Abban mindenki egyetérthet, hogy a krémleveseket könnyű elkészíteni és nehéz elrontani. Talán ezért is egyre népszerűbbek, és azért is, mert a hozzávalóktól függően sokféleképpen variálhatók. A Székely Konyha és Kert műsorának vendége Kozocsa István szakács volt, aki három krémlevesreceptet mutatott be. Kozocsa István ‒ becenevén Kozi ‒ operaénekesnek tanult, de szakács lett belőle. A Brassó megyei Alsórákosról származó szakács jelenleg Kolozsváron dolgozik a Cookera étterem konyhájában, és elmondása szerint annak ellenére, hogy nagyon szerette a zenét, a gasztronómia világában érzi magát igazán otthon. Amellett, hogy a Cookera szakácsa, gasztronómiai valóságshow-ban is szerepel, például a Chefi fără limite című műsorban.

Elmondása szerint ezúttal azért választotta a krémleveseket, mert sokféleképpen variálhatók, és nemcsak főzni, hanem fogyasztani is szereti. Háromféle krémlevest készített el: céklás almásat, kukoricásat és kapros borsókrémlevest.

Ugyanaz, de teljesen más

Mindhárom levesnek ugyanaz az alapja: hagyma, olaj, kevés vaj, fokhagyma, valamint só és borsó. Kozi szerint az olaj és a vaj kombinációja krémesebbé tudja tenni a végeredményt, ezért nem árt az olajhoz vajat tenni. Ha megvagyunk a zöldségek és gyümölcsök előkészítésével ‒ a véget nem érő hámozással, magozással, mosással, vágással, kockázással ‒, akkor már túl is vagyunk a nehezén. Miután minden a helyére került, vízzel kell felönteni a hozzávalókat, és hagyni kell, hogy főjenek meg. Turmixoláskor főzőtejszínt kell hozzáadni a levesekhez, mert krémesebb állaguk lesz és lágyabb ízük. A céklás almalevesbe azért kerül torma is, mert így pikánsabb lesz az íze, és azért is, mert Kozi így szereti. Mint mondta, receptjeit mindig a hazai ízekre alapozza, és szereti, ha fűszeres az étel: a kukorica-krémlevesben például jó érezhető a koriander és a csili íze. A krémlevesek így nagyjából készen is vannak, de még nem értünk a történet végére.

A pirított kenyérkocka helyett

A levesek mellé egyéb finomságokat is lehet készíteni, amik jól kiegészítik a krémes, lágy ízvilágot. A kapros borsókrémleves mellé panko morzsában panírozott mozzarella készült, a céklás almaleves mellé petrezselymes olívaolajos telemea, a kukorica-krémleves mellé pedig ‒ nemes egyszerűséggel ‒ érclábosban pattogatott kukorica. Ha biztosra akarunk menni, akkor lehet duplán panírozni a mozzarellát, így a sorrend liszt ‒ tojás ‒ liszt ‒ tojás ‒ panko morzsa lesz a szokásos liszt ‒ tojás ‒ morzsa helyett. Ezek a finomságok helyettesítik a pirított kenyérkockákat, amiket általában a krémlevesek mellé szoktak tálalni.

Tálaláskor a kukoricakrém-levesre tegyünk petrezselymet, kis olívaolajt, csilipehelyt és pattogatott kukoricát. A kapros borsólevesre friss kapor jár, erre is tehetünk egy kis olívaolajat, illetve pár csepp főzőtejszínt, majd a kisütött, panírozott mozzarellakockát is beletehetjük a levesbe. A céklás almalevesre rátehetjük a petrezselymes telemeakockákat, és erre is lehet tenni pár csepp olívaolajat. 

Végül is, elmondhatjuk, hogy ezeket a krémleveseket egyszerű elkészíteni, rövid idő alatt megvagyunk vele, és az eredmény könnyed, változatos ízvilágú fogás, amit kedvünk szerint bárhogyan variálhatunk.

Péter Ágnes