Székelyudvarhelyen áll egy pici cukrászlabor, ahol Boros Viktória készíti el a finom és elegáns süteményeit. A fiatal cukrász tehetsége egész Székelyföldön páratlannak bizonyul – számára a sütés nem csak hobbi, sok év munkája tette lehetővé azt, hogy az álma valóra váljon, és a vendégek egymásnak adják a kilincset a saját, Blansh elnevezésű cukrászműhelyében. A kezdetekről, a motivációról, a jövőbeli tervekről beszélgettünk a cukrásszal, aki elárulta többek között azt is, hogy miért éppen a francia süteménykészítés mellett kötelezte el magát.
A szentábrahámi gyógynövényeskert igazi csodakert. A közel háromszáz éves kúria egyhektáros részében Csíki Emese gyógy- és fűszernövényeket termeszt, amelyeket teafűként, fűszerkeverékként használ fel és értékesít. A Székely Konyha és Kert stábja nemrég ellátogatott a csodakertbe, és egy zsályatea mellett Emesével a kert gondozásáról, munkájáról beszélgettünk, és ha már ott voltunk, akkor készítettünk friss, fűszeres salátát és sajtos, kolbászos hidegtálat is.
Farkaslaka két dologról igazán híres: itt született Tamási Áron, és a szénégetésnek is nagy hagyománya van a községben. Tamási születésének a 124. évfordulóján különleges ajánlattal rukkolt elő a farkaslaki Kotyogó étterem: szeptember 20. és október 3. között az íróké volt a főszerep. Mi volt Tamási Áron, Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Krúdy Gyula, Kányádi Sándor, Arany János és Jókai Mór kedvenc étele? Aki ellátogatott a Kotyogóba, megkóstolhatta az írók kedvenc fogásait.
Földrajzilag meglehetősen egyszerű meghatározni a székelyudvarhelyi Schwarz Bistro helyét. Bennfentes vendéglátósok mentális térképén viszont valahol a bátorság, az őrültség és a jó értelemben vett megszállottság hármas határán helyezkedik el. Klasszikus (mondjuk, székelyes) vendéglátós fejjel azonnal adódik a kérdés: mekkora bátorság (netán őrültség) kell ahhoz, hogy valaki az erdélyi konyhát a távol-keletivel fuzionálja egy székelyudvarhelyi családi étteremben? Hogy csupán egy váltással működtesse a helyet? Hogy kötelező asztalfoglalást vezessen be? Hogy hetente új menüvel rukkoljon elő? És nem utolsósorban, hogy baozi gőzgombócba göngyölve tálalja a körmös pacalt?
Étel a húsvéti bárányon túl címmel a birkahús fogyasztását népszerűsítő kampányt indított el Nyulas Imre szencsedi birtokos és fajállattenyésztő. A Székely Konyha és Kert séfje, Szőcs Előd riportereknek, gasztrobloggereknek, valamint udvarhelyi éttermek képviselőinek főzött a szencsedi birtokon.
Foglalkozását tekintve programozó, de a kertészkedés… az valami teljesen más. Szász Győző egy évvel ezelőtt értékesítette első doboz termékét. Nincs jobb szó a magyarban arra, amit ő termel, mint a mikrozöld.
Az utóbbi években óriási népszerűségnek örvend az utcai étkezés, étkeztetés, ez a trend pedig Székelyföldre is begyűrűzött. Az egyik legízletesebb Hargita megyei hamburgert éppen Csíkszeredában, a Crunch tulajdonosai készítik: eleinte csak házhoz szállítást vállaltak, két éve azonban már egy klasszikus űrhajóra hasonlító büfékocsiból szolgálják ki a street food szerelmeseit.
A palacsintasütés iránti szenvedély kialakulása Budapesten kezdődött, ahol munkája részeként napi szinten több ezer palacsintát kellett megsütnie – meséli Kovács Júlia, a Julcsi palacsinta megálmodója. „Akkor nem volt egy nagy élmény, és nem is gondoltam, hogy ez lesz majd az én utam, de a barátok, a család biztatására belevágtam! Egy játékos finomság, amit millió módon lehet variálni!
Habár szakmája öntő-formázó, volt már asztalos és ügynök is, sőt külföldön is szerencsét próbált, de immár négy éve fürjeket tenyészt Csíkszentimrén Gergely Zsolt. Nagyrészt családi vállalkozásként működnek, hiszen a felesége is besegít a tojások begyűjtésébe, a házilaska készítésébe. Több fajtát is tartanak: a japán fürj jó tojó, a fehéreket a húsukért érdemes tartani, a búzaszínű pedig tojás és hús szempontjából is kifizetődő.
Már a második generáció foglalkozik mézkészítéssel a csíkpálfalvi portán: Lajos Ferenc kezdte, majd a fia, szintén Ferenc és a menye, Csilla is ezzel kezdett foglalkozni.
Bálint Attiláék tíz évvel ezelőtt kezdtek sajtokat készíteni: évek óta megvolt a gazdaságuk, de akkor vágtak bele a tejfeldolgozásba, amikor Attila elvégezte a sajtkészítő tanfolyamot, amit Hargita Megye Tanácsa szervezett. Akkor találkozott egy igen tapasztalt svájci sajtmesterrel is, akitől rengeteget tanult – többek között azt is, hogy kóstoltatáskor illik levágni a sajt héját.
Péter Katikával először a Hagyományos és helyi termékek vásárában találkoztunk, Hargita Megye Tanácsa épületének árkádjai alatt. Alig volt más zöldséges rajta kívül, ő is csak újhagymát és retket hozott aznap – mire odaértünk, el is adta a nagy részét. „Elvitték, mint a cukrot!” – mosolyogta. Kedves, közvetlen, kacagós hölgy, első ránézésre az ember nem gondolná, hogy hazaérve beleugrik a gumicsizmájába és estig a kertben tesz-vesz: ültet, gyomlál, kapál, gondozza a palántokat.