Közismert neve még a borsikafű, de Erdélyben inkább a csombor ismeretes. A kerti csombor latin növénytani neve Satureja hortensis, ez arra az ókori hiedelemre utal, hogy a görög mitológia szatírjainak féktelen nemi vágyát ennek a növénynek a fogyasztása idézte elő. Ebből fakadóan aztán Európa-szerte sok századon keresztül igen gyakran alkalmazták szerelmi varázslatokhoz, bájitalokhoz, és megpróbáltak kezelni vele mindenféle szexuális gyengeséget.
Őshazája a Földközi-tenger vidéke, konyhakertekben régóta termesztik. Fűszerként a növény leveleit használják, melyek illata és íze a borsra emlékeztet, ám annál jóval enyhébb, ami kapóra jön a diétás főzésnél a bors helyettesítésére. Zöldségek közül leginkább a bab és a káposztafélék, valamint az ecetes savanyúságok fűszerének tartják, legjobban a paradicsomhoz illik, érdemes kipróbálni paradicsommártásokban, de pástétomokat és kolbászt is ízesítenek vele. Szárítva is megőrzi fűszeres zamatát, a főzés utolsó perceiben kell az ételhez adni, mert a hosszan tartó forralás hatására kesernyés íze lesz. Dél-Franciaországban kecskesajtot pácolnak csomborral bőven fűszerezett páclében.
A régi magyar ételek egyik alapvető fűszere volt. Napjainkban gyengült a fontossága, talán az óriási lehetséges külhoni fűszerválaszték miatt is, de az erdélyi konyha nélkülözhetetlen ízesítője maradt mindmáig. Gondoljunk csak az ecetes uborka, a vegyes savanyúságok és a savanyú káposzta őszi eltevésére, a piacon legtöbbször kaporral összekötve kínálják.
Régen legfőbb magasztalását a német és angolszász véleményben érte el, ami szerint a csombor az istenek eledele, és olyan fenséges íze van, hogy szinte minden ételhez talál. Még az alkoholos italokhoz is. Például Gabriele Bickel német „füvesboszorkány” pálinkáskönyvében (Likőrök, pálinkák, gyógyitalok. Bp., 2003) is megtalálható, szerinte nem árt készenlétben tartani a kamránkban a gyógyerejű csomborpálinkát enyhe gyomorrontás esetére. Az összetevők alapján elég fura íze lehet, érdekességként ideírom a receptjét, de úgy vélem, nem nagyon fogja senki kipróbálni. „Csomborpálinka hozzávalói: 100 g friss csombor, 20 g friss izsóp, 10 g bors, 1 gerezd fokhagyma, 1 liter gabonapálinka. Vágjuk össze apróra a csombort és az izsópot, törjük meg a borsot, tisztítsuk meg a fokhagymát, majd kissé nyomkodjuk meg. Tegyük a hozzávalókat üvegbe, öntsük fel a gabonapálinkával. Hagyjuk négy hétig állni, majd szűrjük le és töltsük egy-egy szál csomborral és izsóppal díszített üvegbe. Ez a fűszernövényes pálinka fertőtlenítő, görcsoldó, élénkítő hatású, valamint segíti az emésztést is.”
Nagyon aromás, de hatásában „szelíd” a híres és népszerű provence-i fűszerkeverék, amely zöldségfőzelékek, laskafélék, csirkeételek, valamint a vörös húsok közkedvelt fűszere. Érdemes elkészíteni és használni a megszokott fekete bors, paprika, csípős paprika hármasának kiváltására. Íme a recept: Hozzávalók: 4 evőkanál szárított rozmaringlevél, 3 evőkanál szárított csomborlevél, 3 evőkanál szárított majorannalevél, 2 evőkanál szárított kakukkfűlevél, 2 evőkanál szárított levendulavirág, 1 evőkanál szárított zsályalevél. Törjük össze, vagy hagyhatjuk darabosan is, jól zárható befőttesüvegben tároljuk.
A csombor illóolaját a kozmetikaipar használja fel, fertőtlenítő gyógyhatást tulajdonítanak neki, szappanokhoz és fogkrémekhez teszik. A népi gyógyászat rovarcsípések bedörzsölőszereként is használta.
Érdekességként megemlítem, hogy a Csombor régi magyar férfi személynév. Leghíresebb viselője Szepsi Csombor Márton református lelkész, az első magyar nyelvű európai útleírás szerzője, aki 1618-ban bejárta Lengyelországot, Dániát, Hollandiát, Angliát, Franciaországot, Németországot és Csehországot. A Csombor név a 20. századi névadásban már csak szórványosan szerepel, a 2000-es évektől pedig nem is található meg a száz leggyakoribb férfinév között.
Fotó: freepik.com
