Végezetül, visszatérve csipkebogyónkhoz, frissen szüretelt almával kombináljuk. Gyermekkorom egyik jellegzetes őszhöz, télhez kapcsolódó illata a sült almáé volt, melyre mostanában nosztalgiával gon­dolok, mivel már nemigen érezhető, szippantható semerre. Elhalálozott a gazdagság, a trend, a fogyasztói társadalom oltárán. Holott alábbi édességünkben tökéletesen támogatja a csipkebogyó kissé fanyar ízét, együttesen pedig jutalmunk egy könnyed, savanykás, üde ízözön, melyre igencsak szükségünk van őszi napokon is.

A csipkebogyót főzzük, passzírozzuk, az így nyert sűrű pépbe belekeverünk két kanál mézet. Az almákat forró sütőben megsütjük, meghámozzuk, majd összetörjük és mézzel, fahéjjal ízesítjük. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, óvatosan beleforgatjuk az almapépet. Az almás habot a csipkebogyókrémmel váltakozva üvegpohárba rétegezzük.