Már megint december, melyről leghamarabb a következők jutnak eszembe: hideg, tüzelő, hó (habár ez már egyre inkább csak keserédes emlékként), karácsony, szilveszter. Forró italok, levesek, gyapjúzoknik, búbos kályhák, vastak könyvek időszaka ez. Jómagamnak. Gyermekeink ezekből már majd semmit nem értenek, nem művelnek. A fejlődés ára. Lényeg, hogy mindenki elégedetten, boldogan tegye a dolgát, de persze nem árt, ha közben informálódik, művelődik is az illető humanoid egyed. Köztudottan az üres fejnél már csak az üres gyomor kellemetlenebb, szerencsére ez utóbbi könnyebben orvosolható. Az alábbiakban néhány ünnepi asztalra illő falatról emlékeznék meg, vendégként (és nemcsak) betoppanó üres gyomrok kapcsán.
Előételként hálás darabok a falatnyi kenyérre, sós kekszre/ropira, friss zöldségre kent különféle krémek, pástétomok, melyek méretük, az összevalók elhelyezése során asztalunk díszeivé válhatnak. Mivel az év első napján ajánlott a hal fogyasztása, ugyanis ő mindig előrenézve (hátra nem is tud, könnyű neki), bátran halad útján, és célszerűen, nyomdokaiba lépve nekünk is ezt kellene tennünk, egyik kencénk fő alkotóeleme egy pisztráng, mely már a füstöt is megjárta. Nem győzöm hangsúlyozni, milyen fontos számunkra a halfogyasztás, tudván, hogy tele vannak vitaminokkal, ásványi anyagokkal, esszenciális zsírsavakkal, melyeket a szervezetünk egymagában nem képes előállítani. A pisztráng mellett ama tény is szól, hogy egyike a kilenc legegészségesebb halnak, kevés szálkával hálózza össze húsát, és városunkban lakik belőlük jó pár darab. Jelzem, medve koma is szereti, úgyhogy jobb, ha megelőzzük, és inkább mi magunk fogyasztjuk!
Hozzávalók:
A halkrémhez:
• 1 füstölt pisztráng
• 5 ek. májkrém
• 3 ek. tejszín
• 2 zöldhagyma vagy 1 kis fej vöröshagyma
• 3 ek. mustár, só, bors
A sajtkrémhez:
• 5-5 ek. tehéntúró, sajtkrém, reszelt sajt
• 1 ek. reszelt torma
• ½ kk. darált köménymag
• ½ kk. csilikrém
• só, bors
Elkészítés:
A krémeket összekavarjuk, kenyérdarabkákra kenjük. E napon céklakoronát kaptak, elsősorban azért, mert ízben passzol, másként pedig igen fotogén, képen is jól mutat.
Tájainkon az ünnep elképzelhetetlen töltött káposzta nélkül, ennek okán recept is van hozzá, szekérderéknyi, mert ugye ahány ház, annyi szokás, ha meg netán a házakban különböző nemzetek tagjai laknak, még tovább bővül a kínálat. Az idők folyamán kettőt be is mutattam, az örmény olajos káposztát, melynek töltelékében a hús helyett hirip szerepel, és a kínait, hagyományos fűszereikkel (gyömbér, koriander, csili, szójaszósz). Az örményeknek ugyan van vagy négyszáz éves előnyük e vidéken, el is tanultunk egymástól minden jót, a kínaiak ellenben csak jó pár éve érkeztek, de hozták jellegzetes étkeiket is, melyeket jó pénzért akár el is fogyaszthatunk. Jobb esetben el is tanulhatunk. Sajna, jós nem vagyok, a jövőbe sem látok, de fölöttébb kíváncsi lennék, vajh’ hogyan alakul a székely–kínai kapcsolat?! Annyit mondhatok, engem teljesen elvarázsolt ez az ízvilág, olyannyira, hogy tekintettel a közelgő ünnepekre egy újfajta töltött káposztát kreáltam. Kicsit kifordult ugyan magából, mert a káposzta burkolózott a rizsbe, de e ténytől függetlenül jó étvággyal bekebeleztük.
Hozzávalók:
• 1-1 kis fej édes és savanyú káposzta
• ½ kg karaj vagy comb
• rizslapok
• 1 hagyma
• 1 kk. darált csilipaprika
• 3 ek. szójaszósz
• ½ kk. gyömbér
• 4 ek. olaj
• 4 ek. tejföl
• 1 ek. édes csili
Elkészítés:
Az olajon megdinszteljük a hagymát, az apró kockákra vágott húst (megfűszerezve), összefőzzük a vékony csíkokra szeletelt savanyú káposztával, majd az édes káposztát is hozzákavarjuk. Mikor minden megfőtt, kihűtjük, és a forró vízbe mártogatott rizslapokba méretes falatnyi darabokat csavarunk. E művelet pont addig tart, míg valamely alapanyag elfogy. 300 fokos sütőben kissé megpirítjuk. Tejfölös, csilis szósszal fogyaszthatjuk.
Hála a fennvalónak, azért errefelé is akadnak olyan fák, amelyeket nem kivágása, hasogatása, eltüzelése céljával, hanem termésére számítva ültetünk. Kellő szeretettel nevelgettem is őket, néhanap meg is hálálják ezt, akkora hozammal, hogy alig bírunk vele. Szilvából már készült aszalvány, zselé, íz, és habár még elég jó egészségnek örvendek, a többiből akár pálinka is lehet. Az alma meg jobban bírja a gyűrődést, elálldogál még jó darabig pincénk polcain. Kivéve ezt a jó néhány darabot, amely mézzel, citromfűvel és fahéjjal összerotyogván, némi zselatinos segítséggel egy pite (avagy pohárdesszert) tetejére borult. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de az enyém, mondhatni! Mármint az eredeti recepthez képest (valamennyi cukor és tejszínhab ugyanis kimaradt belőle). De még így is ízorgia!
Hozzávalók:
Tésztája:
• 3 tojásfehérje
• 6 dkg liszt
• 1 mk. sütőpor
• csipet só
• 6 dkg citromfüves porcukor (amely úgy készül, hogy a szárított citromfüvet összedarálom cukorral)
Almaréteg:
• ¾ kg alma
• 1 citrom
• 3-4 kanál méz
• ½ kk. fahéj
• csipetnyi szerecsendió
• 18 g zselatin
Vaníliakrém:
• 5 ek. liszt
• 1 csésze tej
• 1 vaj
• ½ csésze porcukor
• csipetnyi só
• 1 vaníliarúd (1 tk. vaníliaesszencia)
Elkészítés:
A cukorral felvert tojásfehérjébe óvatosan belekeverjük a sütőporos, sós lisztet, majd megsütjük. Míg hűl, elkészítjük az almakrémet, óvatos melegítéssel (figyelem, a zselatin nem forrhat fel!). A tésztát körbekerítjük egy állítható tortakarikával, és ráöntjük az almás masszát. A lisztet a tejjel krémes állagúvá főzük, hűlése után a vajjal, a cukorral, sóval, vaníliával kikavarjuk, majd az almakrémre borítjuk. Süteményem koronája pedig tejszínhab lehet, amit talán a fogyasztó fejvesztve le is kapirgál, mihelyt eszébe jut a szívkoszorúér és és annak egyre vastagodó fala, de határozottan ajánlanám, ugyanis csakis így lesz kerek a szájüregekben robbanó ízözön. Ha meg netán egyéb, sürgősebb teendőink is vannak, tésztakavargatás helyett készíthetjük fagyasztott réteslapból is (fagyasztómban mindig pihen egy csomagnyi példány), amit kockára (matematikailag négyzetre) vágva, muffinformában megsütünk. Ugyanis így kosárka formát ölt, melybe beletöltögethetjük a krémeket, és máris egy sokkal elegánsabb süteményt tálalhatunk az arra érdemesek elé. Jómagam most a könnyebb utat választván, pohárba öntögettem a krémeket. Elegáns és jól mutat. Megszórhatjuk még mandula- és diószeletekkel is!
