Az idén május elején zajlott le a negyedik Borszereda, de nekem ez volt az első alkalom. Mielőtt megkezdődött volna, azon agyaltam, hogy vajon milyen lesz ez a buli itt a Hargita árnyékos, ködös oldalán, ahol a szőlő köztudottan nem terem meg, legalábbis egyelőre nem. Nálunk van finom pityóka, alma, pálinka és sör, kell-e ide borkultúra úgy, hogy szőlő sincs? Gyorsan le is lövöm a poént: a rendezvény közben és utána is azt éreztem, hogy nagyon is kell! Mert amit a borkultúra ad – a mosolygó arcokat, az inspiráló beszélgetéseket, a zene élvezetét, a vidám összekacsintásokat –, arra mindig szükség van. De lássuk részletesebben is, hogy milyen volt.

A helyszín

A Csíki Székely Múzeum – leánykori nevén Mikó-vár – szerencsére mára bekerült a városban tartott rendezvények kedvelt helyszínei közé. Az én gyerekkoromban horror körülmények fogadtak, sokunk traumatikus élménye a kitömött állatokból álló kiállítás. Mára ennek nyoma nincs, gyakorlatilag egy világszínvonalú kisvárosi múzeum. A belső udvar kellemesen zárt, eső elől be lehet menekülni a körfolyosók alá. Itt helyezkedtek el a kiállítók körben, középen a füvön fedett asztalok és padok, sőt elegáns pohármosó állomás is volt, amit külön értékeltem. A kis színpad a Hargita felőli oldalon állt és a bejárat felé nézett, itt zajlott mindennap a zenei program, estére jellemzően jó kis tömeg gyűlt össze.  

Az ültetett kóstolók a vár fegyvertermében zajlottak, ez kiváló helyszín a másfél méteres falak miatt, ha kint kánikula van, bent kellemesen hűvös, ha kint vízszintesen esik, bent akkor is kényelmesen lehet tartózkodni.  

A vár előtti kis parkban is volt élet, itt lehetett ételt vásárolni, kint volt többek között a Csomortáni Vágó csapata, illetve a Bocskor pékség, de volt főtt kukorica is. Az előbbinél voltak állandó menüelemek, például a Ferencesek főztje diós raguja vagy a grillsajt, de minden napra jutott egy raguváltozat is, ami nagyon népszerűnek bizonyult, az összes elfogyott. Az utóbbinál a klasszikus péktermékek mellett mindig nagyot szólt a friss, meleg pogácsa a borok mellé, meg a gyümölcslevek, egészséges opciók.  

Ugyancsak a vár előtt volt a gyermeksátor, amely egész hétvégén nagyüzemmel működött, jó kis zsivajjal. Nem kimondottan a helyszínhez tartozik, de külön ki kell emelni a stábot. A bejáratnál, a kurzusok előtt és alatt, bárhol találkoztál egy szervezővel, mindig nagy mosollyal, készségesen jött szembe. Nem a csíkszeredai átlagot hozták, ezért külön köszönet.  

A borok

Az egész rendezvény célja az volt, hogy a Kárpát-medence borait és az őket készítő embereket elhozza ide. Néhány magyarországi pincészet mellett jött felvidéki és vajdasági is, de sok erdélyi pincészet képviseltette magát, aminek külön örültem. Találkoztam szatmári, szilágysági, bihari, ménesi és küküllőmenti borászatokkal is, azért erre ritkábban van lehetőség, ha nem utazik oda az ember, főleg nem így, egy helyen.

Jólesett, hogy azok a borok, amiket kóstoltam, általánosságban jók voltak. Ezt nem azért mondom, mert máshol minden jobb, de az előző rendszer közel ötven éve azért nyomot hagyott, fogalmazzunk így, finom angolos eufemizmussal. Gyakorlatilag kisbaltával szétvertek mindent, amit addig sikerült építeni, ezért ha őszinték akarunk lenni, a magyar és az erdélyi bor most a kamaszkorát éli. Újra kellett születni, és újra kell tanulni a minőségi borkészítés fortélyait egy nagyon kompetitív új és igényes piacon.  

Hibás bor gyakorlatilag nem volt, házibor-jellegű vagy rusztikusnak mondható tétel is szerencsére nagyon kevés. Annál több volt az alacsony hőmérsékleten erjesztett, válogatott élesztős tétel. Ezek a borok könnyen érthetőek, illatosak és barátságosak, nem csoda, hogy a kiállítók körülbelül fele vasárnap estére mindent el is adott. Volt persze hordóban erjedt és érlelt fajsúlyosabb bor, sőt édes is.  

A fajta- és stílusbeli eloszlás jól mutatta a jelenlegi piac igényeit, leginkább fehérbort fogyasztottunk, néhány pezsgő is volt, sőt prosecco is. A rozévonat sem lassul le egyelőre, és estére előkerült néhány könnyed vörösbor is, a csíki májusi esték ezt jól elbírják. Natúr borokra szakosodott pincészet szintén jött hozzánk finom borokkal, aki szereti ezt a műfajt, szerintem nem lehetett oka panaszra.  

Sajtok

Nemrég beszéltünk a lapban a sajtok és borok viszonyáról, olyat is hallottam már, hogy olyanok, mint a menyasszony és a vőlegény, ha jól választunk, repül a konfetti. A fesztiválon szuper lehetőség volt borokat sajtokkal és sajtokat borokkal párosítani. Az ültetett mesterkurzusokon mindennap sajttál és pogácsa kísérte a borokat, de standdal is jelen voltak a helyi termelők meg szövetkezetek Szépvízről, Gyimesből, Újtusnádról és Gyergyóból.

Próbáltunk penészes, frissebb trappista vagy érleltebb, gouda jellegű, fűszeres, göngyölt és füstölt sajtot is. Összességében a borhoz hasonlóan a sajtoknál is egy tinikorszakot láttunk, a kezdeti évek elmúltak, egyre finomabb és komplexebb sajtok jönnek ki, nagyobb önbizalommal kísérleteznek a termelők, és ezt is nagyon jó látni. A körülmények adottak, a világ sok részén már nincs ilyen tiszta levegő, jó hegyi legelők, amiket még nem szennyeztek túl a vegyszerek. Világszínvonalú a tej, ami nálunk még karnyújtásnyira van, és jó látni, hogy van, aki használja.

Összességében rendkívül szerethető rendezvény volt az idei Borszereda, kiváló hangulattal, mosolygó arcokkal, zenével, gyermekzsivajjal, de legfőképp jó borokkal és finom ételekkel. Ha a bor meg az étel ilyen könnyen össze tudja hozni az embereket, és tud adni egy kis vidámságot, barátságos, emelkedett hangulatot, akkor van jövője a borrendezvénynek Csíkszeredában.