Mákom lett volna, ha lett volna itthon mákom, de sajna bevásárlással kezdődött e csodás sütemény elkészítése. Időben megsütöttem, még a fotózás előtti napon, hogy aztán nyugodtan fényképezhessük, de mivel szerencsésen el is fogyott (ami a sütemény szempontjából csakis jót jelenthet), ugyanaznap kavarhattam sebtében egy újabb adagot.  

A képen látható darab sem volt túl hosszú életű. Hát, ennyit az időspórlásról. Az alma meg a mák igencsak ínycsiklandóan keveredik e desszertben, a vanília pedig, mondhatni, csak hab a tortán. Persze a vanília nem hab, süteményünk pedig nem torta. De bármikor azzá avan­zsálhat, ha két pitelap közé vaníliakrémet keverünk, a tetejét pedig tejszínhabbal díszítjük.

A cukorral felverjük a két tojást, a lisztbe belekeverjük a sütőport, majd felváltva a tojásos elegyhez vegyítjük a lisztet, az étolajat, a tejfölt, a csipet sót, a lereszelt, kicsavart almát és a darált mákot. Az egészet jó alaposan összekeverjük. Zsiradékkal kikent, lisztezett tepsibe öntjük a masszát, és 180 fokon körülbelül 40 percig sütjük. Tálalhatjuk vaníliás mártással, vagy készíthetünk a tetejére vaníliakrémet. Lisztet, vaníliát, tejet főzünk össze, és amikor kihűlt, vajat kavarunk bele. A használt tej mennyiségétől függően nevezhetjük a végeredményt mártásnak vagy krémnek.