Nyári melegben sokak számára kedvelt üdítőital a tonik víz. A klasszikus tonik víznek mindössze három összetevője van: szénsavval dúsított víz, kinin, cukor vagy más édesítő. A tonik alapanyaga, azaz fűszere a kinin, elsődleges szerepe valamikor nem a fűszerezésben rejlett, hanem a gyógyításban, az első hatékony gyógyszer volt a malária kezelésében.

A 17. században kezdték használni, és egészen az 1940-es évekig számított a leghatásosabbnak, amikor a helyét már más gyógyszerekkel is pótolni tudták. Bár ma már jóval hatékonyabb malária elleni szerek is kaphatók, a kinint ma is használják. A kinin a cinchona fa kérgét jelöli a dél-amerikai indián nyelvben, szó szerinti jelentése szent fakéreg. 1820-ban sikerült a kinint kivonni a fakéregből, de még sokáig egyenesen a kérget használták, meg­szárították és finom porrá őrölték, majd belekeverték valamilyen italba. Első­sorban gyógyszer volt, de hamarosan élvezeti ital is. A legenda szerint az Indiát gyarmatosító britek az 1850-es évek közepén sikeresen te­le­pítettek Indiában „lázfaültetvényeket” ott, ahol a gyilkos malária betegsége pusztított. A brit hatóságok kiosztották a helyben előállított kéregport a katonáknak és a köztisztviselőknek. A gyarmatosítók a nagy mennyiségű maláriaellenes kinint a rendkívül keserű íze miatt cukros vízzel vagy alkohollal, leginkább ginnel, azaz borókapálinkával kezdték keverni, és így alakult ki a tonik víz és a gin-tonik koktél, amely az egész világon elterjedt és egyik legközismertebb üdítővé, illet­ve alkoholos itallá vált. A kinin kesernyés ízalakítónak való felhasználása ma is élő gyakorlat, a tonik vízen és gin-tonikon kívül vermutokat, sherryt, sört, rumot, sőt bort is fűszereznek vele. A leghíresebb a Schweppes tonik víz, ami az 1870-es években jelent meg a piacon, lett népszerű, és ez máig csak annyiban változott, hogy ártalmatlan mennyiségre csökkent a kinintartalma. Az 1950-es években ugyanis a koktélreceptes könyvek még arra figyelmeztették az embereket, hogy a túl sok tonik víz, valamint a gin-tonik árthat a kinin mellék­hatása miatt, ami nagy mennyiségben rosszullétet okozhat. Erre azért volt szükség, mert sokan a házi készítésű, kininfakéregből készült szirupokat használták, amelyekben a kinin mennyisége ellen­őrizhetetlen volt.  

Az indiai növényismeretben, azaz a gyógyító ayurvédikus világképben összesen hat íz létezik, vagyis kettővel több, mint amennyit a nyugati világban felsorolnak. A klasszikus édes, savanyú, sós és keserű ízek mellett a csípős és fanyar ízeket is elkülönítik. A keserű íz élettani hatásai között említik, hogy visszaadja az elvesztett ízérzékelést, méregtelenítő, antibakteriális és emésztést segítő, enyhíti a szomjúságot. A keserű ízek mértékletes fogyasztása könnyűvé, kreatívvá és spontánná tesz. A túl sok keserű azonban fáradtságot, szédülést, bizonytalanságot és szorongást okozhat. Keserű zöldségek: endívia, cikória, spe­nót, kelkáposzta, római saláta, zeller, brokkoli, kelbimbó; fűszer: kurkuma keserű és fanyar, kinin nagyon keserű; gyógynövény: gyermekláncfű, aloe vera; aztán a kávé, tea stb.

A keserű italok csa­ládjába tartoznak az úgy­­nevezett gyomorkeserűk. Ezek között is világhírű hungarikum az Unicum, a keserű gyógy­­növénylikőr, amelyet Magyar­ország egyik nemzeti itala­ként tartanak számon. A li­kőrt 1790-ben alkották, és ma is több mint negyven gyógynövényből álló titkos recept szerint készítik. Az ital neve állítólag II. József császár dicsérő szavait őrzi, aki 1790-ben, amikor megkóstolta, azt mondta: ez unikum, azaz egyedülálló.

És íme, egy gyomorkeserű-likőr receptje azoknak, akik kísérletezni akarnak az ízekkel. Egyenlő arányban esszenciát készítünk a következő fűszernövényekből: édeskömény, konyhakömény, fehér üröm, kálmosgyökér, izsópfű, koriander­mag, cickafarkfű, édesgyökér. Az egészet megdaráljuk és széles szájú üvegbe tesszük: 20 grammnyihoz kb. 7 deci tiszta szeszt és 3 deci vizet öntünk. Gyakran kevergetve hét-tíz napig érleljük. Ezután leszűrjük és ízlés szerint édesített szirupot töltünk hozzá. Az esszenciát ízesíthetjük még csipetnyi szerecsendióval, kis darabka vaníliával, narancshéjjal és szegfűszeggel.

Fotó: pixabay.com