünk, megnőni ugyanis nincs idejük. Sebaj, nincs is jobb egy harsányzöld vagy krémsárga, zsenge tökfélénél!
Hozzávalók:
• ½ db cukkini
• 6 ek. olívaolaj
• 1 ek. almaecet
• só, bors
• 1 csipet csili
• 1 fej vöröshagyma
• 2 cikk fokhagyma
• 2 szál zöldhagyma
• 1 kg tök
• 1 csokor friss kapor
• 450 ml zöldségalaplé
• 240 g joghurt
Elkészítés:
A cukkiniből zöldséghámozó segítségével csíkokat szelünk, majd meglocsoljuk két evőkanál olívaolajjal, az almaecettel, megszórjuk egy csipet sóval, borssal, csilivel, és hűtőbe rakjuk. A hagymát a fokhagymával és a zöldhagymával együtt megpirítjuk a maradék olajon, hozzádobjuk a tökkockákat, majd pár perc múlva az apróra vágott kaprot. Miután az alaplével még pár percig rottyant, belekeverjük a joghurtot, majd az egészet turmixgépben krémesítjük. A feltekert cukkinicsíkok köré öntjük a levest.
Ázsiában hasonlóképp készítik az uborkalevest, csirkehúsalaplével, szójaszósszal, csilivel és pirított szezámmaggal. A levesbe jégkockát is tesznek, hogy teljesen biztosan hűsítsen.
E tájakon igazán kedveljük a tartalmas leveseket, egy idő után ellenben a megfáradt gyomorműködésnek is jár egy kis vakáció, mely alkalmakkor igen nagy élvezettel fogyasztunk gyümölcsleveseket. Pláne nyáron! Azt a gyümölcsöt, amely júliusban vérvörösen virít fánk ágain, bírja a fagyasztást (mindenféle fakszni nélkül), a főzést és az aszalást, meggy néven anyakönyvezték. Bizton állítom például, hogy az aszalt meggy finomabb a mazsolánál! Süteményekbe nem is sikerül eljutnia, mert kiszemelgetjük a tasakból, minimalista desszert gyanánt. Eltevési sorrendünk a következő: meggyszedés, mosás, magozás, cukorral érlelés a napon, végül nyakon öntés (még nem nyakon leöntés!) alkohollal. Következő adag: szedés, mosás, magozás, lecsepegtetés, dobozolás, fagyasztás. Ebből készülnek például az ínycsiklandó feketeerdő-torták. Utolsó adag: szedés… és főzés. Főhet belőle azon frissiben frissítő meggyleves, a megszokott gyümölcs-puding keverék formájában.
Hozzávalók:
• 1 kg meggy
• 1 tasak vaníliás puding
• 200 ml tejszín
• 200 ml joghurt
• jó csipet só
• cukor ízlés szerint
• 1 citrom
• 1 tk. fahéj
• 1 csillagánizs
• 4 szegfűszeg
• 1 tk. gyömbérpor (ha nincs friss)
Elkészítés:
Egy vaníliás pudingot feltöltök vízzel, beleszórom a fűszereket és persze a kimagvalt meggyet. Megfőzöm, kavarok bele joghurtot (gyümölcsöset akár, úgy még finomabb), a tányérban akár díszíthetem tejszínhabbal is. Jégkockával, csészébe töltve is kortyolgathatjuk, beszélgetés, netán olvasás közben.
A gazpacho tán az egyik leghíresebb és leghűsítőbb leves, mely Spanyolhonból terjedt szerteszét a világba. Pont olyan, mint egy nyári vakációs kötelező olvasmány, csak épp nem a szellemünket, hanem szervezetünket táplálja. Az alapgazpacho a paradicsom és a paprika házasságából született, melyeket uborka, fokhagyma, bazsalikom és kovászos kenyér támogat, és főzés nélkül, turmixolás nyomán kerülnek a tányérba. Az idők során aztán, egyéb nyersanyagokkal gazdagodván, napvilágot láttak a gazpacho levesek olyan alfajai, mint például a dinnyés.
.jpg)
Hozzávalók: 1 kg görögdinnye, 2 szál szárzeller, 200 g koktélparadicsom, 1 db kaliforniai paprika, 1 db kígyóuborka, 1 cikk fokhagyma, 1 csokor friss bazsalikom, 1 csokor friss koriander, 1 db lime leve, 1 ek. almaecet, só, bors, 150 ml olívaolaj, 4 ek. feta.
Elkészítés:
A zöldségeket az olívaolajjal, esetleg kevés vízzel krémesre pürésítjük. Fetakockákkal, pirított kenyérrel tálaljuk.
