A tortilla nem nevezhető a székely kamrák mindennapos lakójának, de a tex-mex ételek fő alapanyagaként nemzetközi sikereket elérvén, már szerény hajlékomba is eljutott, ahol zajos diadalt aratott. Kereksége ellenére sokoldalú, ugyanis ha tortillánk és beleillő töltelékünk is van, máris többféle eledel elkészítésére vállalkozhatunk, úgymint: a taco esetében a friss alapanyagok olajban sült tésztába kerülnek, a fajitas puha tésztából készül, a töltelék pirítva kerül bele, a burritóban teljesen becsomagolt töltelék lapul, a chimichanga forró olajban sütött, az enchilada meg csiliszósszal leöntött, sütőben kisütött burrito. Még folytathatnám, de úgy gondolom, egyhuzamban ennyi elnevezést bőven elég megtanulni. Nekem tortillám mindig van itthon, tölteléket sem esik nehezemre elkészíteni, sajnos (vagy sem) két, pont egyformát, sohasem. Ma még a csomagolással is eljátszadoztam, egy sugarat vágtam a tortillalapba, sütöttem, majd megfordítva, a tölteléket ráhelyezve, még a serpenyőben, három tűrés folytán, cikk alakú tortillaszendvicseket nyertem. Nem mondom, hogy első próbálkozásra készíthető fotogén egyed, de a tizediknél már olajozottabbak a csuklómozdulatok.

Megsütjük a kockára vágott szalonnát, a pörcöket félretesszük, a zsírban megpirítjuk a szintén kockára vágott zöldségeket és a darált húst. Belekeverjük a vörösbab- és a kukoricakonzervet, majd a szalonnapörcöket, ráhelyezünk egy adagot a tortillalapra, becsomagoljuk, majd jóízűen elfogyasztjuk. Lévén mexikói ihletésű szendvics, mindenféle csípős szósszal is locsolhatjuk, úgymint Red Hot, Habanero, Cholula, Gochujang, Wasabis sriracha, Tostitos (direkt a tortillához gyártják), a lokálpatriótáknak pedig erősen ajánlott az Erős Pista. A felhasznált alapanyagoktól és azok mennyiségétől függően állandóan új ízeket kóstolhatunk, ezért mindenkinek a kreativitására, képzelőerejére bízom az összetevők mértékének számtani meghatározását.