Zsenge gyermekkorom óta szeretek olvasni, az idők során változás csak abban történt, hogy a jelenkorban már nem almafán, szénapadláson vagy paplan alatt, elemlámpával művelem. Fantasztikusan varázslatos ez a világ (borzongással, szomorúsággal, jókedvvel, örömmel, csodálattal teli), melyben, sajna, manapság egyre kevesebben bóklásznak. Nagyon szeretek régi szakácskönyveket is forgatni, imitt új receptekre és kifejezésekre is találhat az ember. Ma épp a finomfű után nyomoztam (ami minduntalan feltűnik az örmény levesekben), és jelentem, sikerrel jártam, 1 csokor petrezselyem, 1 csokor kapor, 2 evőkanál metélőhagyma, 1-1 evőkanál friss rozmaring, bazsalikom és tárkony keverékeként azonosítottam. Most mégis, egy olyan örmény levesről mesélek, amiből ez hiányzik, tehát garantáltan reprodukálható bármikor. Mutatkozzék be hát a mi káposztalélevesünk és a koreai kimchi leves örmény testvére: a szulig leves. Savanyú káposztalevesünk most mindenképp időszerű is, lévén farsang, az alkoholos telítettség némelyeknél pedig igen magas. Alkotásunk megfáradt gyomrok varázsgyógyírévé válhat egy átmulatott éjszaka hajnalán. Roppant gyorsan, kevés hozzávalóból, ízletes, forró leves csúszhat le az egyébiránt a sorozatos alacsony hőmérséklet által is bántalmazott torkokon.

Konyhai ténykedésünk, tekintettel az ünnepre (úgymint farsang) és a kakas csontos részeire, húsleves főzésével kezdődött, melynek főtt zöldségeiből és a csontokról lefaragott húsokból salátát készítettünk. A kockára vágott friss zöldségeket és gombát a zsíron lepirítjuk, felöntjük a húsleves levével, mielőtt majdnem elkészült, beleszórjuk a laskát, és készre főzzük. Kis tejfölös támogást is el bír viselni. Egyszerű és nagyszerű.