Sajna, megérkeztek a hűvösebb napok, melyek köztudottan nem tartoznak a kedvenceim közé, de állítólag a nyáron meg a nagy meleg miatt nyavalyogtam. Most meg már fejvesztve keresem a szekrény mélyére száműzött meleg göncöket, az asztalon meg a forró leveseket.
Mindig szerettem a bundákat, persze nem kell azonnal rosszra gondolni, nem nercről meg társairól van szó, hanem azon panírozási eljárásról, amikor mindenfélét mindenfélébe mártogatva, forró zsiradékban kisütünk. Műveljük ezt igencsak régóta, manapság is, eleink hagyományait illendően szem előtt tartva, (többek között) rántott csirkével tiszteljük meg vasárnapi asztaltársaságunkat. De én, egy szép őszi napon, mindenekelőtt magamat tiszteltem meg egy nem túl kora reggeli biciklitúrával, az egészséges életmód jegyében. A bicikli ugyan minimálelektromos, emelkedőn +1 emberi láberőt igényelne, és ha a pedált nem a hátsó csomagtartó alá szerelték volna, talán még hajthatnám is. Friss levegő, harsány csicsergés, őszillatú langyhideg szellő, ingyenes wellness után máris nekigyürkőzhetünk a kevésbé egészséges falatok gyártásához. Jómagam leggyakrabban kicsontolt csirkecombot, sajtot vagy zöldségeket sütök, liszt/tojás/kukoricapehely bundában, de ez nem szentírás, változások becsúsznak, mert ugye annyi finom falat létezik ezenkívül is! A bundák mérete, összetétele országonként változik (nemdebár mi is cserélgetjük a kabátjainkat?!), melyeket kipróbálni, megkóstolni kárunkra semmiképp nem válik. Szeretném hinni, hogy egy jó székely almás hús pont olyan élvezeti forrás lehet egy külhoninak, mint nekem a pekingi narancsos kacsa!
Szóval variációk és kombinációk széles skálájából válogathatunk: mit, mibe mártva, miben sütünk ki? Mert természetesen az sem mindegy, hogy milyen zsiradékot használunk. Neves séfek a zsírra esküsznek, mondván, annak párja nincs, aztán bevallják, hogy beszerezni lehetetlen vendéglők számára azt a mennyiséget (nem utolsósorban megfelelő áron), amit elhasználnak. Meg annyi disznó, kacsa és egyéb állat nem is él e bolygón. Sokan a zsiradék nélküli sütésre szavaznak, melynek végterméke természetszerűleg nem terheli meg annyira a szervezetünket, ugyanakkor nem is annyira ízletes. Szemléljünk meg hát két rántott csirkét a földgolyó két ellentétes oldaláról és egy parasztosabb hazai édességet.
Essék most szó egy bizonyosfajta sült csirkéről, amely fiaimnak igen nagy kedvence, zsenge gyerekkoruktól. Receptje titkos, mármint azt mindnyájan tudjuk, hogy a zsiradékban a csirke testrészeit sütik, de hogy mibe mártogatják, azt sűrű homály fedi, mármint fűszerileg. Érthető is, ugyanis miután az 1980–90-es években megjelent az irracionális fogyasztás jelensége, na meg a vevők körében a függőség a termékek vásárlása és fogyasztása iránt, bolondok is lennének levágni az aranytojást tojó tyúkot (ily módon csak a csirkék mennek a fazékba). Ezért aztán én most elárulom, hogyan készül nálunkfelé egy hasonló verzió (5.1-esnek nevezhetnénk, ha hallani kellene, és nem enni). Elsősorban készítünk egy tempurának nevezett, lisztből és vízből alkotott, homogén elegyet (amúgy mi ezt kisiskolás korunkban csiriznek hívtuk, és bőszen megkevertük, ha elfogyott a papírragasztó). Másodsorban meg felkutatjuk a házban fellelhető kukoricás alapanyagainkat, úgymint liszt, keményítő és pehely. E növény ugye Kentucky állam egyik fő mezőgazdasági terméke, amiből aztán egyenesen következhet, hogy ezért használják ezt a búza helyett.
Hozzávalók:
• 1 kilónyi kicsontolt csirkecomb
• 4-5 deci író/joghurt/kefir
• só
• 1 tk. fehér bors
• 1 tk. Cayenne-bors
• 5 cikk fokhagyma
• 1 tk. kakukkfű (a pácoláshoz)
• zsiradék a sütéshez
• 4 ek. liszt és jéghideg víz a tempurához
• 2 ek. kukoricakeményítő
• 3 ek. kukoricaliszt és 10 ek. összemorzsolt kukoricapehely elegye
Elkészítés:
A húsokat egy éjszakán át a hűtőben pácoljuk. Összekeverjük a lisztet a vízzel, a kukoricalisztet, a keményítőt az összetört pehellyel (plusz só, bors, Cayenne-bors), és máris nekieshetünk a számomra nem oly kedves tevékenységnek, amely alatt a sütés értendő. Tempura, kukoricás anyag, forró zsiradék sorrendben. Végezetül, hogy ebédünk kellőképp mutatós is legyen, krumplit főztem, majd sütöttem a hús mellé.
Rántottcsirke-fronton egy másik, világszerte ismert és elismert a koreai, amely időjárástól függetlenül ölthet vastagabb és vékonyabb bundát. Amerikai rokonához hasonlóan, ez is egy tojásspórlós változat, a natúr bundázást alkalmazzák (lisztbe mártogatás), a végtermék a fűszerek sokasága és a mártogatós miatt lesz igazán finom. A chimaek egy rövidítés a chicken (csirke) és a maekju (sör) szóból, egy olyan társasági esemény része, amikor a feltálalt nagy adag rántott csirkét hideg sörrel öblögetik. Lévén hidegebb évszak, a sör tán elmaradhat, a csirkét meg fogyaszthatjuk rizzsel és mindenféle párolt zöldséggel.
Hozzávalók:
• kb. 1 kg feldarabolt csirkeszárny (a végeket levesbe főzhetjük)
• 2 ek. rizsecet
• 1 tk. só
• ½ tk. bors
• 2 tk. gyömbér (a pácoláshoz)
• 2 csészényi vegyes kukorica- és búzaliszt
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 tk. szezámolaj
• 2 ek. szójaszósz
• 3 ek. ketchup
• 3 ek. méz
• 1 tk. rizsecet
• 2 ek. kocshudzsang vagy csípős paprikakrém (a mártáshoz)
• zsiradék a sütéshez
Elkészítés:
A csirkehúst pár órán át pácoljuk, majd a lisztbe forgatva megsütjük, és papírtörlőre szedegetjük. Miután mindezzel elkészültünk, az egészet újra lisztbe forgatjuk és megint megsütjük, így lesz majd igazán ropogós. Ha úgy gondoljuk, hogy a jelenlévők nem vonakodnak a mártásunk fogyasztásától, a kész sültet beleforgatjuk, majd szezámmaggal, metélőhagymával megszórjuk, és evőpálcikát ragadva elfogyasztjuk. Igaz, nem vagyok túl autentikus, a koreaiak fémpálcikát használnak (mely szokás tán a királyi udvarból ered, ahol ezüstpálcikával ettek, tudván, hogy az méreggel érintkezvén elszíneződik), nekem meg csak bambusz jutott.
A rántott ételek sora nemcsak sós változatban kanyarog előttünk, Amerikában kirántják a Snickerst is, Ázsiában meg a banánt bundázzák előszeretettel. Hasonló errefelé is előfordulhat, ugyanis mi az almát öltöztetjük fel hasonlóképp, sőt egy ideje nálam a megmaradt tejbegríz is kabátot ölthet. A megmaradásra, mondjuk, túl sok esély nincs, mert igencsak szeretjük, de dupla adagot főzök, ha bundázni is akarok.
Hozzávalók:
• 800 ml tej
• 150 g búzadara
• 3 ek. cukor
• csipetnyi só
• 3-4 ek. liszt
• 2 db tojás
• 1 tasak vaníliás cukor
• 3-4 ek. zsemlemorzsa
• zsiradék a sütéshez
Elkészítés:
Megfőzzük a tejbegrízt, majd egy kivajazott tepsibe öntjük, hogy megdermedjen. Háromszög, avagy téglalap alakúra vágva lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába forgatva kisütjük (például vajban). Extrémebb ízekhez kis fahéjat, citromhéjat is keverhetünk a vaníliás cukor mellé, a felvert tojásba. Lekvárral, öntettel, csokiszósszal tálalhatjuk.
