A cukorral felvert tojásfehérjébe óvatosan belekeverjük a sütőporos, sós lisztet, majd megsütjük. Míg hűl, elkészítjük az almakrémet, óvatos melegítéssel (figyelem, a zselatin nem forrhat fel!). A tésztát körbekerítjük egy állítható tortakarikával, és ráöntjük az almás masszát. A lisztet a tejjel krémes állagúvá főzük, hűlése után a vajjal, a cukorral, sóval, vaníliával kikavarjuk, majd az almakrémre borítjuk. Süteményem koronája pedig tejszínhab lehet, amit talán a fogyasztó fejvesztve le is kapirgál, mihelyt eszébe jut a szívkoszorúér és és annak egyre vastagodó fala, de határozottan ajánlanám, ugyanis csakis így lesz kerek a szájüregekben robbanó ízözön. Ha meg netán egyéb, sürgősebb teendőink is vannak, tésztakavargatás helyett készíthetjük fagyasztott réteslapból is (fagyasztómban mindig pihen egy csomagnyi példány), amit kockára (matematikailag négyzetre) vágva, muffinformában megsütünk. Ugyanis így kosárka formát ölt, melybe beletöltögethetjük a krémeket, és máris egy sokkal elegánsabb süteményt tálalhatunk az arra érdemesek elé. Jómagam most a könnyebb utat választván, pohárba öntögettem a krémeket. Elegáns és jól mutat. Megszórhatjuk még mandula- és diószeletekkel is!