Egyre nagyobb értéknek számít az, ha saját magunk képesek vagyunk megteremteni a szükséges élelmiszerünk egy részét. Mindamellett, hogy egészséges táplálékforráshoz jutunk, pénztárcabarát megoldás, és igazán feltöltő tevékenység. A természetközeliség és az önfenntartásra való törekvés természetkímélő módon volt az, ami Verestoi Enikőt falura hozta, aki a termesztett növények mellett fűben-fában megtalálja a hasznosítható kincseket.

Csíkcsomortánba látogattunk, egy olyan családhoz, amelynek tagjai számára fontos a természetközeliség és a környezettudatos növénytermesztés. Mindez megmutatkozott abban a pillanatban, amikor kinyitottuk a kaput: hatalmas fák, két felújított parasztház és egy barátságos kutya fogadott bennünket. Verestoi Enikő és párja, Gál Botond reggeli feladataikat végezték. Enikő éppen házi tejet vegyített a felfogott esővízbe, amit természetes permetszerként használ a paradicsom, paprika, uborka gombás megbetegedéseinek megelőzésére. Munka közben pedig szívesen számolt be arról, hogy miként jutottak el idáig, és mi késztette őket arra, hogy ezt az életmódot válasszák.

– Már hat éve kezdett az értékrendünk átalakulni, és beláttuk, hogy egyszerűbb körülmények között is lehet élni, közelebb a természethez. Hogy feleannyi dologra van szükségünk, mint amink van, fölösleges palotákat építeni, amit utána nagyon nehéz fenntartani. Ennek érdekében régi gerendaházak keresésébe kezdtünk, így találtuk meg ezt a mesebeli helyet a két részlegesen felújított házzal együtt, és… szerelem volt első látásra.  

Sok teendő volt, amit el kellett végezni, de fél év alatt sikerült olyan állapotba hozni, hogy be is tudtunk költözni. Döntésünket nemcsak a falusi idill iránti vágy vezérelte, hanem egyfajta tudatosság és felelősségvállalás is, hogy ne csak fogyasztói legyünk a föld adta erőforrásoknak, hanem járuljunk hozzá valamilyen módon azok megtermeléséhez – mondta el lapunknak Verestoi Enikő. Mint megtudtuk, nem teljesen önfenntartók, mindketten szabadúszók, főleg otthonról dolgoznak, Enikő hivatalos fordítóként és tolmácsként tevékenykedik.

A kertben sétálva nagyon sokfajta zöldséget és gyümölcsöt láthattunk: paradicsom, paprika, kelkáposzta, brokkoli, karfiol, zöldbab, tök, nyári retek, paszuly, borsó, cékla, hagyma, répa, petrezselyem, uborka mellett többféle gyógy- és fűszernövény, mint menta, citromfű, boldogasszony tenyere, bíborkasvirág, zsálya, izsóp, körömvirág, idén először pedig mákkal is próbálkoznak. Enikő elmondása szerint csak annyit gyomlál, amennyit feltétlenül szükséges, főleg a szárazságban ezek a haszontalannak hitt növények segítenek megelőzni a talaj kiszáradását, és a kártevők sok esetben azt fogyasztják, nem feltétlenül lepik el a haszonnövényeket. Számos gyomnövény ehető, sőt nagyon jó hatással vannak különböző egészségi problémák kezelésére, ilyen például a kövér porcsin. Megfelelő fűszerezéssel feldobva, sok ételbe, sálátákba bele lehet csempészni őket. A haszonnövények mellett nektárral teli virágok pompáznak, úgynevezett méhlegelők, hisz ezáltal oda tudják vonzani a természetes beporzókat.

– Nem monokultúrában ültetünk, hanem kísérletezünk a különböző növénytársításokkal, amelyek segítik egymás fejlődését, esetenként távol tartják a kártevőket. Nagyon tetszik a „békén hagyott kert” fogalma, ahol a gazda csak ott és akkor avatkozik bele a természet folyamataiba, ahol az feltétlenül szükséges. A természet nagyon is jól tudja a dolgát, és ha engedjük a megfelelő ökoszisztémákat létezni, nagy segítségünkre válik. Fontos, hogy a természetben végbemenő folyamatokhoz igazítsuk a kertészkedést, és ne szembemenjünk azokkal – vélekedett Enikő, aki igyekszik minél többet megtudni a permakultúra módszereiről.

Házi praktikák kártevők ellen

A magaságyások között sétálva sörcsapdákat látunk, amivel a csigák ellen próbálnak védekezni a házigazdák. Egyelőre, mivel nem olyan nagy a tét, házi praktikákkal védekeznek a kártevők ellen, és inkább arra figyelnek, hogy megteremtsék a növények számára a fejlődésükhöz legmegfelelőbb körülményeket, és megadjanak minden szükséges tápanyagot, mivel így azok jobban tudnak védekezni a betegségek ellen és könnyebben regenerálódnak.

– A csiga nagyon bosszantó, nemcsak a leveleken, hanem a termésben is kezdett kárt okozni, de egyelőre kordában tartható. Levéltetvek is vannak, de nem sok időre rá megjelennek a természetes ellenségeik is, mint a katica vagy a fülbemászó. A liszteske is megjelent a kertünkben, de mivel nem ipari mennyiségben termesztünk, így szivaccsal csak átdörzsöltem a leveleket, és így őket is kordában tudom tartani. A földibolha egyelőre nagy kárt még nem tett, csak a vad rukkolát zabálta fel – tette hozzá Enikő.

Mint mondta, a földibolha ellen egy erjesztett fokhagymás teafa illóolajos házi praktikával próbál fellépni. Hozzáfűzte, nem gyomlálnak sokat, főleg szárazság idején, hiszen a talajnak nem tesz jót, ha csupasz marad, könnyebben kiszárad, nem takarja semmi és éri az erős napfény. Az esős időben azért kiszedik a gyomnövények nagy részét, és visszahelyezik azokat a talajra, ezzel is takaróréteget biztosítva.

– A túl vastag talajtakarással óvatosnak kell lenni, mert az ilyen helyek kiváló búvóhelyként szolgálhatnak a csigáknak – jegyezte meg.

Hatalmas szilfákkal és gyümölcsfákkal díszített erdőkert tulajdonosai, az ősszel lehulló leveleket, a metszésből származó ágnyesedékek egy részét is hasznosítják, magaságyásokat töltenek fel vele, és ősszel közel 30 centi vastagon betakarják vele a veteményeskertet.  

– Igyekszünk minél jobban kihasználni a terület adta lehetőségeket. A levelek által nagy mennyiségű biomassza keletkezik, amit sokan összegyűjtenek és kidobnak vagy elégetik. Mi komposztáljuk, egy részével betakarjuk az ágyásokat, ami télen nagyon sokat segít, hogy a talajlakó gombák könnyebben átvészeljék a telet, és rövid idő alatt ez a biomassza termőfölddé alakuljon át – osztotta meg tapasztalatait Enikő.  

Kincsek a pincében

A sokfajta növény és rengeteg termés láttán feltevődik a kérdés, hogy mit is kezdenek mindezzel, hogyan hasznosítják. Amit nem fogyasztanak el, azt a gazdasszony tartósítja különböző módon, teli pincével és kamrával a téli hónapokra is bőségesen tudnak tartalékolni. A pince polcai tele vannak házi ételízesítővel, lekvárral, befőttel, szörpökkel, ivólevekkel, de van saját készítésű ecet, savanyúság és pálinka is. Nem értékesítik ezeket, elsősorban maguknak készítik, esetleg a vendégházukban megszállókat kínálják meg belőle.

– A vékonyabb gyökérzöldségeket ledarálom, megszárítom, amiből házi ételízesítőt készítek. Igyekszem mindent feldolgozni, ami megterem: készítek például fokhagymás, bazsalikomos sült paradicsomot, cukkinis kenőkét, lecsót és többféle levesalapot, zakuszkát. Nagy kedvenceim a tejsavas erjesztéssel készített savanyúságok és üdítőitalok, amelyek amellett hogy nagyon finomak, számos jótékony hatással vannak a mikrobiom sokszínűségére és ezáltal a bélflóra egészségére. Én nem szoktam sokáig főzni a lekvárokat, ami sok levet ereszt, abból szörpöt, ivólevet készítek, amelyek állaga hasonlít a kereskedelemben kapható rostos üdítőhöz – jegyezte meg Verestoi Enikő.  

A pincéből felsétáltunk a tornácra, ahol fermentált ribizli-meggy üdítőt szürcsölgettünk, és megtudtuk, hogy a sokak által kedvelt bodzaléhez hasonló italt nagyon sok más gyümölcsből is el lehet készíteni a nyár folyamán.

A látogatás végén Enikő kifejtette, hogy miért döntöttek az effajta életmód mellett, és miért véli fontosnak, hogy ezen az úton menjenek tovább.

– Számos pozitív hozadéka van ennek az életformának, amit most mi, de később az utánunk következő generációk is élvezhetnek. Véleményem szerint az egyetlen járható út a fenntarthatósághoz, ha mindenki egyenként hozzáteszi a saját pici kis részét, még akkor is, ha ez már komfortzónán kívüli. Be kell látnunk ezek fontosságát, mivel enélkül idővel ellehetetlenedik az élet – tette hozzá.