Ebben a hónapban arra adunk néhány tippet, hogy miként könnyítsük meg a saját magunk és a személyzet dolgát, ha bort kell választanunk egy étteremben vagy borszaküzletben. Sokunkkal történt már meg, hogy a polcok előtt tanácstalanul állva egy telefonkönyv vastagságú borlapot próbáltunk megfejteni, nem mellékesen pedig fenn kellett tartanunk a hozzáértés látszatát. Legtöbb esetben a probléma viszont mégiscsak onnan ered, hogy nem igazán tudjuk, mit is szeretnénk. Ez a helyzet csak rosszabb, ha mi vagyunk a társaságban vagy a baráti körben az úgynevezett boros ember. Szerencsére van néhány jó praktika arra, ha arcvesztés nélkül kívánjuk megugrani ezt az akadályt.
Használjuk (ki) a stáb szakértelmét
Kissé fáradt klisé, hogy azért vannak ott, hogy segítsenek, de ebben az esetben tökéletesen illik a megfogalmazás. Az étteremben a sommelier (lásd boros szótárunkat pár hónappal korábbról), szaküzletben pedig az eladó dolga az, hogy segítsen megtalálni a megfelelő bort a megrendelő igénye szerint. Bátran beszéljünk velük, minél több információval látjuk el őket, annál nagyobb valószínűséggel tudnak segíteni. Arról nem is beszélve, hogy ha hosszú távon baráti és kellemes kapcsolatot alakítunk ki, akkor a törzsvendégek kiváltságait is tudjuk élvezni: hamarabb értesülünk akciókról, ritka tételekről, és nem utolsósorban egy kellemes ármérséklést is el lehet érni.
Adjunk minél több kapaszkodót
A kedves, segítőkész boros pincér vagy eladó sokkal könnyebben tud rajtunk segíteni, ha néhány információval nagyjából körbe tudjuk határolni, hogy mit is keresünk tulajdonképpen. Nem kell évjáratra vagy pincészetre gondolni, sokkal többet segít, ha tudunk néhány paramétert. Első az ár. Ha kellő határozottsággal jelöljük meg azt a tartományt, amennyit hajlandók vagyunk erre a tételre költeni, az nagyon sokat segít. A második, ha körül tudjuk írni, hogy milyen borokat szeretünk, vagy meg tudjuk mondani, melyik bor ízlett utoljára a legjobban. A színe következik, azonnal felére csökkentjük a munkát, ha tudjuk, hogy fehéret vagy vöröset kérünk, esetleg pezsgőt. Mondjuk el, mit fogunk enni, az alapján is szűkíteni lehet a kört. Mindenekelőtt hagyatkozzunk az ízlésünkre és bízzunk a stáb segítőkészségében.
Keressünk rá előre
Manapság a legtöbb komoly étterem ét- és borlapja elérhető online, bátran nézzünk bele, ha szimpatikus egyik-másik tétel, akkor keressünk rá, és amikor megérkezünk a helyszínre, máris mondhatjuk, hogy ebből/abból a palackból kérünk, és a probléma meg van oldva, az avatottak nyugalmával élvezhetjük az alkalmat.
Ne szakmázzunk
Ha szakmabeliek vagyunk, semmiképp ne fogjuk magunkat vissza, de a legtöbb esetben, ha kérünk egy jó ívű, lendületes savgerincű vöröset cseresznyés aromatikával és eukaliptuszos felhangokkal, nagyon nagy az esélye, hogy a társaságunk többi része megbolondul az unalomtól. Ha otthonosan mozgunk a témában, inkább hívjuk félre a pincért vagy sommelier-t, és kettesben le lehet játszani a rendelést, majd később be lehet gyűjteni a dicséretet a barátoktól vagy az asztaltársaságtól.
Titkos tippek – jó ár/érték arányú borok és borvidékek
• badacsonyi fehérek
• alföldi illatos (fröccs) borok
• pannonhalmi és etyeki borok
• erdélyi vörösborok
• németországi rizlingek (Mosel, Rheingau)
• délolasz borok (Puglia, Szicília)
• dél-amerikai borok (Argentína, Chile)
• cava és prosecco
• délfrancia rozék és fehérek (Provence, Languedoc)
• portugál borok
Fotó: freepik.com
