E tájakon igazán kedveljük a tartalmas leveseket, egy idő után ellenben a megfáradt gyomorműködésnek is jár egy kis vakáció, mely alkalmakkor igen nagy élvezettel fogyasztunk gyümölcsleveseket. Pláne nyáron! Azt a gyümölcsöt, amely júliusban vérvörösen virít fánk ágain, bírja a fagyasztást (mindenféle fakszni nélkül), a főzést és az aszalást, meggy néven anyakönyvezték. Bizton állítom például, hogy az aszalt meggy finomabb a mazsolánál! Süteményekbe nem is sikerül eljutnia, mert kiszemelgetjük a tasakból, minimalista desszert gyanánt. Eltevési sorrendünk a következő: meggyszedés, mosás, magozás, cukorral érlelés a napon, végül nyakon öntés (még nem nyakon leöntés!) alkohollal. Következő adag: szedés, mosás, magozás, lecsepegtetés, dobozolás, fagyasztás. Ebből készülnek például az ínycsiklandó feketeerdő-torták. Utolsó adag: szedés… és főzés. Főhet belőle azon frissiben frissítő meggyleves, a megszokott gyümölcs-puding keverék formájában.

Egy vaníliás pudingot feltöltök vízzel, beleszórom a fűszereket és persze a kimagvalt meggyet. Megfőzöm, kavarok bele joghurtot (gyümölcsöset akár, úgy még finomabb), a tányérban akár díszíthetem tejszínhabbal is. Jégkockával, csészébe töltve is kortyolgathatjuk, beszélgetés, netán olvasás közben.