Levesünk már nevében is sejteti,  hogy segítő kezet nyújt a túl sok alkoholt fogyasztóknak, teljes valójában pedig újjávarázsolja a mértéket nem ismerő embertársak gyomrát és közérzetét. Állítólag. Megesküdni nem tudnék rá, ugyanis a folyamatosan józan állapotban élő földlakók sorait gyarapítom. Az tény, hogy finom, a mienk, és így télvíz idején fogyasztjuk is rendszeresen (míg szembe nem nézünk a káposztáshordó aljával). A benne levő hagyma és fokhagyma segít a méregtelenítésben, a zöldségek, káposztalé tele vannak vitaminnal, a hús energiát ad, a fűszerek gyulladáscsökkentőek, hát megátalkodottan beteg gyomor legyen a talpán, ami ezután sem jön helyre. Ne adj’ isten, ha egy kis gyömbért is belelopunk, teljes a győzelem, mert az már önmagában is csodákra képes, lévén egyben kiváló hányinger- és gyulladáscsökkentő. A kimcshi ccsige (levesünk koreai testvére) bemutatásakor, azt hiszem, már kellő dicséretet zengtem e lenyűgözően, káprázatosan nagyszerű növényről. A korhelylevestől meg imitt kérek bocsánatot, hogy egy külhoni rokonról hamarabb értekeztem, mint róla!

A murkot és petrezselyemgyökeret kockákra vágjuk vagy lereszeljük (nálam most ez utóbbi történt), az olajon elkezdjük dinsztelni, majd hozzáadjuk a húst és a szintén lereszelt tormát. Együtt pároljuk pár percig, majd annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi, és hagyjuk felforrni. Ekkor hozzátöltjük a  káposztalevet, és amikor a hús szinte megfőtt, a kolbászhúsból készült gombócokat is belepotyogtatjuk. A liszttel elkavart tejföllel sürítjük. Levesünket némely helyen cérnavékonyra metélt savanyú káposztával is gazdagítják (nálam most nem ez történt). Disznóölések elmaradhatatlan fogása egyébként, ilyenkor agy is kerül bele meg a nem túl finnyás fogyasztóba. Azt sajna nem mondhatom (ezt amúgy már tapasztalatból), hogy elősegíti az agyműködést, viszont textúrában és ízben jól támogatja levesünket!